A büdös-kúti Természetjárók Panteonjánál mindenki elidőzik néhány csendes percet, aki erre jár. Helybéli, vagy az ország távoli pontjáról érkező, átutazó erdőjáró, fejet hajt az emléktáblák előtt. Mi, akiknek az emléktáblákon lévő nevek felidéznek egy-egy kedves ismerőst, turistatársat, nagyra becsült természetjárót, segítőtársat, 2013 óta minden évben felkeressük ilyenkor az emlékhelyet, külön is megemlékezve azokról, akik az év során távoztak az égi utakra.

Október 30-án, pénteken is elindultunk a Remete-rétről, idén a megszokottnál kissé korábban és kissé népesebb csapattal. Ugyanis a 2020. májusában elhunyt Kazal Györgyre nem csak mi, természetjárók emlékezünk tisztelettel, szeretettel, hanem a Tájak, Korok Múzeumok Egyesület Pécsi Klubjának tagjai is Tillai Gábor vezetésével, hiszen az ő közösségüknek is megbecsült tagja volt.

Varga Jenő, a ház gondnoka már érkezésünkre kellemes meleget varázsolt a házba. A „sparheltben” és a cserépkályhában is duruzsolt a tűz, mire odaértünk. A kulcsosház megtekintése után rövid sétát tettünk a ház körül. Ahogy az mostanában lenni szokott, csak a Feri-forrás adott vizet, a „többiek” már a téli hótakarót várják, hogy jövőre újra megindulhassanak. Később a Spirál-barlang lejáratáig sétáltunk a gyönyörű őszi levélhullásban.

Majd finom pogácsák, sütemények kerültek az asztalra (később forralt bor is), s közben előjöttek a régi emlékek. Géber Sanyi is itt volt, ahogy szinte minden évben. Nagy figyelemmel hallgattuk emlékeit a házról, a turistatársakról, a múlt eseményeiről. Közben megérkezett a fél egyes busszal érkező csapat is. A nagy létszámra való tekintettel a ház előtt maradtunk, s itt gyújtottuk az első gyertyákat is. Tillai Gábor Kazal Gyuriról a szeretet és megbecsülés hangján szólt. Mi, természetjárók Gyuri emlékét leginkább a Bazsarózsa kulcsosház történetét felidézve emlegettük, ill. a Vörös Meteor csapat eseményeit, értékes múltját megemlegetve, hisz Gyuri ennek az egyesületnek volt hűséges, hasznos tagja.

Jancsi Ibolya, Hugi, aki szintén ez év folyamán távozott közülünk, a Tenkes teljesítménytúrák állandó pontőreként, mosolygó, vidám sporttársként marad meg emlékezetünkben. A Dráva TSE tagjaként igazi közösségi ember volt.
Azután persze a panteonnál is gyertyát gyújtottunk, kisebb csoportokban. Itt is beszélgettünk még, idézve a baranyai természetjárás történetének nagy öregjeit, akikre mindig fel lehetett nézni, becsülni önzetlenségüket, az erdőért, a természetjárókért végzett munkájukat. Örülünk, hogy ismerhettük őket, emlékezhetünk rájuk. Nem csak ezen a napon, hanem túráinkon, találkozásainkkor, ünnepeinken is ott annak velünk, „előttünk járnak”.

Nem felejtjük őket, máig tanulhatunk tőlük, s ettől magunk is gazdagabbak leszünk.
Baumann Józsi , akinek rendszeres, kétkezi munkája nyomán alakult ki és marad fenn e hely rendje, méltósága, az alábbi képeken örökítette meg az október 30-i eseményt.

Tóth Klára

„Emlékük, mint a lámpafény az estben,

Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,

Derűs szelíden és örök fehéren.”

(Juhász Gyula)

Gyertyát gyújtunk

a büdös-kúti panteonnál 2020. október 30-én , péntek

délután 14 órakor,

így emlékezve elhunyt turista barátainkra.

A Pécsről Orfűre 12.45-kor induló távolsági busszal Remete-rétig utazunk, majd 13.15-kor gyalog megyünk tovább a kék jelzésen.

Emlékező perceinkre szeretettel hívunk mindenkit!

Baranya Megyei Természetbarát Szövetség

Kényelmesen ülve a Tatabányai buszon kicsivel több, mint fél óra alatt elértük Hidason a túra indulás pontját. Figyelmesen hallgatta mindenki a faluról az ismertető információkat, mert közöltem előtte hogy nyeremények lesznek kiosztva szponzorunk a Baranya Megyei Szabadidősport Szövetségtől Papp Csaba jóvoltából. Majd 41 fő indult el a 3 km hosszú falun meg csodálva házaikat a löszbe vájt melléképületeket, pincéket.

A Kismányoki dombtetőn már melegünk volt, majd jöttek a kérdéseim és a jó válaszokért póló járt. El is kelt mind a 8 db + a csokik is. Attila örült, hogy megszabadult a további cipeléstől a jutalmazottak pedig nagy örömmel vitték tovább. Ezt a jó hangulatot még pár doboz lakodalmas süteménnyel is tetőztük, de azért ez is elfogyott. Indultunk tovább a sárga kereszt jelzésű úton. Az erdőn túljutva a Váraljai panorámában gyönyörködtünk ahol éppen egy csomó birka legelészett.

Jól meg bámultuk egymást, ők sem értették honnan került elő ez a sok ember. Erre jött még egy egyetemista fiatalokból álló csoport sok külföldi diákkal. Gyorsabbak voltak nálunk hamar eltűnnek a turistaúton. Mi viszont ezután az erdős szakaszban szétszéledtünk, mert nagy őzlábgombák mutogatták magukat mi pedig győztünk összeszedni! Nagy élmény volt. Aztán irány a Kakas-hegyre, ahonnan szintén meseszép kilátás tárult elénk főleg, hogy kisütött a nap is.

Innen már lefelé vitt utunk Mecseknádasdra. A Schlossberg étteremben még jó hangulatban időztünk egy kicsit és fürödtünk a nap melegében.

Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott!  Várnainé Hajni

A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet legmagasabb régiójában, a Jakab-hegyen a mai napon megkezdődtek az „Új templom” néven ismert esőbeálló-kilátó építmény felújítási munkálatai.

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében álló területen zajló munkálatok során megtörténik az építmény homlokzati hibáinak kijavítása, a tetőhéjazat cseréje és a tetőszerkezet javítása. Az építmény környezetében kulturált új szalonnasütő épül, valamint padok és asztalok kerülnek elhelyezésre.

A munkálatok várhatóan 2020. végére készülnek el, addig a túrázók, kirándulók szíves türelmét kérjük.

Forrás: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága