avagy valóban az „idei nyár egyik legjobb kalandja” volt a Külső-Somogyban 2022. június 4-8. között megvalósított túrasorozat?

E sorok írójának válasza: igen! Remélem 30 túratársam is hasonlóképpen vélekedik….                               

    A Jónás Beáta által írt MTSZ cikk így reklámozta a Nagy Balázs szervező, túravezető által megálmodott és megszervezett programot: „Várhatóan az idei nyár egyik legjobb kalandja lesz a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (BMTSZ) kezdeményezése. A szervezők várják mindazok jelentkezését, akik szívesen felfedeznék néhány nap alatt a Külső-Somogy területén vezető Dél-Balatoni Várak Túramozgalom útvonalát.”

A „nagy kaland” június 3-án a késő délutáni órákban kezdődött: ekkor találkoztunk szálláshelyünk – a Balatonszemesi Vadvirág Kemping – főbejáratánál. A túramozgalom „megalkotói”: Soós Lajos és felesége is meglátogatták a csapatot. Lajos felajánlotta segítségét, ha a vándorlás során bármilyen gondunk adódna és jó túrázást kívánt. A bejelentkezés és az adminisztrációs „ügyek” elintézése, valamint a szálláshelyek elosztása után mindannyian elfoglaltuk „faházacskáinkat”. 19.30 órára a teljes és másnapi programmal, utazással kapcsolatos kommunikációra hívtuk a résztvevőket a recepció előtti kis térre. Balázs tájékoztatását és a teljesítést igazoló füzetek kiosztását követően a gyakorlati kérdések is megválaszolásra kerültek.

1. túranap: 2022. június 4. szombat  Somogyvár – Gyugy   25 km

Az első túra kezdőpontjára, Somogyvárra, reggel vonattal utaztunk Balatonszemes – Fonyód, Fonyód- Somogyvár viszonylatban. A vasúti megállóból a kastélyparkon keresztül sétálva a - speciális iskolaként és diákotthonként működő – Széchenyi-kastélyhoz értünk. Körbejártuk, megcsodáltuk a monumentális épületegyüttest, majd a családi sírkápolnát is megtekintettük. A „s” sáv jelzésen északnak vettük az irányt - a vándorlás kezdő/záró pontja - Somogyvár Történelmi Emlékhely bejárata felé. Onnan igényesen kiépített emlékösvényen vezetett útunk  a Somogyvár Bencés Apátság Látogatóközponthoz. A Kaposvár-Fonyód műúton átkelve Hács település felé indultunk. Kezdetben, árnyékban, friss erdei levegőn,  az előző napi esőktől kissé felázott talajon haladtunk a „z” sáv jelzést követve. Hács előtt, jobbra az erdőben érdekes építményt fedeztünk fel: ősi magyar vessző- és sárkunyhó lapult a lombok takarásában. A Gárdony-puszta táblától hosszú egyenes úton, nyílt terepen, a déli órákban értünk Hácsra. Hál’isten volt bőven hideg ital választék a „helyi vendéglátóipari egységben”. A települést elhagyva a Béndeki kápolnaromok felé vettük az irányt, emelkedő, nyílt terepen. A „z” romjelzésen rövid kitérővel közelítettük meg a románkori kápolna maradványait és a romok előtt álló 19. századi (ma már elhagyott) templomot. A műemlékek csodálatos ligetes területen találhatók. Egy kis domb tetején, a körötte álló ritkás facsoport takarásából, egyszerre csak szemünk elé tárult a régi téglaépítmény. Visszatértünk a „z” sáv jelzésre, jobbára északi, majd nyugati irányban haladtunk, fedett terepen. Később Gyugy határában megpillantottuk a Kacskovics kastély elhagyott épülettömbjét. A jobb időket megélt épület úgy látszik gazdára talált: új tetőt kapott, s némi felújítás is elkezdődött. Gyugy középkori eredetű (románkori) temploma körül nemzetiszín zászlós, erdélyi viseletbe öltözött csoportok gyülekeztek. Trianon… Nemzeti Összetartozás Napja… ünnepség… szentmise. Miután megnéztük a templom környékén kialakított emlékparkot, abban reményben várakoztunk templom előtt, hogy a templombelsőt is megtekinthetjük. Sajnos nem jutottunk be az épületbe, így célba vettük – a „Hírességek Sétánya” érintésével - az autóbuszmegállót (és a helyi kocsmát). Autóbusszal Balatonlellére, onnan vonattal Balatonszemesre, gépkocsikkal pedig a szálláshelyre utaztunk.

Fényképek itt!

2. túranap: 2022. június 5. vasárnap Látrány – Gyugy  19 km

A második túranapon újra Gyugy volt a túra végpontja és Látrányból indult a túra. A tömegközlekedési eszközök optimális, biztonságos elérése a „menetirány” megváltoztatását, sőt váltogatását kívánta meg tőlük. Balatonlellére autóval, onnan busszal utazva értünk Látrányba. A túra első szakasza jelzetlen útvonalon haladt. A település központból indultunk (emlékpark, Kossuth szobor, református templom), majd nyugati irányban hagytuk el a községet. Szőlők és gyümölcsösök között haladtunk emelkedő utakon. Közös fotó készült a megadott kilátóponton. A szőlőültetvényeket elhagyva erdővel fedett terepen gyalogoltunk nyugati majd déli irányban. A Várszói-erdőben egy kis tanácstalanság után egy aljnövényzettel, sarjakkal „eléggé” benőtt meredek nyiladékúton indultunk nyugati irányban. A csapat kissé szétszakadt, így kisebb csoportokban igyekeztünk a jó irányt tartani. A gerincúton a „s” sáv jelzést keresztezve az igényesen kialakított Kis-hegyi kilátóhoz érkeztünk. Csodálatos kilátás nyílott az északi part tanúhegyeire. Visszatértünk a „s” sáv elágazásához, onnan észak felé a jelzésen a Kis-hegyi kertek és a Szent Donát-kápolna felé vettük az irányt. A szőlőhegyre vezető lejtős kövesúton haladtunk a „hegy lábáig”. Itt „gémeskút-jelzés gyorstalpalón” vettünk részt a tájékoztató rajzok/feliratok segítségével. Nyugat felé vettük az irányt és elhagytuk a jelzett utat. Újra szőlők között haladtunk emelkedő úton, amíg el nem értük a Balatonlelle-Szőlőskislak közötti műutat. Rövid kitérőt tettünk a Rácfa elnevezésű, 1848-as emlékhelyhez. Némi pihenést és kötelező közös fotót követően a műút mellett egészen Szőlőskislakig gyalogoltunk nyílt terepen, vakító napsütésben. Vasárnap lévén nem sok reményt adtunk egy, a déli órákban nyitva tartó vendéglátóipari egységnek, de jól fohászkodtunk… A „z” sáv jelzésen folytattuk utunkat egészen Gyugyig.  Szőlők és „gabonamezők” között haladtunk. A Gaál-kastélyra csak a kerítésen keresztül vethettünk pillantásokat, viszont az út mentén finom cseresznyét és még kissé savanykás meggyet kóstolhattunk. A vándorlás legrövidebb távját tettük meg aznap, de a tűző nap és a magas hőmérséklet miatt számomra többnek tűnt.

Fényképek itt!

3. túranap: 2022. június 6. pünkösd hétfő Látrány – Kereki (Amália-puszta) 29 km            

A harmadik túranap közlekedését - előzetes tervezés szerint - az ünnepnapi közlekedési rend és a hosszú táv (28 km) miatt bérelt autóbusszal oldottuk meg. Korán indultunk a kemping elől. A Látrány és Rádpuszta között - lapos területen - haladó szakaszt a reggeli hűvös, párás időben gyorsan teljesítettük. Az Árpád-kori romtemplom (Urunk mennybemenetele kápolna) megtekintése, fényképezése után kezdetben szőlőskertek között, majd emelkedő erdei úton haladtunk. A kötelező érintési pontként megjelölt Bóbita-forrást az út jobb oldalán található mély vízfolyásban leltük meg. Dokumentáltuk az érintési pont kódját, majd tovább kapaszkodtunk az emelkedőn. Az erdőből kiérve, balra tekintettünk és a Balaton keleti medencéje csodálatos panorámája tűnt a szemünk elé. Hamarosan a Teleki község feletti háton haladtunk tovább. Itt a csapat kettévált: a csoport szomjasabb része „leereszkedett” a faluba, hogy onnan közelítse meg az Árpád-kori templomot, a többiek a gerincúton, a település felett haladtak tovább. Az ebédet a külsőjében megújított épület mellett/előtt fogyasztottuk el. A kis pihenő után nyílt terepen, először földúton majd a Teleki-Szólád közti műút mentén gyalogoltunk. A tikkasztó melegben hideg italról, fagyiról álmodoztunk, amikor túratársunk a településen élő ismerősétől megtudta: a cukrászda sütikkel és hideg itallal várja a megfáradt vándorokat. A közel 2 kilométeres kitérőt szinte mindenki vállalta. Frissen és üdén indultunk Nezde irányába. A kövesutat elhagyva a „p” sáv jelzésen meredek kaptatón gyalogoltunk a nezdei szabadtéri szoborpark irányába. A szoborparkban a hun-magyar közös mondavilág nevezetes alakjai elevenednek meg fából faragott szobrok gyanánt. Ahogy keleti irányban egyre magasabbra jutottunk a füves domboldalon, a Balaton és a Bakony panorámája egyre teljesebben bontakozott ki nyugatról (a hátunk mögött). A tanösvény felső pontján kettős fakereszt áll, mögötte félköríves tetejű „szentélyszerű”, fedett pihenőhely. Innen újra megcsodálhattuk a gyönyörű kilátást. Rövid pihenő után továbbra is a „p” sáv jelzésen déli irányban haladva jutottunk Somogy megye legmagasabb pontjára, az Almán-tetőre (316,43 m). A déli útirány dél-keletivé vált a piros jelzést a zöld váltotta. Elérve a legdélibb pontot, északkelet-észak irányban gyalogoltunk Kereki (Fehérkő vára) vára felé. Enyhe, de hosszú emelkedő vitt fel a romokhoz. A műemlék tábla tanúsága szerint a 14. századi várat a 16. században felrobbantották török elől. Remek deszkából és oszlopokból készült járda és korlátrendszeren járhatók körül a romok.  Csúszós, meredek úton jutottunk le a várhegyről Kereki-Amáliapuszta nevű településrészébe. A sportpályán várt már bennünket a bérelt busz. Örömmel foglaltuk el helyeinket, hiszen hosszú, élményekben, látnivalókban bővelkedő napot mondhattunk magunknak.

Fényképek itt!

Folytatás következik……..

                                                                                                                                                                                            Schóber József