4. túranap: 2022. június 7. kedd, Kereki – Siófok-Töreki 23 km

A negyedik túranapon autóbusszal utaztunk Kerekibe. Keleti irányban indultunk el és meredek földúton kapaszkodtunk a 312 m magasan fekvő Gyugy-hátra. A túra első szűk másfél kilométere 152 m szintet „rejtett”. A fáradalmakat kárpótolta az elénk táruló látvány: előtérben a Köröshegyi völgyhíd, háttérben a Balaton víztükre és a Bakony kéklő vonulata. A kötelező csoportfotót követően északnyugat-észak irányban az M7-es autópályát keresztezve az Öreg-erdő (innen „s +” jelzés), Besenyő és a Pap-erdő nevű területeken keresztülhaladva a Kilences-tetőre érkeztünk. Némi frissítőt vettünk magunkhoz, majd lejtmenetben indultunk tovább északkeleti irányban a „z +” jelzésen. A völgyben erdészeti betonútra értünk. Ezen indultunk el, hogy szemügyre vegyük a térképen jelzett „tölgyfa matuzsálemeket”. Hatalmas fák sorakoztak az út mentén (150 évesek is lehettek). 90 fokos fordulattal északkeleti irányban, de továbbra is a „z +” jelzésen kapaszkodtunk fel a 225 m magasan található „Vaskereszt”-hez. Itt némi erőt gyűjtöttünk és jelzetlen földúton haladtunk Balatonendréd felé kezdetben déli, majd keleti irányban. Először erdővel fedett területen, majd nyílt terepen gyalogoltunk. Újra kereszteztük a forgalmas autópályát, felette sétáltunk át. Balatonendréd központjában a csapat „megszállta” az élelmiszerüzletet. Ahogy a további útvonalat terveztük, szembesültünk az útvonalváltoztatás tényével. Kelet helyett észak irányban, a „z” sáv jelzést követve folytattuk utunkat. Az észak-déli irányban húzódó Endrédi-tavak láncolata feletti fűvel benőtt úton kapaszkodtunk egyre feljebb. A tavak végén jelzetlen - fasorral szegélyzett – földúton keleti irányban (később a „s +” jelzésen) elértük a Töreki-tavak láncolatát. A Tóközi pihenőhelyen (madármegfigyelő toronynál) egy kis pihenőt engedélyeztünk magunknak, összevártuk a szétszóródott csapatot. A műút és tavak láncolata közötti erdősávban déli irányban a „z” sáv jelzésen az autóbuszmegállóig gyalogoltunk, ahol a busz indulásáig a fák árnyékában pihentük aznapi fáradalmainkat. A délutáni-esti program sűrű volt: hűsölés a Balatonban, a másnapi szállás elhagyást megelőző pakolás, „utolsó vacsora” a lellei Rudi Tanya étteremben (a csapatból szép számmal voltunk jelen). S végül kedves túratársaink (Adler Janiék) búcsúestre invitálták házikójuk teraszára a csapat tagjait. Szívmelengető, nagyon jó érzés volt beszélgetni vagy csak hallgatni a beszélgetést – italról és nass-ról is gondoskodtak „vendéglátóink” -, s közben egy-egy pohár italt elfogyasztani.

Fényképek itt:

5. túranap 2022. június 8. szerda, Ságvár – Töreki - Cinege-forrás 22 km

Az ötödik – egyben utolsó – túranapunk kedvezőtlen előjelekkel indult: dörgött-villámlott, hajnalban kiadós eső volt (igaz, a korábbi napokban is több éjjel esett az eső). Még induláskor is szemerkélt, s ez néhány túratársunkat elriasztotta az aznapi gyaloglástól. Összepakoltuk hátizsákjainkat, rendet raktunk a szálláshelyen. A megbeszéltek szerint a csapat egyik része vonattal Siófokra utazott, néhányan pedig a gépkocsikkal Törekibe (a túra végpontjára) autóztunk. Onnan Dodival a siófoki autóbuszmegállóba, ahol csatlakoztak a többiekhez is hozzánk. A Ságvár felé közlekedő busszal utaztunk vándorlásunk utolsó szakaszának kezdőpontjára. A DBVV kezdő/végpontját igazoló kód a református templom mellett volt fellelhető. Innen indultunk kelet-délkeleti irányban a „s” sáv („p +” az első 200 m-en) jelzésen. A település katolikus temploma mellett elhaladva hagytuk el a községet. Szőlőskertek mellett az emelkedő földúton kapaszkodtunk a Lándor-hegyen található Bújó-lik felé. A löszfalba vágott 21,6 m hosszú alagutat a hagyományok szerint a falu református lelkésze, Csicsvai Vasas András (1800-1832) készíttette, hogy a hegy nyugati oldalán levő szőlőjét könnyebben megközelíthesse. A Bújó-lik mai szélessége 2 m, átlagos magassága 1,75 m. Az elbeszélések szerint az 1950-es években még lovaskocsival is át lehetet hajtani rajta. Miután „átbújtunk” az alagúton, a turistaúton északi, majd nyugati irányban haladtunk tovább. A gyümölcsös- és szőlőkertek szélében értett a cseresznye, le-le maradtunk, hogy felfrissítsük magunkat az ízletes, friss gyümölccsel. Magas fűvel borított réten letérve a turistaútról, déli irányt vettünk, s emelkedő erdei úton haladtunk mintegy 1,5 km-t. A gerincre érve egy darabon a „p +” jelzést követtük, majd újra jelzetlen erdei út következett déli irányban. Háromnegyed órás gyaloglás után értünk a többszörös földsánccal körülvett régen volt földvárhoz. Kási vár romja, az ország egyik legnagyobb földvár-maradványa. „A vár, az alatta lévő ma már nem létező Kás faluval a Csákok egyik birtokközpontja lehetett a XIII-XIV. században. Belső területe lapos, ovális alakú, átmérője 29x21 méter. Köröskörül rendkívül meredek oldal övezi, ami valószínűleg mesterséges kialakítású. Alatta 9-10 méterrel alacsonyabb szinten árok fut körbe, szélessége 7-8 méter. Az árok külső szélét sánc kíséri, magassága 2-5 méter. A sánc mögött újabb árok fut körbe, mélysége 1-3 méter, szélessége 7-14 méter, majd a természetes lejtő folytatódik. A vár teljes területe 95x90 méter, 0,63 ha.” A 220 m szintmagasságban található „várhegyről” egy kisebb rövidítést követően a „p” sáv jelzést követve nyugati irányban, majd észak felé, a Flóra-hegy felé, vettük az irányt. A turistautak kereszteződésében keleti irányban a „p +” jelzést választva indultunk tovább, hogy elérjük Böre-várat. A jelzett utat elhagytuk, észak- észak-nyugati irányú hosszú, egyenes gerincúton jutott el a földvárhoz. „ A keskeny plató északi végén van a vár, kettős árokkal leválasztva a hegyről. A két árok előtt kb. 40 méter hosszan asszimetrikus árkolás figyelhető meg a keskeny gerinc két oldalán a völgy felé, ezzel is megnehezítve a vár megközelítését. Az árkok rendkívül karakteresek (18 ill. 25 méter szélesek, 5 és 7 méter mélyek). A várat teljesen körbe árkolták a keleti és nyugati oldalán is. A vár teljes területe 150x57 m, 0,67 ha. A két várrész platójának területe együttesen 0,05 ha.”   A „s” romjelzést követve „zuhantunk le” hirtelen 60 m-t az északi meredek lejtőn, majd erdei kövesúton jutottunk az Ali-réti vadászházhoz (ez már a „p”sáv jelzésen). Hosszú egyenes útszakaszok következtek, először a piros majd a zöld sáv jelzésen haladtunk a Cinege-forrás felé. A pihenőhelyen már várt bennünket a Soós házaspár és Csernus L. Gábor. A teljesítést igazoló füzetek ellenőrzését követően „ünnepélyes” keretek között 17 fő átvette Lajostól és Gábortól a teljesítést igazoló „csodaszép” jelvényt. Csoportkép, búcsúzkodás és indulás hazafelé.

Fényképek itt:

Rövid összefoglalóm (bizonyára nem teljes) végén még mindig úgy gondolom: az „idei nyár egyik legjobb kalandjának” lehettem részese.

  Köszönet Nagy Balázs szervező-túravezetőnek és mind a 30 túratársnak a „remek kalandért”!

                                                                                                                                                                                Schóber József