Ma reggel döbbentem olvastam az öles betűkkel írt címet a Dunántúli Naplóban

„Szeméthegy a túrázók után". Izgatottan olvastam a sorokat és rájöttem, hogy ez nem rólunk természetjárókról szól.

Ez az írás igazából a hétvégeken a környező kirándulóhelyeket felkereső városi emberekről szól, akik csendre, nyugalomra szép környezetre vágynak? Kényelmesen beállnak a gépkocsikkal általában, megközelíthető pihenőhelyekhez és kipakolnak a gépkocsikból. Először az erdei madarak dalolását elnyomó rádiós hangosítást kapcsolják be, majd elkezdődik a nagy csomagtérből a hozott élelem kipakolása. Tűzrakás következik, fittyet hányva a figyelmeztető táblákon kiírtakra. Ha nincs öt lépésen belül lehullott száraz faág a tűz meggyújtásához, akkor nekiállnak az esőbeállók, szemetes edények deszkáinak lefeszegetésének és eltüzelésének. Ha végre elkészült a finom sült, vagy bográcsos étel, jóízűen falatozik a család, vagy baráti társaság. Mivel finom volt az étel ehhez jó bor dukál, ezért felbontanak néhány palackkal. Jólesik a pihenés az erdei környezetben, de már mozogni kellene egy keveset. Dobáljunk kövekkel célba a szép információs táblákra, „mert van még egy, ami nincs megrongálva". Lassan elfárad a baráti társaság és összepakolnak, csak a műanyag tányérok, alumínium fóliák, pillepalackok hevernek össze, vissza. Egy nagy gázadással a drága autó csinál egy kőrt a szép füves réten és eltűnik a város irányába. Kis idő elteltével ismét hallani az elnémított énekesmadarakat, az otthagyott maradékra érkezik a róka, melynek szemét csípi a parázsra dobott sok szemét.
A természetjárók többsége, mindig ügyel a természet tisztaságára, az erdő csendjére, a természeti értékek megőrzésére.

A túrákról már több éve hazahordjuk az üres pillepalackokat, csomagoló eszközöket és otthonukban többnyire szelektív gyűjtőkben helyezzük el azokat. Ezt tanítjuk fiataloknak, időseknek egyaránt. Az erdőben való viselkedés szabályait a túra megkezdése előtt mindig elmondjuk a résztvevőknek.

Évente több alkalommal szervezünk erdőtakarítást, számtalan teli zsák szemetet szállíttatunk el a megfelelő telephelyre.

Örvendetes, hogy a nyílttúrázók TURISTÁK száma egyre növekszik, és egyre többen tanulják meg a természet szeretetét és megóvását.

Jó lenne, ha a kirándulók népes tábora is csatlakozna közénk turistákhoz és akkor a jó példa átadásával még többen járnák, óvnánk a Mecsek és Hazánk szép tájait!

Baumann József túravezető