Kárászon rendeztük a régiós találkozót

Háromévenként kerül sor arra, hogy a Dél-Dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség találkozóját mi, baranyai természetbarátok szervezzük. Ilyenkor igyekszünk megyénk olyan kincseit megmutatni, amikre mi magunk is büszkék vagyunk. Kárász és környéke természeti szépségeit magam csak jó pár évvel ezelőtt fedeztem fel, mivel születésemtől fogva a hegy ellenkező oldalán élek, itt járom az erdei ösvényeket,itt keresem a szépet. Amikor a Szent Márton gyalogos zarándokút e szakaszát akartuk kijelölni, akkor jutottam el a faluba. Az erdő felől, délről érkeztünk, majd az északi ösvényeken hagytuk el a falut. A falu nagy hatással volt rám, számítógépem háttérképéül is hosszú ideig a Köblénybe vezető útról visszanézve elkattintott kép szolgált emlékeztetőül az ott töltött szép napra.

Most, hogy ránk esett a feladat (a találkozó megszervezése), úgy éreztem, másnak is meg kell mutatni e varázslatos tájat. A gondolatot tett követte, s miután Müller Nándi túravezető társunknak, barátunknak (aki pár éve a szomszéd faluban él és jó ismerője e tájnak) is megemlítettem a gondolatot, beindult a gépezet. A gyönyörű táj adott volt,s a fogadókészség is példás. A falu vezetőivel,civil szervezeteinek képviselőivel való többszöri találkozásunk eredményeképpen összeállt a program.
Július 18-án, pénteken délután a Faluház udvarán gyülekeztünk, vártuk a Somogyból, Tolnából érkezőket. Három órakor indultunk a Mecsekerdő Zrt „léüzemébe", ahol alapos tájékoztatást kaptunk a naturalé készítés folyamatáról, s kóstolót is fogyaszthattunk az éppen raktáron lévő kínálatból Merkné Erőss Éva szíves vendéglátása jóvoltából. Azután Mezei Ottó fazekas műhelyét látogattuk meg. Ő nemcsak a –méltán elismert-fazekas tevékenységéből tartott elméleti és gyakorlati bemutatót, hanem a honismereti, néprajzi gyűjteményét is bemutatta ízes beszédével, bennünk is régi emlékeket felidéző szavaival. Jó lenne, ha mindannyian így akarnánk vigyázni elődeink értékeire. Nagymamáink háztartási eszközei, ruhái, edényei sorakoztak a –Mezei Ottó saját házában kialakított- gyűjteményben.
A Faluházhoz visszafelé sétálva megcsodáltuk a hangulatos játszóteret, majd betértünk az első Magyar Fészekodúgyár volt területére is, ahol mutatóban van még néhány odú, ami a régi idők emlékét idézi.
Finom illatok jelezték, merre kell tartanunk, a Faluház udvarán a bográcsban rotyogott már a finom pörkölt. Kaszanics Károly volt a séf, a falu megye-szerte híres főzője. Örültünk, hogy a kuktái lehettünk, különösen élveztük az előkészítő szakasz tennivalóit! Szövetségünk ügyes kezű lányai a salátakészítés tudományában való jártasságukat bizonyították, a fiúk pedig az étkezéshez rendezték be a terepet.
Vacsora előtt Lép Péter polgármester úr köszöntötte a találkozó résztvevőit, majd finom bodzapálinkával kínálta a természetbarátokat. A kiváló vacsora elfogyasztása után Mezei Attila, a Faluszépítő Egyesület vezetője szólt a falu múltjának, jelenének fontos állomásairól. Például arról, hogy a falusi vendéglátás bölcsője is itt ringott, az országban elsők között Kárászon kezdték el a falusi nyaraltatás megszervezését. Az 1930-as években Vitéz Kun Lajos plébános indíttatására fogadtak először vendégeket ,a plébános országos propagandát folytatott a falu népszerűsítése érdekében. Strandot, kaszinót, vendéglőt tartott el a – főként Pestről és az Alföldről érkező – turistasereg.
Találkozónk résztvevői is mesélhetnek arról a vendégszeretetről, amellyel fogadtak bennünket szállásadóink. A koordináció nem egyszerű feladatát Mezei Attila vállalta, de nem volt ember, aki irigyelte volna, amikor még péntek este is újabb igényekkel álltunk elő.
Pap Judit (aki egyébként mindhárom nap velünk volt szinte végig, s nem volt olyan kívánságunk, amit ne teljesített volna) beszélt arról is, hogy komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a környékbeliek is megismerjék az értékeket. Két, lassan már országos hírű rendezvényük csábítja az embereket a faluba: az egyik a Gombafesztivál, a másik a Pálinkafesztivál. Hamarosan pedig az elszármazottak találkozója következik. Látszott egyébként, hogy a kárásziak megszokták a vendégeket, szívesen álltak velünk szóba az utcán is, boltban is, templomba menet is.
Ezután Bank László, a MME Baranya megyei csoportjának alelnöke, irodavezetője tartalmas, kritikus hangvételű, hiteles előadása világított rá arra, hogy természeti értékeinkkel hogyan kell bánni. Képeivel jó és rossz példákat mutatott be megyénk helyi jelentőségű kastélyparkjainak, közparkjainak,növény gyűjteményeinek,füves területeinek,vizes területeinek, erdeinek gondozottságára, biztonságára, veszélyeztetettségére.
Szombaton autóbuszos kiránduláson igyekeztünk bemutatni a vidéket- Márévártól Alsómocsoládig. Minden állomáson háromszor annyi időt lehetne eltölteni, mint amit mi el tudtunk tölteni. Órákat hallgattuk volna még dr Varga Szabolcs mondandóját az egregyi templomnál a zarándoklatok történelmi vonatkozásairól, lélektanáról, az évszázadok alatt történt változásokról. De ugyanígy hallgattuk a Máré-vár gondnokának tájékoztatóját is. Továbbutazva Szászváron a Bányászati és Helytörténeti Gyűjteményt néztük meg, majd–lazításképpen- megkóstoltuk a szászvári borokat hangulatos ismertetés keretében, némi zsíros kenyérrel alapozva a különféle hatásoknak. Autóbuszunk legközelebb Alsómocsoládon állt meg vidám csoportunkkal. Itt is a „helyi értékeket" kerestük, találtuk. A Tárház Foucault ingája, majd a Sztankovánszky kastély-park Tischler szobrainak megtekintése után a felnőttek számára készült játszótéren edzettük magunkat a kemencében sült finomságok elfogyasztására. Vacsora után visszaindultunk bázisunkra,Kárászra, a Faluházba.
A meleg és az egész napi vándorlás után érzett fáradtság miatt nem könnyen állt össze a régiós találkozók hagyományos esti népdalköre, de azért kisebb jövés-menés után a Faluház udvarán, a lassan csillagokkal benépesülő égbolt alatt sorra kerültek kedvenc nótáink is a Somogy megyei nótafák segítségével A Göncöl-szekér nagyot haladt a templom tornya körül, mire elcsendesültünk.

Vasárnap reggel kénytelenek voltunk választásra késztetni vendégeinket. Mezei Attila gombakereső túrája és Pap Judit Falusétája között muszáj volt választani, mert egymás utánra már nem fért bele a programba minden. Mindkét „hadjárat" sikeres volt. A Mezei Attila vezette csapat gazdag tárházát mutatta be a hegyoldalban talált gombaféléknek, Pap Judittal pedig a Pajtamúzeum, a vízimalom (Komjáti János történeti és szakmai ismertetése) és Piller Zsolt méhészete jelentett élményteli programot. Ez utóbbi tudományos konferenciára is beillő, érdekes tájékoztató volt a méhek életének szervezettségéről, a méhcsalád tagjainak feladatairól, a folyamatról, amellyel a mézet készítik.
A találkozó résztvevői –Mezei Attila jóvoltából-még kaptak ajándékba szárított gombát egy kis üvegben, ami segít továbbvinni az itteni ízeket, hangulatokat.

A programokon résztvevők megnyilatkozásai alapján ki merem jelenteni, hogy az átélt élmények igazolták az eredeti gondolatot: Kárászra érdemes eljönni hosszabb időre is. Van annyi érték, hogy eltöltsön több napot is az ember itt. Arról nem beszélve, hogy az egy négyzetkilométerre jutó segítőkész, vendégszerető ember tekintetében biztosan dobogón,annak is a legfelső fokán van e falu helye. Vendégeink is ilyen hangulatban távoztak, megköszönve a szíves vendéglátást.
A sok-sok köszönetet továbbítom, mindazoknak, akik a találkozó szervezésében segítségünkre voltak, így, Lép Péternek, Pap Juditnak, Mezei Attilának,Kaszanics Károlynak,Mezei Ottónak,Piller Zsoltnak,Ripszám Istvánnak,Merkné Erőss Évának, Varga Szabolcsnak és Müller Nándornak. De köszönet illeti a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség képviseletében ügyködő „logisztikai csoport" tagjait is. Ők: Sipos Imréné,Szabó-Dalecker Ibolya,Tátrai Bea,Nagy Balázs, Nagy Balázsné Terike,Potz Gábor és Császár Zsuzsa.

„Hegyre fel, völgybe le. Dombon, réten át, horgosok-források mentén, kis falvakat érintve. A múlt egy törékeny darabja még itt fellelhető. Rakd a tarisznyádba Vándor, és őrizd meg emlékként! Búzatábla mosolyát, patak csörgedezését, erdők-mezők sóhaját,hegyek-völgyek bölcsességét. Jól jöhet e kincs melegsége a hideg, téli hónapokban..." ( Mecsek-Völgység-Hegyhát Útikönyv)

E szavakkal hívtuk vendégeinket a találkozóra. Jelentem, hogy a kincset megtaláltuk, emlékként magunkkal hoztuk. Megőrizzük a hidegebb napokra. Szeretettel gondolunk kedves vendéglátóinkra!

Tóth Klára, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöke

Képek a Kárász központtal megrendezett természetbarát találkozóról: