2014. május. 25. vasárnap. Kellemes napos időben gyalogolunk befelé az erdészeti úton, szerszámokkal felpakolva.

Madárhangtól dalos az erdő, üde zöld minden, az elmúlt hetek csapadékmennyiségének köszönhetően. Szerencsére az erdészeti utat felszárította a Nap, csak a hatalmas kátyúkban áll a sárgára színeződött iszapos víztömeg. A forrásnál minden rendben két napja Varga Jenő terepjárójával behozott anyagok rendben a helyükön pihennek. A forrás csurgatja tiszta vízét a köves talajra. Lepakolunk és elmondom, hogyan folytatjuk a múltkor már megkezdett munkákat. A már kiásott árok végénél kijelölöm a forrás falazatát, ami félköríves lesz, és hetven fokban dől majd a part oldalához. A csapat férfi és nőtagjai ásót, lapátot, csákányt ragad, és a jel mentén elkezdik a földmunkát. A régi forrás foglalómedencéjének átalakításának állok neki. Egy rést készítve a falazatban leeresztem a forrás vizét, hogy az átalakítást elvégezhessem.

Már mindenkiről folyik a verejték, amikor megállunk egy kis pihenőre. A lányok több féle pogácsát és meggyes pitét sütöttek. Szépen alakul a leendő forrás földtükre, és hamarosan nekem is sikerül áttörnöm a régi forrás medencéjének aljzatát. Ezen keresztül fogom elvezetni a forrás vizét a közeli partoldalhoz. A gyerekek Katalin és Márton agyagból kis kemencét és mellé sziklakertet épít és segít nekik Bolha kutya a földet szaglászva.
A munka hevében arra leszünk figyelmesek, hogy sötétebb lesz és már halljuk is távolból a dörrenést. Előveszem zsákomból a takaró fóliát és a lányok segítségével duplára összehajtogatjuk, majd a partoldalnál lefektetjük. Köveket pakolunk a felső oldalára, hogy a szél ne tudja felemelni. A hátizsákokat és elemózsiás kosarakat bepakoljuk. Folytatja mindenki a megkezdett munkát, nekem végre sikerül áttörni a medence aljzatát és befűzni a vízelvezető csővezetéket. A csövet bebetonozom az áttörésbe, így a forrás vize a csővezetéken keresztül csordogál a völgybe. Dobolni kezd az eső a fák lombjain, majd hamarosan izzadt testünket érik a hideg esőcseppek, abba kell hagyni a munkát és behúzódni a fóliasátor alá. Egyre jobban esik, dörög és villámlik. Verik a kövér esőcseppek és borsónyi jégdarabok a fólia sátrat. A vékony fólián keresztül kopogtatják fejünket, hátunkat, mellyel kitámasztjuk a menedéket. A hátunk mögött az összehajtott fólia kezd egyre jobban megtelni vízzel és félő, hogy kiszakad és elönt bennünket. Körmömmel az alját kicsípem, így a víz lassan elkezd kiürülni a duzzanatból. A hangulatunk javítása érdekében Endre családja szép énekekkel vidít fel bennünket és eltereli a figyelmünket a zuhogó esőről. Tisztulni kezdet, majd újra beborul és kezdődött minden elölről. Már mindenünk sajog a kezünk, lábunk elgémberedett a kényelmetlen tartástól. Végre eláll az eső és kimászhattunk szorult helyzetünkből. A lombkoronából kaptunk időnként egy kis pótlást, mikor a szél meglengeti a leveleket. A csapat dagasztja a sarat, szerszámokra ráragadt a föld lehetetlen tovább dolgozni bármennyire szeretnénk. Az a közös döntés, hogy abbahagyjuk a küzdelmet a sárral. Letisztítjuk a szerszámokat, összepakolunk és elindulunk felfelé a kis emelkedőn. Kisüt a Nap és fényével beragyogja a víztől kristályként csillogó üde zöld erdőt. A felázott erdészeti út szélén a magas vizes fűben gyalogolunk a depónál várakozó autókhoz. Megbeszéljük, hogy a jövő héten kijövünk és folytatjuk a félbehagyott munkát, ha az időjárás megengedi.
A mai munkában részt vettek: Baumann József forrásépítő, Geocaching csapat: Lázár Boglárka, Néczin Katalin, Murgács Csaba, Molnár Anna, Kis Endre, Kis Katalin, Kis Márton, „Bolha Kutya"

Murgács Csaba képei: