Megyei szövetségünk képviseletében részt vettünk az országos akcióban,"szedtük a kéken". Sipos Erzsike és jómagam egy 14 fős társaságot vezettünk Árpádtetőtől Remeterétig május 10-én, szombaton.

Ők egy neves szállodalánc pécsi, belvárosi szállodájának munkatársai, akik-meghallva az országos akció hírét-kedvet kaptak a feladathoz. Szép törekvésnek tartották, amire érdemes időt szánni. Nemcsak a környezet megtisztítása érdekében, hanem a munkahelyi jó kapcsolatok –sajátos körülmények között való- fejlesztése céljából is döntöttek úgy, hogy vállalkoznak. A gondolatot tettek követték. Jelentkeztek, de kísérőt kértek az útvonal bejárásához, mivel nagyrészt nem rendszeres erdőjárók. Az országos akció szervezői megyei szövetségünktől kértek segítséget.

Szombaton reggel ¾ 9-kor találkoztunk Árpádtetőn, a Mecsextrém parkolójában. A szeles, hűvös idő ellenére vidám társaság érkezett, messziről felismerhetően, a cégük logo-jával ellátott pólókban. A jókedvű társaságban 13 felnőtt, egy ügyes, tettrekész kisfiú, valamint egy Egér névre hallgató kutyus várta az eligazítást. Nagy komolyan, a munkavédelmi szabályzat felolvasásával kezdtük, kiosztottuk a kesztyűket és a zsákokat, majd nekivágtunk a ránk váró, közel 10km-es útnak.
Előrebocsátom, hogy a program inkább kellemes séta volt, mint komoly munka, de ez nem a kedves társaság hozzáállásán múlt, hanem a terep tisztaságán. Alig találtunk szemetet a kéktúra útvonalán, beleértve a pihenőhelyeket, kulcsosházak környékét is. Először biztattuk a lassan kedvét vesztett társaságot, hogy majd később biztosan több szemét lesz, mert erre az erdei iskolások rendszeresen gyűjtik, ill. nem szórják el a szemetet. De nemigen változott a helyzet a Tripammer-fa után sem. Nagy üdvrivalgás kísérte, ha valaki rábukkant egy-egy zacskóra,vizespalackra,papírzsebkendőre. Még a tűzrakó-helyekből is kiszedtük a szemetet, a nem éghető anyagokat.
A gyönyörű tavaszi erdőben a nyíló virágokat, a pihenőhelyeket, a kulcsosházakat mutattuk be. Hosszabb pihenőt Fehér-kúton tartottunk, ahol a Mecsek turistatörténelme is szóba került. Folytatva utunkat, szakadatlanul kerestük a szemetet, de Remeterétig mindössze alig két zsák telt meg. Ez az országos eredményekhez képest nem nagyon sok, de ez az eset az, amikor inkább a kevesebb a több! Örömmel rögzíthetjük, hogy a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán, legalábbis ezen a szakaszon a túrázók, természetjárók nem hagyják a szemetet az útvonalon, hanem magukkal viszik. Bárcsak így lenne ez a parkerdő pihenőhelyein, útvonalain is, ahol a kirándulók egy része bizony nem így tesz. Legközelebb talán ott kellene ilyen programot szervezni!
A vállalkozó kedvű, kedves társaságtól Remeteréten búcsúztunk el abban a reményben, hogy még találkozunk. Nemcsak szemetet szedni, de egy kellemeset túrázni, aztán szalonnasütésnél jót beszélgetni. Talán így lesz. Szívesen segítettünk!

Tóth Klára