Óvatosan járjunk a téli erdőn!
( cikk az Új Dunántúli Napló-ból)
Borús, ködös, mégis enyhe reggelre ébredtünk ma, és ez nagy örömömre sok túratársat is lelkes készülődésre és túrázásra sarkalt. S bár az autóbusz indulás körül többekben kétség merült fel, hogy időben az indulás helyére érnek-e, szerencsére mindenki – aki ma meg akarta hódítani a Jakab-hegyet – pontosan érkezett. Nagy meglepetésemre egy egész busznyian voltunk. Mivel friss és mozgékony volt a csapat így – bár a túra során többször próbálkoztam a pontos létszám megállapításával – csak a IV. üzemi háznál derült ki pontosan, hogy hányan is töltöttük ma együtt – rövidebb, hosszabb időre – a napot. A szummázott számolás eredménye szerint 46-an voltunk.
Úgy esett, hogy szombaton ismét szervezett túra keretében, napsütéses, kissé ködös, sejtelmes hangulatot árasztó időjárásban indultunk neki a Mecsek újbóli, sokadszori felfedezésének. A hőmérséklet és a csalogató napsütés valószínűleg sok túrázót szíven szólított, mert olyan túratársak is felkerekedtek velünk, akiket már hónapok óta nem láttunk. Nagy örömmel üdvözölve őket dagadt a társaság, a jelentős, 60 fős seregletté. Ezért nem csoda, hogy szinte egyeduralkodóként birtokoltuk a Mandulás felé, kissé nyögve induló buszt, ami ugyan nehézkesen kapaszkodott a hegy-láb kanyarjain, mi annál jobb kedvvel beszélgetve, jó reményekkel várva az ismerős, de mindig más utak újra taposását.