Regionális Természetbarát Találkozó, Paks, Cseresznyési erdei iskola.

Szép létszámú csapat képviselte Baranya megyét a Paksi regionális természetbarát találkozón. A megyei szövetségünk, a POEÜ, a Hétdomb TE és a Dráva TSE - Tenkes TE vegyes is megtöltött egy-egy nyolcágyas szobát. Kiváló programokból sikerült a rendezőknek összerakni a három napot. Pénteken a szállás elfoglalása után megnéztük a Paksi atomerőmű látogató központját. A rendezők gondoltak azokra is, akik egy kis mozgásra vágytak. Ők Decsi Béla vezetésével, bringával jöttek-mentek a tábor és az erőmű között. Jakab Albi paksi túratársunk ismertetett meg bennünket az erőmű múltjával és mai működésével. Szakszerű és kellően érdekes volt vezetése a látogató központban. Ő jelenleg is az erőműben dolgozik mérnökként. Ezután Varga József volt a vezetőnk az erőmű múzeumában. Itt is sok érdekeset láttunk, hallottunk! Mindkét helyen a „megfogható” dolgok jelentették a legnagyobb érdeklődést a mindig kíváncsi turisták számára. Délutáni, esti programot az „Ürge mese” című előadás nyitotta. A könyv szerzője, Vincze Bálint egy szép fotókkal illusztrált előadást tartott. Nem véletlen a fotó szó használata, hiszen olyan profi képeket láthattunk elsősorban az ürgékről, hogy mindenki csak pislogott! Előadónk mesélt a képek keletkezéséről és a technikáról is. Ezek olyan profi holmik, amire mi halandó fényképezgetők még csak nem is álmodhatunk. A fotókon verekedő, nézelődő, játszó ürgék sokszor váltottak ki derültséget a nézőkből. A meghirdetett program utolsó előadója Weiszné Tóth Erika volt, aki az egészséges táplálkozásról tartott előadást. Az elkészített ételek, a paksi csárdából érkezett sült és töltött húsokkal nagyon jól fogytak! Ezután kisseb nagyobb beszélgető csoportok alakultak, ahol régi ismerősökkel és itt megismert túratársakkal mentek a diskurzusok. Majd ahogy lenni szokott, tábortűz és nótázgatás zárta a napot. Jól fogytak az üdítők, alkoholos italok és az ásványvíz is! Na, ez utóbbi azért legtöbbször a borral került egy pohárba. Volt itt minden „pálinka szerelmem...” meg „csípőjének a ringása”, de azért a „tábortüzes” nóták voltak többségben.

Második nap volt az igazi túrázós. A rendezők a „Demeter 30-15” teljesítménytúrákat ajánlották a délelőtti, kora délutáni programnak. A 30-s táv indulói már hét órakor elkezdték róni a kilométereket. Mi a rövidebb távon indulók a fél kilenckor induló busszal jutottunk el a 6-s főközlekedési út 99 km szelvényéhez. A buszon a Dráva-Tenkes vegyesnek a VIP részt sikerült elfoglalnia, ami a jármű végén elhelyezkedő asztalt és a körülötte, körben elhelyezett üléseket jelentette. A főúttól indulva kellett teljesítenünk a 15 km-s távunkat, ezt a túra közben 20 km fölé tornáztunk. Ennek az oka Fodor Péter kaposvári túratársunk volt, mivel felkínálta a lehetőséget, hogy egy fokozottan védett növényt, a tátorjánt megnézzük. Menet közben, mi tudatlan turisták érdeklődtünk, hogy mi is ez a növény. A válaszok az olyan kicsi lapos és a szép kerek nagy közé tették a formáját! Ez még jobban felcsigázta az érdeklődőket... Utólag belegondolva, szerintem ez a kitérő volt a legszebb része a túrának! Na szóval, a tátorján bizony lehet kicsi lapos, meg szép kövér kerek is mint egy jól lakott turista! A képeken lehet látni a formákat „ifjú” korában és öregedő, virágba boruló, bogyót érlelőként is. Ezen a kitérőn szerencsénk is volt, mivel találtunk gombát is. A köszönő sms-ekből kiderült, hogy ehető... Amit teljesítménytúra rendezőként hiányoltunk az ivóvíz, úgy fél táv körül. A túra végére jutott az árva lány hajas terület, aminek a látványa feledtetett szomjúságot, fáradtságot. Az útvonal szalagozása kiválóan sikerült, gratula érte! Bakancsszaggató egy túra volt... A gyorsabb lábúak, és akik nem tettek kitérőt a kétórás busszal már mentek a paksi gyógyfürdőbe egy kis strandolásra. A táborban sem állt meg az élet, mert tovább zajlottak a beszélgetések, ismerkedések. Vacsora előtt volt még egy programunk, a borkóstoló. A Kovács Misi által összeállított paksi borok sora kiváló alapot nyújtott a vacsorához. Megállapítottuk, hogy az itt termett szőlőkből is lehet jó bort csinálni! A hangsúly a szőlőn van! A vacsora után a rendezők szülinapi köszöntőn emlékeztek meg Jakab Albi nemrég volt jeles eseményéről! Természetesen mi is csatlakoztunk, fogyott a torta rendesen! A torták is stílszerűek voltak, mert az egyik egy tájékozódási bóját ábrázolt laptájolóval, míg a másiknak a tetején a Jakab-hegyi térképszelvény volt ábrázolva. Ezután a szellemi vetélkedő kérdései is kiosztásra kerültek. Török Erzsi volt a kérdéssor összeállítója. Majd kezdődött a turista bál, amit a bátrabbak megszakítottak egy mini, éjszakai túraversennyel, amit Jakab Albi állította össze. Egy kicsit más volt ez a verseny, mint a hagyományos, mivel a meg talált bójáknál nem csak jelölni kellett, hanem a bóján lévő kérdésekre is válaszolni. A lappantyú bizony sokunkon kifogott... A verseny után újra tánc, zene, derű!

Az utolsó reggel mindig a legrosszabb, mert az emberekben benne van a tudat, hogy valami jó véget ér! Meg az, hogy az esti italok is mély nyomot hagynak a testben és a lélekben... Reggeli előtt, után ki-ki kedvére kezdett össze pakolni. Az utolsó napi program egy paksi városnézés volt Jakab Évi vezetésével. Először busszal tekeregtünk a lakótelep környékén, majd séta a belvárosban, Duna parton. Rövid pihenő és limonádé kóstolgatás a kézműves termékek boltjánál, majd ezután egy modern galériát néztünk meg, ahol meg mozgathattuk az agytekervényeinket is. Az alkotó, Bak Imre „Aktuális időtlen” címet viselő kiállításán lehetet gondolkodni, hogy mit is ábrázolnak a képek... Tárlatvezetőink hamar belátták, hogy lanyhul a figyelem. A „csinálj Te is egy alkotást” már azok is élvezték, akiknek ehhez kevés volt a kreativitása, kézügyessége. Itt meg is csúsztunk egy kicsit az időben, mert mindjárt a méltán híres paksi halászcsárdába mentünk, hogy elfogyasszuk ebédünket. Remek volt a hallé és az elmondások szerint a túrós csusza is. Fodor Petinek a békacombok is ízlettek. Ezek után teli hassal irány Dunakömlőd, a Lussonium. Az egykori római helyőrség helyén, a löszfal tetején sétálgatva a tablókról tanulmányozhattuk a római tábor minden napjait. Innen irány a tábor, mármint a mienk! A találkozó helyszínéül szolgáló Cseresznyési erdei iskola kiváló választás volt!

Köszönjük a rendezést és a törődés a paksi túratársaknak, a Demeter egyesületnek és Barátaiknak!

Jövőre találkozunk valahol Baranyában!

Képek és szöveg: atiKA

Képek még:   1. nap,  2. nap,  3.nap.   ( Nagy Balázs)