Mostanában a májusi eső aranyozza be a napjainkat, a kis esőszünetet kihasználva szerdán délután felmentem a Zengőre. A hetényi pincesor felől hamar elértem a gabonaföldeket, errefelé ilyenkor mindig találni búzavirágot és konkolyt a kamillánál nagyobbra növő ebszékfű között. Feljebb a nyári hérics és a lila virágú fogas bükköny hívja fel magára a figyelmet, az út szélén a kék atracél is jól érzi magát.

Az erdő alatti keskeny füves terület igazi virágoskert. Kéklik a hegyi len, sárga a réti boglárka és a bakszakáll, rózsaszínű a kakukkfű, sötétbordó az apácavirág. Odébb ezüstös hölgymál, egy csokor margitvirág, réti útifű és néhány szeplőlapu színesíti a zöldet.

Az erdőben készülődnek a fehér madársisakok, most még bimbósak (szombat délelőtt jártam Árpádtetőn, ott már nyílik a kardlevelű változata). Van itt pázsitos nőszirom, még szépek a bíboros kosborok és mutatóba maradt néhány bazsarózsa is. A csúcs közelében terjed a medvehagyma, lassan már itt is elvirágzik.

Az elkerülő úton jöttem haza Hosszúhetényből, Öcsémék még tavasszal láttak az út mellet pirosló levélkéket. Most megnéztem őket, a cserszömörce bíborlevelű változata éppen most kezd virágozni.

Szöveg, képek: Jónás István