
Bár augusztus utolsó hétvégéjére hidegfrontot, lehűlést, esőt és a nyár végét jelezték az időjósok, szerencsére a természet szombaton- aug. 25. - nem az ő prognózisuk szerint „működött”. Napfényes, igazi nyári időben barangolhattam a Jakab-hegyen 19 turistatársammal. Hetvehelyig vonattal mentünk, majd onnan Patacsig gyalog. Útközben megnéztük a Jakab-hegy északi, nyugati és déli oldalának csodáit. Hetvehelyről Sás-völgybe indultunk, ahol a betonút tűző napja elől az erdő lombsátra alá bújva felkerestük a Cigány-forrást, megnéztük az erdei tornapályát, az Erdő Házát és a mögötte lévő lombkorona tanösvényt és odútanodát. Miután kényelmesen elköltöttük szendvicsebédünket, nagy levegőt vettünk és megmásztuk a hegy oldalát. Petőczpusztán megcsodáltuk a haranglábat és bár senki sem várt minket Víganváron vígan, mi jó hangulatban folytattuk túránkat tovább a Jubileumi keresztig. Napsütésből és a melegből nem volt hiány, így jól megizzadva és kicsit elfáradva érkeztünk meg a kereszthez. Az elénk táruló panoráma hamar feledtette velünk a kaptatók fáradalmait. A kereszttől már jól látszódtak a hegy déli oldalának jellegzetes sziklaformációi, a Babás szerkövek. A szerkövektől a Panoráma-út árnyas szerpentinjén lesétálva érkeztünk meg Patacsra. Hogy energiánkat visszapótoljuk a Panoráma-utat szegélyező tölgyfák közül néhányat megöleltünk és vártuk működik-e legendás energetizáló hatásuk.(Hogy valóban működött-e, arról túratársaim tudnának mesélni.)
Mire leértünk a városba már kiürültek kulacsaink és teljesen kitikkadtunk, ezért a Csülök csárda árnyas teraszán hidratáltuk újra magunkat, hogy erőt gyűjtsünk a hazaútra.
Köszönöm túratársaimnak, hogy ezen a túrán velem tartottak.
Scheitler Adrienn
túravezető
2018. augusztus 22-én üzemkezdettől - a "Misinatető" autóbuszfordulóban végzett munkálatok miatt - a 35-ös és a 35T jelzésű járatok a TV toronyhoz vezető út végén található, régi fordulóból indulnak a Főpályaudvar felé.
Tüke Busz Zrt.
A Mecsek csúcsait elhagyva, most a Dél-Zselic szelíd lankáira látogattunk el. Bükkösd vasútállomásról indulva értük fel az egykori Korpád elhagyott és elpusztult falvához, melyre már tégla halom és egy útszéli kereszt emlékeztet csupán. Gerincen, magaslesek és szép kilátás mellet, a Szent László tanösvényen át értük el Gyűrűfű újjáélesztett ökofalut, ahol megismerhettük a falu múltját, jelenét és jövőjét. A falu pihenőhelyén tartottuk egyetlen, hosszabb pihenőnket. Kilenc fős kis csapatunk Dinnyeberkin át ért vissza Bükkösd vasútállomására. Az augusztusi meleg ellenére zselici táj szépsége garantáltan új élményt nyújtott minden részvevőnek.
Szöveg, képek: Bíró Gábor
Az előző évek tapasztalata alapján, a legtöbb napon könnyebb és nehezebb túrák is voltak. Első túra napunkon egy kis nosztalgiával mentünk a Remete-sziklaszorosba. Több túrán voltunk már a kolostortól a kő-kapuig, de most a 2004-s túrán tapasztaltak ismétlésére készültünk egy kis csavarral. Akkor Kondi Gyula szervezésével fentről jártuk be a szikla szorost a vízben és a sziklákon külön csoportokban. A mostani túrán is kétfelé váltunk, de itt alulról együtt mentünk a kolostortól kőkapuig, majd az egyszerűbb túra itt is ment vissza és nézelődött a kolostorban és a környékén. A „nosztalgiások” és a kíváncsiak tovább mentek a kötelek és a sziklafalba erősített „lépcsők” segítségével. Ahol már ezek sem voltak ott a vízben gázoltunk. A szoros felső végétől vissza már a szikla párkányokon, legtöbbször száz méterrel a víz felett egyensúlyozva, láncok és kötelek segítségével jutottunk vissza a patakmederhez. A büfénél már ismét együtt volt a csoport és meséltük élményeinket. Este a Forrásban folytatódtak a beszámolók erről az extrémnek is mondható túráról!
Az Alsószentmárton-Dráva-part-Matty túrán elkísértük túravezető édesapámat kisfiaimmal. Az idő remekül alakult, melynek következtében kis csapatunk izzadva haladt át a mezőkön, a Dráva partjáig. Útközben sok-sok fajta kis termetű békát láttunk, a még megmaradt kis tócsákban egész családok éltek. A partra lejutni kisebb túlélő túrával ért fel, de az ott elénk táruló kilátás szinte minden fáradalmunkat elfeledtette velünk. Vízben pancsolásra is volt időnk, kagylókat keresve boldogan frissültünk fel a folyóparton. Ezt követően próbáltunk kimenekülni a lehető leghamarabb a gyermekeim által "szúnyogok erdejének" elnevezett területről. A nap már a déli órákban ért minket a töltésen, ahol hősiesen haladtunk Matty felé. Szerencsére egy árnyékos tóparton ismét volt időnk erőt gyűjteni, az utolsó pár kilométerre.
Ezt követte a várva várt pillanat, betértünk a falu egyetlen, de annál nagyobb szeretettel felénk forduló kocsmárosához egy frissítőre.
Szöveg, fényképek: Balázsy Réka