Megjelent a Mecsek Híradó 2016. novemberi száma.

Olvasható, letölthető innen!

A túrán résztvevők többsége - 27 túrázó - helyi busszal indult a misinai starthelyre, így megtelt 35-ös helyijárat.

A Bajáról érkező a túratársak a távolsági buszpályaudvar 35-ös megállóhelyéről hívtak, hogy sehol-senki. Gyors egyeztetést követően felautóztak a TV toronyhoz, így csatlakoztak hozzánk (szerencsére visszaérkezéskor is pont volt csatlakozásuk).

Indulás után nem sokkal plusz látványként beiktattuk a kihagyhatatlan Tubica (mai nevén Kis Tubes) kilátót.

Útunk további állomásai a meghirdetettek szerint alakultak. A szél és a tiszta levegő jóvoltából a kilátókból csodálatos látvány tárult elénk, a Papuktól a Badacsonyig. Lábunk előtt mindenütt díszelgett a zöldellő medvehagyma. A legnagyobb levelek a Büdös-kútnál lobogtak az erős szélben.

 Köszönjük a résztvevőknek a jó hangulatot, a sofőrnek a fűtést a buszon.                                                                  Éger Zoltán túravezető

2023.03.18-án tartottuk a XXXVIII. Csokonay Sándor emléktúrát. Alapvetően Baumann József túrája lett volna (Mecsek Egyesület), de egészségügyi okok miatt megkért, hogy tartsam most én a túrát.

Ez úton is jobbulást kívánok Neki, jövőre várjuk ugyanitt, ugyanekkor!

Éger-völgy, Teca mama vendéglője előtt gyülekeztünk. Az indulás pillanatában kiderült, hogy mindenki a túrára jött az ott gyülekezők közül, így 21-en kezdtünk neki a gyaloglásnak. Elsőként lementünk a parkolóhoz, hátha valaki ott vár ránk. Majd követve a tavak feletti utat megindultunk szép lassan felfelé. Megismertük a Delelő-kutat, a Fecske -forrást, Éger-forrást. Igazán szép napos idő volt végig, igazi tavaszi. Sokfelé pompázott a májvirág, néhol még hóvirág is látszott.

A piros sávra való váltásunkkor észrevettük, hogy egy kidőlt fa elzárta a patak útját és új mederbe terelte azt. Párhuzamosan meneteltünk a völgyben húzódó turistaúttal (ott mentünk délután vissza). Egy nagyobb turistacsoporttal egyszerre értünk a Farkas-forráshoz. Mint mindegyik forrásnál itt is mondtam róla pár szót, és egy kicsit Csokonay Sándorról. Itt már érdemes volt levetni a kabátot, mert emelkedő következett.

A Négy Barát-forráshoz érve megszemléltük a környezetében kidőlt termetes bükkfákat és a kifolyócső alól szivárgó forrást. Ide már nem jött le mindenki (kitérő volt). Felérve a tetőre jött a Fenyves-forrás és a Blokkház. Fenyves-forrás környezetében egy db erdei fenyőt számoltam. Bizonyára régebben sokkal több volt.

Blokkháznál egy rögtönzött játék is kezdetét vette. Történt ugyanis, hogy Hirth István bár szeretett volna jönni a túrára, de nem volt most rá alkalma. Így bejárta e szakaszt előre és elrejtett pár ajándékot néhány nevezetes pontnál. Hogyan is kapja valaki azt az ajándékot? Kvízzel! Ötöltük ki Müller Jánossal. Elnézést kérek, hogy nem fogom tudni felsorolni a nyertesek nevét, de a lényeg az, hogy megkapták a meglepetést, ami egy zacskóba csomagolt természetképet jelentett. Később a Szuadó-forrásnál, Mihály remete-forrásnál és a Cinke-tanyánál is eképpen jártunk el.

Blokkháznál kétszer is ketté vált a csapat. Elsőnek páran lecsatlakoztak, mert más úton mentek haza. Másodikként pedig volt egy csapat aki János vezetésével a Tixi-forrás felé vette az irányt (volt köztünk egy Mecsek forrásai turistamozgalmat teljesítő személy is!), a többiek pedig velem a Szuadó irányába. Mihály remete-forrásnál találkoztunk és folytattuk együtt utunkat. Lent a Szuadó-völgyben még tavaszibb lett az idő. Virágzó húsos somok, levelet bontó bodzák, rügyfakadás pillanatában lévő gyertyánok vetítették előre, hogy talán idén sem marad el a tavasz. Volt itt pár patakátkelés.

Remélem más is imád patakokon átkelni rajtam kívül. Bagoly-forrás, Laci-forrás, majd uccu neki, fel a Cinke-tanyához. Közben medvehagyma mindenütt. Szépen kinőttek, de még zsengék. Ilyenkor a legzamatosabbak, és a korai időpont miatt ilyenkor lehet a legnehezebben összetéveszteni a gyöngyvirággal (mert az még nem igazán bújt elő). A Cinke-tanyánál ülve falatozás közben igen megfogó látvány volt az a terepjáró, ami a tetején ládányi medvehagymákkal ment el. Cinke-tanyánál immáron képekkel illusztrálva is láthattuk a "négy barátot". Innen már csak lefelé kellett ereszkednünk.

Sok-sok májvirág és csillagvirág várt minket az út mellett. Leérve az Éger-völgybe feltettem a kérdést, hogy ki szeretne kitérőt tenni a Gégen-kúthoz. 3-an jelentkeztek. Ennélfogva gyorsan ki is tértünk... Utolértük a csapatot a tavaknál, csak mint kiderült a csapatból mindenkinek más és más elképzelése volt a befejezést illetően, így 5-ünk kivételével a többiektől csupán ezúton tudok elköszönni.

Remélem mindenki több pozitív, mint egyéb élménnyel gazdagodott!

A túrán készült képek itt!

Ujfalusi Máté - Dél-Zselic TK.

Március 8-án a felújított Almamelléki Állami Erdei Vasút, népszerű nevén a „Zselici csühögő” átadási ünnepségét rendezték meg a kisvasút almamelléki végállomásán.

Az ünnepség házigazdája a Mecsekerdő Zrt. volt, a sok meghívott vendég között a Baranya Megyei Természetbarát Szövetséget ketten képviseltük atiKÁ-val.
Sokan és sokáig vártunk erre a pillanatra. A kisvasút – mi tagadás – az utóbbi években már igencsak „meggyengült” állapotban csühögött, alig sebességgel. A kocsik jobbra-balra billegtek, néha az utasoknak olyan érzése volt, mindjárt leugranak a pályáról. Ha ránéztünk a sínpárra, bizony ez az érzés megalapozottnak tűnt.
Aztán tavaly elkezdődött a felújítás, melynek költsége meghaladta a 400 millió forintot. A költségek nagyobbik részét állami támogatás adta, de a Mecsekerdő is jelentős önrészt vállalt. A kisvasút felújítása során a teljes, 6 km hosszú pályaszakaszt kicserélték, és új alapzatra új sínek kerültek, új talpfákra. A kocsikat is felújították, és a végállomáson magasított peron készült, melynek akadálymentes megközelítését is kiépítették.
A régi almamelléki vasútállomás épületében berendezett kisvasút történeti kiállítást is teljesen felújították, átalakították, és egy, a mai kornak megfelelő interaktív kiállítást rendeztek be, mely nem csak a 122 éves kisvasút történetét, de a környék gazdálkodását is bemutatja, mely – a kisvasút építésével együtt – a Biedermann család nevéhez fűződik. Így a múzeumi tárlat a „Biedermannok öröksége” elnevezést kapta.
Az avató ünnepségen köszöntő beszédet mondott Ripszám István, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója, majd Révész Máriusz, Aktív Magyarországért felelős államtitkár, Dalvári Vince Gábor, az Agrárminisztérium erdőgazdálkodási főosztályvezetője, illetve Nagy Csaba országgyűlési képviselő méltatták a kisvasút felújítását és a környék, a Zselic turisztikai fejlesztését. Ezután Rosner Zsolt szigetvári plébános megáldotta a múzeumot és a kisvasutat, majd a résztvevők tárlatvezetés keretében tekinthették meg a kiállítást.
A Mecsekerdő Zrt. állófogadáson látta vendégül a meghívottakat, majd felültünk a Zselici csühögőre, és elindultunk Sasrét felé. A mozdonyok – merthogy elől és hátul is volt egy, visszaútra – ugyanúgy csühögtek, mint annak előtte, csak a kocsik gurultak kicsit simábban. Útközben élveztük a tavaszi táj szépségeit, az ébredező természet látványát, és a szentmártoni halastavak környékén a csodás vízi madarakat. A vonatozás Sasrétre és vissza egy órán át tartott.
A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség nevében köszönjük a meghívást az avató ünnepségre. Egy élményekkel teli, szép napot magunk mögött tudva szívből ajánlom turistatársaimnak a „Zselici csühögő” felkeresését egy Sasrét környéki túrával egybekötve.

A kisvasút március 11-től október 23-ig közlekedik hétvégeken, napi három járattal.

Képek itt

Szöveg: Strasser Péter,  képek: atiKA

2023.03.04-én Komlón 6:50-kor indultunk a Váralja felé tartó busszal. 8-an voltunk, de még számítottunk 2 főre. Váralján csatlakozott hozzánk további 2 fő. Ők Bajáról jöttek. A váraljai tavaknál egyesült a csapat, ami immáron 10 fősre nőtt. Napsütés volt egész nap, csapadék nélkül. Sár azért volt itt-ott. Ezt meg is jegyezték, hogy szervezhettem volna jobban is.

Sajnos a piros szőnyeget otthon felejtettem, így nem állt módomban kényelmesebbé tenni a sáros részeket. Na de ezen is - mint a sáros részeken - túlléptünk. A Vörös-Cser vendégháznál tartottunk egy kis pihenőt. Néhány szendvics az evészeté lett. Majd folytatva utunkat szép lassan kiemelkedtünk a völgyből. El is értük a Cigány-hegyet. Ott egy kicsit hosszabb pihenő volt. Előkerült a zabkeksz, a gumicukor... A kilátóról Müller Jánossal megvitatták a mi merre lehet kérdéskört a többiek, mert sajnos igen párás volt a levegő és még a Misina sem látszott. Ámbár azt már látni lehetett, hogy a húsos som elég sok helyen kezd virágba borulni. Apropó, virágok. Hunyor, májvirág, tüdőfű, kankalin, amik képviselték magukat. A télizöld és az ibolya még várat magára úgy tűnik. De a hóvirág is elbújt, pedig ahol virít, ott más sincsen épp. Innen leereszkedtünk a Hidasi-völgybe.