
Mivel már itt a tavasz, így májusban 2 programra is hívlak Benneteket ki a szabadba.
Május 5-én kedden 16:30 – 18:00 között a Pintér-kertbe várlak Titeket egy kellemes sétára
Vezetőnk Rózsa Anita lesz a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság biológus, környezeti nevelő munkatársa. A program belépő díjas, melynek ára 400 Ft/fő.
Találkozás a Pintér-kert bejáratánál 16:15 – 16:30 között.
Tóth Klára lesz a csoport vezetője a Szövetség részéről.
Május 9-én szombaton 10:00 – 12:00 között a Balokány-ligetbe várunk Adorján Ritával (Mecsekerdő Zrt. Mókus Suli Erdészeti Erdei Iskola és Erdő Házának vezetője) minden érdeklődőt az „Amiről a Balokány-liget fái mesélnek" című ligeti sétára és játékra.
A programon a Madarak és Fák Napját is megünnepeljük.
A program nyitott, minden érdeklődőt sok szeretettel várunk.
Nem remélhettünk szebbet, jobbat, mint amiben részünk volt a bazsarózsa-kereső túrán. Reggel ragyogó nap, friss levegő, tiszta égbolt és vidám, kedves társaság. A nap folyamán ez csak annyiban változott, hogy felmelegedett az idő, és szép felhők is kerültek az égboltra.Pécsváradról a Csiger-gödörben kapaszkodtunk fel a Zengő oldalába a friss, lombjukat éppen csak kibontó fák alatt. A piros kereszttel jelzett úton, a Bazsarózsa-tanösvényen ereszkedtünk le a Dombay-tó irányába, de egy széles kocsiúton nyugat felé indultunk. A tanösvény mentén is láttunk néhány szép példányt a bánáti bazsarózsából: hol bimbósat, hol már egészen kinyílottat. Az Aranyhegyen már a kocsiútról gyönyörködhettünk a sápadt kosborok sokaságában, nem is kellett belépni az –egyébként is- szigorúan védett területre. Ezután nyílt terepen haladtunk, csodálatos rálátással a Zengőre és a Hármas-hegyre. Leereszkedtünk a Monyoródi-völgybe, itt költöttük el ebédünket a valamikori legelő itatójánál. Ez a völgy is a csodák közé tartozik, régi idők hangulatát hozta elénk. Öreg almafák, a vadcseresznyefa hulló virágszirmai, csörgedező kis vízfolyás, csend és nyugalom. Igaz, hogy Hegyi Ferinek eszébe jutott néhány nóta, ami a bazsarózsáról szól,s nem is fogta vissza magát. De szinte hiányzott is volna, ha nem halljuk szép öblös hangját. Aztán felkapaszkodtunk a völgyből a Nagymezőre, s itt tobzódtunk a sok-sok gyönyörűség látványában. A kosborok, bazsarózsák színskáláját, a tavaszi héricsek üde csokrait esetleg a jó fotók tudják visszaadni, leírni nem lehet. Túránk utolsó harmada esett erre a területre, s a sok szép virág emlékével ereszkedtünk le Hosszúheténybe, hogy ki-ki - kedve szerint- a buszhoz, vagy egy frissítőre a presszóba térjen. Ez amiatt is szerencsés volt, mert a 70 ember kényelmesebben utazott haza két autóbusszal,20 perc eltéréssel.
Kiss Csaba fényképei a túráról: