Több hónapja nem jártam a Darázs-kútnál forrást ellenőrizni. Már akkor szükség lett volna az ösvény tisztítására, de nem volt rá időm. Sajnos benőtte az erdő a forráshoz vezető kis ösvényt. Most hoztam magammal metszőollót és egy nagyobb favágó ollót, hogy a benőtt hársakat kicsípjem vele. Alig haladtam néhány métert a zöld kőrjelzésen, amikor elakadtam az úton heverő karvastagságú levágott ágas husángokon.

Egy vastag bükköt vágtak ki az út mentén és az úton hagyták a nyesedékeket. A fű és a szederinda már benőtte, ezért elég nehéz volt elvonszolni őket odébb egy kupacba. Ezen túljutva már láttam ismét a nyilazott jelzést, de amerre mutatott ott csak benőtt fiatal hársak és szederinda volt mindenütt. Zsákomat ismét lerakva a fa tövéhez nekiálltam a bozót irtásának. A nagy meleg egyre jobban átnedvesítette pólómat, folyt arcomról a verejték. Felnőtt a sok kis hársfa, melyek nagy része sarjhajtásból nőtte ki magát közel kar vastagságúra és eltakarta a gyalogösvényt. Itt is küzdeni kellett a szederindával, csak néhány szem hamvas szeder volt jutalmam a küzdelemben. Egy órai kínlódás után végre a szálerdő fái közé értem. Itt már gyorsabb volt a haladás nem volt szederinda. Lesétáltam a kis domboldalon és lepakoltam a padnál. A forrásnál minden rendben van a felső kifolyón 0,5 literrel folyik a víz, az alsó kifolyón 1,7 literrel. Megmostam kezemet, verejtékező arcomat és fejemre is juttattam a hűs forrásvízből. A padon muszáj volt ülnöm egy keveset, hogy sajgó derekamat pihentessem. Eszembe jutottak a régi túrák, amikor még fiatal turistaként a „régi nagyokkal” túráztunk a Mecseken és legtöbbjüknél a hátizsákban lapult a metszőolló rongyba csavarva. Ha olyan szakaszhoz értünk elővették és metszették a belógó ágakat és szederindákat. Lehajoltak az útra hullott száraz fáért és odébb dobták. Erdei pihenőhöz érve első volt a környék szépítése és csak utána ülhettünk le falatozni. Senki nem érezte kényszernek, abban az időben ez természetes volt. Sajnos mára kevesen maradtak közülük a Mecseken, hogy a mai fiataloknak példát mutassanak az erdő írott és íratlan szabályairól. Termetes bögöly kőrözget körülöttem, hogy egy jót falatozzon, de nem hagyom magam és folytatom a munkát. Kis hársakat csipkedek ki az út közepéről és a szélekről, eldobálom az öreg bükk lehullott kar vastagságú ágait. A forrás lépcsőéig érek itt néhány belógó gyertyán ágát csípem le és körben a forrás falazata körül a szederinda szálait, ismét pihenek egy keveset és leveszem pólómat, melyből csöpög a víz. A forrásnál megtöltöm félliteres poharam és apró kortyonként iszogatom tartalmát. Jólesik a hűs finom víz és a pihenés a padon. Csend van, csak a forrás vize csörgedezik a mészkőre hullva és indul hosszú útjára az erdő fái között. Készítek néhány fotót és elindulok a már járható turistaúton ki a Stiglicfogdosó felé.
Baumann József forrásépítő