Nem remélhettünk szebbet, jobbat, mint amiben részünk volt a bazsarózsa-kereső túrán. Reggel ragyogó nap, friss levegő, tiszta égbolt és vidám, kedves társaság. A nap folyamán ez csak annyiban változott, hogy felmelegedett az idő, és szép felhők is kerültek az égboltra.
Pécsváradról a Csiger-gödörben kapaszkodtunk fel a Zengő oldalába a friss, lombjukat éppen csak kibontó fák alatt. A piros kereszttel jelzett úton, a Bazsarózsa-tanösvényen ereszkedtünk le a Dombay-tó irányába, de egy széles kocsiúton nyugat felé indultunk. A tanösvény mentén is láttunk néhány szép példányt a bánáti bazsarózsából: hol bimbósat, hol már egészen kinyílottat. Az Aranyhegyen már a kocsiútról gyönyörködhettünk a sápadt kosborok sokaságában, nem is kellett belépni az –egyébként is- szigorúan védett területre. Ezután nyílt terepen haladtunk, csodálatos rálátással a Zengőre és a Hármas-hegyre. Leereszkedtünk a Monyoródi-völgybe, itt költöttük el ebédünket a valamikori legelő itatójánál. Ez a völgy is a csodák közé tartozik, régi idők hangulatát hozta elénk. Öreg almafák, a vadcseresznyefa hulló virágszirmai, csörgedező kis vízfolyás, csend és nyugalom. Igaz, hogy Hegyi Ferinek eszébe jutott néhány nóta, ami a bazsarózsáról szól,s nem is fogta vissza magát. De szinte hiányzott is volna, ha nem halljuk szép öblös hangját. Aztán felkapaszkodtunk a völgyből a Nagymezőre, s itt tobzódtunk a sok-sok gyönyörűség látványában. A kosborok, bazsarózsák színskáláját, a tavaszi héricsek üde csokrait esetleg a jó fotók tudják visszaadni, leírni nem lehet. Túránk utolsó harmada esett erre a területre, s a sok szép virág emlékével ereszkedtünk le Hosszúheténybe, hogy ki-ki - kedve szerint- a buszhoz, vagy egy frissítőre a presszóba térjen. Ez amiatt is szerencsés volt, mert a 70 ember kényelmesebben utazott haza két autóbusszal,20 perc eltéréssel.

Kiss Csaba fényképei a túráról:

Nagyárpádról elindulva a házak előtt ezernyi tulipánban gyönyörködve kezdtük meg túránkat.

A még üres, gyurgyalagok által vájt üregek mellett elhaladva, látványosan emelkedtek elénk az árpádi dombok. Az elágazó út után ártéri mezőn kígyózott az 52 fős csapatunk sora. Egy kis emelkedő tetején balra nézve elénk tárult az egész Mecsek, alatta a várossal, jobbra lent pedig a pécsudvardi horgásztó, melynél kicsit megpihentünk. Átsétálva az autópálya hídja alatt, egy kisebb területen tavaszi héricsek sárgállottak, de annyi, hogy nem győztük csodálni.

Átérve a pogányi szőlőhegyre, ahol szorgosan dolgoztak a kis kertekben, pipitérek hada tárult elénk. Majd a pogányi tónál kulturált kis környezetben, padokhoz és asztalokhoz ülve fogyasztottuk ebédünket. Tó mellett haladva a gáton át pár kilométer után érkeztünk Szőkédre. Itt már állatok által legelt réteken, emelkedve értük el a falut. Előtte még megálltunk egy csoportkép készítésére.

A vonat indulása előtt a falu kis kocsmáját is meglátogattuk, jégkrém, sör, kávé fogyasztására, kinek mi esett jól . Az egyébként elárvult vonat állomás most benépesült túrázókkal . A vonat ablakából ismét felidéztük a már látott szép tájakat, mely már csak emlékké vált.

Várnainé Hajni

Fényképeket készítette: Ignátkó Imre

–és még mennyi szép virág!

Túraútvonal: Pécsvárad (Vár u.megálló)– Csiger gödör – Bazsarózsa tanösvény – Ruzsama –
Nádasdi-hegy – Nagymező – Hosszúhetény

Táv.:13 km - Szintemelkedés: 300 m

Találkozás: a pécsi távolsági autóbusz-pályaudvaron a bonyhádi busznál 8.45-kor

Túravezető: Szücs Istvánné és Tóth Klára
(0620/278 5872, 0620/527 8913)