Sasrétről Ibafára – túra az Erdők Hete keretében

Október 3-án a Dél-Zselicben a Szigetvári Erdészettel közösen rendezett nyílt túránkon rejtett látnivalókat is felkereshettünk.
Reggel 9-kor indult különvonatunk Almamellékről, és 25 percnyi „száguldás” után már meg is érkeztünk a 6 km-es pálya végére, Sasrétre. Sasrét mindig lenyűgöző, a gyönyörű őszi időben kiváltképp. Megcsodáltuk a réten álló mintegy 350 éves kocsányos tölgyet, majd a báró Biedermann Rezső által a 20. század elején építtetett, és néhány éve szépen felújított vadászház felé vettük az irányt. (A ház melletti réten épp íjászverseny folyt, mely később a környező erdőben folytatódott, így további utunk során különféle, az erdőben elrejtett műállatokat – íjász célpontokat(?) – láthattunk, a vaddisznótól a tigrisig.)

A vadászháztól Sajgó Ferenc, a Szigetvári Erdészet igazgatója volt a szakvezetőnk, aki elmondta a vadászház történetét, betekintést adva a Biedermann család életébe is. Utunk további része a sasréti tanösvényen vezetett, melyen megálltunk az Almás- és Kis-Almás forrásoknál. Itt Baumann Józsi mesélte el a források építésének történetét, egy kis szakmai betekintést is adva a forrásépítés rejtelmeibe.
Az erdei iskola felújítás alatt áll, így csak elsétáltunk mellette, és hamarosan a 200 hektáros bekerített szarvaskert kerítéséhez értünk. Két barátságos szarvast fűvel etettünk, majd megérkeztünk a „texasi kapuhoz”, melynek működését Sajgó Ferenc ismertette. A lényege: egy, az utat átvágó árok fölé az útra merőlegesen, egymással párhuzamosan lefektetett vasrudak, egymástól kb. 15 cm távolságra, melyen a patás állatok a rések miatt nem tudnak átmenni, a járművek viszont igen, így nem kell az erdészeti járművek előtt folyamatosan nyitni és zárni a kaput.
Sikeresen átlépdeltünk a texasi kapun, és beléptünk a szarvaskertbe, melyre természetesen most engedélyünk volt vezetőnk jóvoltából. Hamarosan az egykori Németlukafa település temetőjéhez értünk. Az egykori kis településből már semmi nem látszik, az 1970-es évek végén halt ki. A kis temetőt – benne régi és még régebbi sírokkal – az erdészet bekerítette, így őrizvén meg az utókornak, ameddig lehet. A sírfeliratokat olvasgatva gondolatban visszamentünk az időben...
Meredek útszakasz következett, majd a nagy meglepetés: az erdő közepén, mindentől távol, egy tisztás szélén hatalmas, három emeletes téglaépület, egy régi terménytároló állt előttünk. Sajgó Feri „levarázsolta” a lakatot, és máris beléphettünk a belsejébe, melyből egy 76 m hosszú, óriási méretű pince nyílik, olyan széles és magas, hogy szekerekkel is be lehetett menni. Egykor bor tárolására használták. A tároló és a pince 1904-1905-ben épült a Biedermann-birtokon, ma üresen áll, nem tudni, mi lesz a sorsa.
Itt ideiglenesen elköszöntünk Sajgó Ferenctől, majd egy rövid emelkedő után kimentünk a szarvaskertből, és rátértünk a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalára. Széles erdei úton ballagtunk Szabás felé, az út szélén néhány frissen elhelyezett kő oszlopra leltünk, rajtuk az MTSZ felirat a szövetség logójával, és egy kék sáv jelzés, utalva arra, hogy elkészült az Országos Kék Kör felújítása.
Rövidesen Szabásra értünk, ahol ebédszünetet tartottunk. A valamikori 25 épületből már csak egyben laknak (2 fő), és néhány romos épület látszik még. Néhány évtized, és úgy megy végig itt a vándor a kéktúrán, hogy észre sem veszi, hogy valamikor itt is egy település volt, ahol több mint százan éltek!
A Postás-úton folytattuk tovább a túrát, és Kisibafa érintésével jutottunk el az „ibafai pincehátra”, ahol ismét várt bennünket Sajgó Ferenc, valamint Ibafa polgármestere, Benes László, hogy megmutassák az egykori ibafai vár helyét. A turistaúttól néhány száz méterre letérve találhatók a földhalmok, melyeken az Árpád-korban védelmi erődítmény állt. Az ibafai önkormányzat terveiben szerepel itt egy bemutatóhely kialakítása, ehhez a környéket már szépen kitisztították.
Leérve Ibafára a polgármester úr megmutatta az egykori vár feltételezett formáját bemutató nagyméretű makettet. Sajnos a pipamúzeumot nem tudtuk megnézni, mert felújítás alatt van.
Közel 20 km volt a lábunkban, így jól esett a pihenés a túra végén az IBAFA-1 rendszámot viselő, kiselejtezett Ikarusból kialakított – és ma már turista berkekben ismert és nevezetes – ibafai buszkocsmában.
Gyönyörű időben, sok érdekességet megismerve tehettünk e napon egy szép túrát a Dél-Zselic lankáin. Ha legközelebb erre járunk, reméljük, a papi fapipát is megnézhetjük ismét! Köszönjük Sajgó Ferencnek a lehetőséget és a szakvezetést, valamint Baumann Józsi érdekes „botanikai tájékoztatóját” a túra során látott virágokról, növényekről.
Strasser Péter
túravezető

Képek: Baumann József