Kellemes kissé párás időben indulunk el huszonöten az emléktúrára a mai napra kitűzött útvonalon. Szokásunkhoz híven a „kályhától" indulunk a volt I. kutatóakna emlékkövétől. Berta Zsolt főszervező ismerteti a mai túrán bemutatásra kerülő objektumokat. Ma a MECSEK- ÖKO ZRT. vízkezelési objektumait keressük fel, ahol a földfelszíni és földalatti bányaterületek vízvédelmi építményeit kialakították.

A volt III. üzemi meddőhányó aljához gyalogolunk, ahol földalatti csőkígyókkal csapdába ejtik a feltörő és felületi vizeket, majd csőrendszeren a volt I. üzemi víztisztító bázisra vezetik. Itt műgyantás és egyéb eljárással kicsapatják a káros anyagokat az összegyűjtött vizekből. A leválasztott uránt és egyéb ritka földfémeket értékesítik a nemzetközi piacon. A megtisztított vizet a természetes felszíni vízelvezető árkokban, patakokban bocsátják hosszú vándorútra.
Kis emelkedőn haladunk Kővágószőlős felé a természetnek visszaadott rekultivált meddőhányó oldalában. Az évekkel ezelőtt ültetett facsemeték egyre nagyobbra nőnek és foltokban már kisebb erdőnek látszanak. Az út mentén a tisztásokat tarka virágszőnyeg borítja, ahol szemügyre vehetjük a növényeket. Előkerül egy ez idáig itt nem látott virág az olasz kígyószisz, ami magasságban felülmúlja a környező virágokat, köztük a kék rokonát a terjőke kígyósziszt. A Jakab-hegy sötétzöld tömbjében világít a templomtorony kimagasló alakja.
Az É-i táró bejáratánál kicsit megpihenünk, ahol Zsolt a számok tükrében elmondja a volt bányák termelésének adatait. Hatalmas számok a laikusnak, még a fémkilók adatai hallatán is rogyadoznak lábaink. Elmondja, hogy a mérések alapján ebben az évben megjelenik a III. üzem bányavágatainak és aknájának feltöltődése után a bányavíz. Ezt a vizet kiépített csőrendszeren keresztül a tisztító bázisra vezetik és megtisztítják.
Egy rövid sétával a Bányászati Múzeumhoz jutunk, ahol megemlékezünk, és főhajtással tisztelgünk a bányászat során elhunyt társainknak. Végigjárjuk a Múzeum termeit és a kültéri kiállítás gépeit. Szépen gondozott kiállítás, de meglepett, hogy a Soproni Múzeumhoz csatolták fenntartását.
Kanyargós úton hagyjuk el a szőlőhegyet, és a szépen festett bányász kalapácsokat követjük, majd a turistajelzések segítik a csoportot jó irányba haladni. A Jubileumi kereszt, Babás szerkövek, Zsongor-kő következett. Itt gyönyörködünk a szép panorámában, a törpe kövirózsák körömnyi méreteiben. Ülünk a sokmillió éves vörös homokkő párkányokon és tekintetünk szárnyalt a távoli települések fölött. A Pálos kolostornál Rónaky Gizella röviden ismertette a történelmi előzményeket, majd körbejártuk a volt halas- tó területét, mely talán a gát magasításával újra láthatóvá válik. Mindenütt pedáns rend sehol egy körömnyi szemét, gondozott tűzrakók. Köszönjük a DDNPI- nak, hogy óvja a területet, és barátunknak, túratársunknak Jancsi Attilának.
Elhaladtunk a halomsírok mellett, és a kék jelzést követve értünk a Pálos-kúthoz. A friss forrásvíz jólesett a megizzadt csapatnak. A sorok írója Baumann József a forrás tervezője ismertetőt tartott a Mecseki források karbantartásáról, és a források védnökségéről. Vártunk még négy főt, akik még nem értek ide. Telefonon megcsörgettük őket és kiderült, hogy a Pálos kolostornál, a tókerülésnél „elvitte" őket a széles út Remete-rét irányába. Telefonon útbaigazítást adtunk nekik, hogy forduljanak vissza és a kék sávjelzést kövessék, és küldtünk értük terepjáró gépkocsit.
A nagy kanyar alatt megnéztük a Rigó-forrást és a Bükkös-forrást, majd egy ritkán járt erdészeti úton nyakig érő fűben érkeztünk a volt IV. üzemhez, ahol már vártak bennünket.
Hűtött üdítő italok és finom csokoládé a jutalom, az eddig megtett kilométerekért. Itt a IV. üzemben dolgozók felelevenítik a régmúlt emlékeit, mutatták hol volt az akna, az ebédlő és az irodaház a fürdővel. Közben megérkezett a terepjáró az eltévedt „bárányokkal". A régi urános humor, és viccelődés sem maradt el, jókat derültünk a történteken.
A szokásoknak megfelelően kis jutalomban részesültek a túrán résztvevő idősek és fiatalok, valamint a legtöbb túrán résztvevők. Jutalmat kaptak a bányászat múltjáról legtöbbet tudó túrázók is.
A túra következő öt kilométerét, traktorhoz kapcsolt pótkocsin tettük, meg rögzített padokon ülve. Sokak számára ez az első ilyen utazási megoldás.
A volt II. üzem meddőhányó K-i oldalán szálltunk le, ahonnan ismét gyalog haladtunk tovább. A völgybe érve egy műtárgyhoz mentünk, ami most készül, és az lesz a feladata, hogy a mesterségesen kialakított „forrásból" feltörő vizet összegyűjtse. Ezt a vizet medencébe vezetik, melybe olyan anyagot helyeznek el, ami a szennyeződéseket kivonja.
A völgyben haladtunk lefelé vadcsapáson, kidőlt fákon átmászva a már működő Bakonyai II. meddőhányó forrásáig. Itt láthattuk, hogy a felemelt aknatető alatt 40 liter víz folyik ki percenként a csővezetékbe. Ez a csővezeték hosszú kiló métereken keresztül halad a völgyben, majd a végállomás a Volt I. üzemnél a víztisztító.
Haladtunk végig a völgyön ismét a felfestett bányászjeleket követve. Bakonya falu közelében régen vízimalmok működtek, melyeket a források bő vize működtetett. Mára csak a források, malomárok és épületromok maradtak hátra.
Tűző napon haladtunk kiló métereken keresztül kukoricások, búzamezők mentén és megcsodáltuk a szarkalábat és a szintén kék búzavirágot. Kis kerülővel értünk a Római villához és sírkamrához. Sajnos nagyon kevesen ismerik ezt a szép környezetben feltárt létesítményt. Nem vezet ide jelzett turistaút, és kellő reklámot sem kapott felújítása után, melyet az uránbánya fizetett, érdemes lenne a hatos fő úton táblával jelezni.
Pihentünk az épület hűs oldalán és megköszöntük a kellemes túrát a szervezőknek, segítőknek és elindultunk a parkolóban lévő gépkocsikhoz.

Baumann József