Kellemes nyári időben köszönti a túra résztvevőit Sípos Imréné / Erzsike/ itt a Mandulásban. Az üde zöld fűvel borított tisztáson több kisgyermekes család telepedett le, hogy itt töltsék el a napot.

Túravezetőnk Erzsike ismerteti a mai túra útvonalát, Hegyi Ferenc túratársunk pedig egy szép dallal adja meg az alaphangulatot a mai kiránduláshoz.

A tornapályán követjük a piros sávjelzést, és utat engedtünk az éppen arra kocogó városlakóknak. Sajnos a szép új információs táblák a szakszerűtlen felszerelés miatt már ferdén lógnak, jó lenne mielőbb hosszabb csavarokkal megerősíteni őket! Kanyarogva érünk a Lapisi országúthoz, ahol figyelmesen áthaladunk, és a piros háromszögjelzést követjük. Balra a kis tisztáson, a sok fehér orlay murok között tarka virágok hívják fel magukra figyelmünket. Tovább haladunk az enyhe emelkedőn és nemsokára egy bordó virágot pillantunk meg, ami nem más, mint a védett vitéz virág. Eszmei értéke 10 000Ft. Odébb néhány lépésre a fehér kétlevelű sarkvirág nyújtózkodik a kis tisztáson. A Lapisig haladva további szép virágokat, üde zöld erdőt látunk fehéredő mészkövekkel. A Lapisi volt vadászház közelében most több érdekes látnivaló és emlékhely található, melyekről pontos információkat tudunk meg a túravezetőtől. Egy kis kitérővel a Sós-hegyi-kilátóhoz megyünk, melynek kilátó szintjéről látjuk a következő úti célunkat a Tubesi János-kilátót és a szép távoli erdőket, és a Jakab-hegyet.
Alig telik el fél óra gyaloglás a szerpentines meredek úton, melyen nagy kiálló mészkövek nehezítik haladásunkat. Kicsit megizzadva, zihálva felérünk a hegy tetejére.
A kilátónál Kovács Szabó János a Tubes Kilátó alapítvány volt titkára fogad bennünket nagy örömmel és a torony képével ellátott bélyegzőt nyom a túrajelentőnkre, térképeinkre. Ismerteti a kilátó építésének részletes történetét, melyet nagy érdeklődéssel figyelünk.
Tóth Klára a BMTSZ elnöke szól a szövetség munkájáról és elmondja, hogy már hagyománnyá vált az év végén a pezsgős évbúcsúztató, melyre ez úton is hív minden jelenlévőt.
Az utolsó falatokat is lenyelik az éhesebbek és indulhatunk immár lefelé az alacsonyabban lévő Kis-Tubesi-kilátóhoz. Kellemes a levegő és a szórt murvás úton a szép környezetben gyors a haladás. Sárga gyűszűvirágok bújnak meg a kis erdei tisztás szélén. A fehéren csillogó kilátónál virágszőnyeg, kék ég, és nagy habos felhők fogadnak bennünket. Nézzük a távoli tavakat és az alattunk elnyúló szőlőhegyeket és a belváros házait. Többen fotózzuk a csodálatos virágokat és a tájat. Indulásra szólít vezetőnk és elindul a Misina irányába. A bordó és kék színű imolák megállítanak egy fotó elkészítésének idejére. A csapatot a „Kovács Szabó János lépcsősornál" érem be. Egy kis emelkedő és már a TV torony aljánál kiépített hűs árnyas pihenőnél telepedünk le. Meghallgatjuk az ismertetőt a régi és új kilátóról, és szó esik Kiss József volt Mecsek Egyesületi titkárról is, akiről a régi kilátót elnevezték elődeink. Feri barátunk ismét dalra fakad és megörvendezteti kellemes hangjával a résztvevőket.
A sípályához betérünk lefele haladva és megcsodáljuk a hatalmas zöld pázsitszőnyeget, mely most borítja a meredek oldalt. Sziklákba vájt úton gyalogolunk és nézegetjük az oldalban az aranyos fodorkák zöld csipkéit. A Dömörkapunál elhaladunk a gondozott sziklakert mellett melyet a túrán jelen lévő Tamás, gondoz évek óta. A közepén a maga készítette jelzőtáblák, igazítják útba a kirándulókat. A romokban heverő volt vidámpark látványa mindenkit lehangol, és most gyorsabban szedjük lábainkat, hogy ne is lássuk a pusztulást.
A Flóra-pihenőtől szép a kilátás a távolba és a völgyben lévő volt külszíni szénbányára, és a közepén kéklő tóra. Csodálatos virágokkal borított tisztásokon haladunk keresztül, majd sűrű erdőben járunk, melyben egy szintén védett virágot pillantok meg a gérbicset. Eszmei értéke 5000Ft. Kiérünk a jelzett turistaútra, és az Ilonka-pihenőhöz igyekszünk. Itt a környéken már kivágták a beteg fekete fenyőket és elszállították őket. A Pihenő magas fehér oszlopaival a tölgyek, és fenyők, fölé magasodik. Csoportképet készítek, majd a sétaúton, és ösvényeken haladva a szépen kialakított Balázs pihenőhöz érünk. Innen is csodálatos a kilátás az egész Tettye környékére és a városra. Kicsit nézelődünk és elindulunk óvatosan lefelé a sok lépcsőn.
Az autóbusz éppen most megy a fordulóba, ezért néhány társunk, akiknek sietős a dolga elbúcsúzik tőlünk. Mi az egyik kis vendéglőbe térünk be, ahol a kellemes hűs fák lombjai alatt iszunk folyadékpótló finom sört. Kellemes a hangulat, ami a túra eddigi távjára is elmondható. Már csak a Kálvária dombon lévő kilátóhely van hátra a mai túrából. Jólesik a pihenés az egyre nagyobb melegben, ami hirtelen köszöntött ránk.
Átvágunk a felújított Tettye parkon, majd elhaladunk az egy éves késéssel beindított szép üzemelő szökőkút mellett. A kőfalba épített járóosztályon haladva látjuk a fából készült kereket lassan forogni a rácsorgó forrásvíz hatására.
Lent a belvárosban várfal mellett haladva érünk az alagút fölötti Kálvária dombon lévő új kilátóponthoz. Szép innen is a kilátás a városra és egy kicsit távolabb is. Erősen süt a Nap, ezért lesétálunk a lépcsősoron, tovább le a Hunyadi úton és búcsúzásként fotót készítek a Dzsámi előtti szentháromság szobornál, a túrán résztvevők egy kis csoportjáról.
Egy kellemes szép napot töltöttünk el a Mecsek déli oldalában felkeresve a kilátópontokat.

Köszönjük Erzsike!

Baumann József