A Dél-Zselic Természetbarát Klub és a Kenderföldi Természetjárók ez évi szokásos nyári természetjáró táborát a Zempléni-hegységben rendezte meg, június 30 – július 11-e között. A táborban 15 gyerek és 11 felnőtt vett részt. Szálláshelyünk Pálházán volt, a Megálló Üdülőházban volt (tudom ajánlani mindenkinek), ahol saját ellátással töltöttünk el 11 napot. Ez azt jelentette, hogy minden nap a túrák után a vacsorafőzés következett, aminek előkészítésében a gyerekek is lelkesen vettek részt (zöldségek hámozása, felszeletelése, szalonnaaprítás stb.)

A koronavírus járvány miatt a táborban a felnőttek csak védettségi igazolvánnyal vehettek részt. Érkezésünk után néhány nappal viszont feloldották a maszkviselési kötelezettséget, így a boltokban, múzeumokban, kiállítóhelyeken már nem kellett felhúznunk az arcvédő maszkokat, ami nagy örömet és megkönnyebbülést okozott, egy évnyi kötelező maszkviselés után. Furcsa volt „szabadon lélegezni”, de – mondanom sem kell – pillanatok alatt visszaszoktunk a „normális életre”.

Túraprogramunk gerincét a „Rákóczi nyomában” jelvényszerző túramozgalom teljesítése adta. A Füzértől Sárospatakig vezető piros sáv jelzésű utat végigjárva emlékeztünk a nagyságos fejedelemre. A Rákóczi túrát járva, és a többi túráinkon felkerestük a Zempléni-hegység csaknem valamennyi nevezetességét, látnivalóját: megnéztük a regéci, a füzéri, a boldogkői és a sárospataki várakat, a gönci Pálos kolostorromot, az Amadé-vár romjait, felkerestük a Borsó-hegyen a hejcei repülőgép katasztrófa emlékhelyét, utaztunk a Pálháza – Kőkapu – Rostalló erdei vasúton. Megnéztük Vizsolyon a református templomban kiállított első magyar nyelvű bibliát, és a nyomdatörténeti kiállításon a Gutenberg-féle nyomda kicsinyített másán a korabeli nyomtatást is kipróbálhattuk. Telkibányán a helytörténeti múzeumban az aranybányászat történetét ismerhettük meg, és ellátogattunk Hollóházára, ahol a múzeumban megcsodálhattuk a híres hollóházi porcelán remekeit. A túrákon felkerestük a legszebb sziklakilátóhelyeket (Amadé-vár, Sólyom-kő, Nagy Péter-mennykő), Hollóházán az országos Kéktúra „0 (1160) km” kövét, és természetesen felmentünk a Nagy-Milicre, a Zempléni-hegység legmagasabb csúcsára is. A Sárospatak melletti Megyer-hegyen megcsodáltuk az egykori kőbánya gödrében kialakult nevezetes tengerszemet, amit Magyarország egyik legszebb természeti csodájaként említenek. Felmentünk a Sátoraljaújhely mellett magasodó Szár-hegyre is, ahol a Magyar Kálvária stációit végigjárva emlékeztünk a trianoni országcsonkításra: az országunktól elcsatolt magyar városok neveit és a hozzájuk írt szövegeket olvasva lélekben átérezhettük a száz évvel ezelőtt történteket, a magyarság fájdalmát.

Végül – nyár lévén – meg kell említeni a sárospataki Végardó Fürdő strandján eltöltött délutánt is: a rekkenő hőségben nagyon jól esett a strandolás.

Gazdag programot terveztünk, amit meg is tudtunk valósítani. Ebben közrejátszott az időjárás is, ami végig kedvezett – a túrázáshoz túl meleg is volt, de hát erről szól a nyár. Túráink során megtettünk 110 km-t, és leküzdöttünk 4000 méter szintemelkedést (érezhettük a vulkanikus hegység meredek emelkedőit!).

Rengeteg élménnyel gazdagodva utaztunk haza.

A tábor megrendezését – pályázat útján – a   Magyar Természetjáró Szövetség  támogatta, és voltak egyéni támogatóink is.

A támogatásokat ezúton is köszönjük!

A táborozás alatt készült képeket itt lehet megnézni!

Strasser Péter
táborvezető