Mint mindig most is Berta Zsolt fogad bennünket, az emléktúra résztvevőit. Most már mondhatjuk, hogy hosszú évek óta találkozunk ezeken az emléktúrákon régi uránbányász bajtársainkkal, barátainkkal és családtagjaikkal.

Az Uránbányászati Múzeum emlékparkjában néma főhajtással megemlékezünk a munkavégzés közben elhunyt társainkról. A jelenléti ívek kitöltése után a Múzeum tárlatait nézzük meg és a parkban elhelyezett nagyméretű bányagépeket. A gyerekek kedvencei az akkumulátoros bányamozdony, a GH önjáró rakodógép és a piros-fehérre festett „népes kocsik” melyekkel a föld belsejébe az aknákhoz szállították a bányászokat és kiszolgálókat.

Most kivételesen maszkokkal készül a csoportkép, mert még a koronavírus itt keringhet közöttünk. Kellő mennyiségű vízzel, üdítővel vágunk neki az előttünk magasodó Jakab-hegynek. A szép rendezett település házait elhagyva egyre meredekebben haladunk felfelé a szépen művelt szőlők és gyümölcsösök mellett. Lábunk alatt és a hegyoldalban a vörös színű permi homokkő sziklák bújnak elő a zöld molyhos tölgyekkel borított részek közül.

Elvirágoztak a rózsaszín virágú enyves kakukkszegfűk, csak sötét szárai ragadnak kezünkhöz, ha megérintjük őket. Itt felfelé már mindenki izzad és levet magáról mindent, ami csak lehetséges. Megállunk a jubileumi keresztnél és itt először tágul ki szemünk előtt a csodás panoráma déli irányban. Kis szusszanás után elérjük a Babás szerköveket, melyek kemény konglomerátumos gömbköveivel és sziklalapjaival kiprepalállodtak a lazább rétegekből. Innen haladunk felfelé és megnézzük a kabóca levedlett, megunt „ruháját”, látjuk a párzás után elpusztult hím szarvas bogarak, még így is szép példányait. Már mindenki arcán patakokban folyik a verejték mire a Sasfészek nevű volt kőbánya udvarába érünk és hűsölhetünk a magas vörös sziklák alatt. Itt mindenki fogyaszt valami innivalót, mert sok vízveszteség érte szervezetünket. Innen egy nehezebb kezet és lábat egyaránt igénybevevő rövid sziklamászás következik, ami a Mecsek turistaútjain nem megszokott. Mindenki szerencsésen felér a platóra és innen már közel a Zsongor-kő kilátóhely, ami Magyarország egyik legszebb természetes kilátóhelye. A biztonságos kilátást egy vaskorlát teszi lehetővé, melyet a Mecsek Egyesület 1891 évben készített és még ma is biztonságot nyújt. Pihenés közben elmesélem a Babás – szerkövek mondáját és a Zsongor - vitéz és kedvese szomorú történetét. Tovább kell haladnunk, mert vár ránk még sok érdekes látnivaló. Erdészeti úton haladunk lefelé kellemes lombkoronás erdőben.

Az út menti sokszínű virágokat és gombákat nézegetjük, tanuljuk érdekes neveiket. Egy hangyabolynál a szomjúságot csillapító hangyasav begyűjtését mesélem el az érdeklődőknek. A Magyarok kunyhója emlékhelynél alig jártak néhányan, amit a közelben felkeresünk. Az első világháború után a Szerb megszállás idején itt húzódott a Szerb Magyar határ végig a gerincen. Ez az emlékhely annak az eseménynek és az azóta eltelt időnek állít emléket. A rövid ismertető után indulunk és elhaladunk a piros sávjelzésen a Pipás-forrás közelében, ahol szerencsére még folyik a víz a nagy aszályban ellenére, így akinek vízre van szüksége lement a forráshoz, ami négy liter vizet ad most percenként. Kis bujkálás a szűkült erdei ösvényen, majd kiérünk a volt IV. üzem hatalmas nyílt területére. Itt Berta Zsolt az Uránbányász Emléktúra szervezője ismerteti a volt akna leg lényegesebb adatait. Többen a régi munkás emlékeket idézik fel és a szomorú eseményeket is melyek sajnos velejárói a bányászatnak. A volt aknatorony helyén már csak egy emlékkő idézi az egykor itt dolgozók és épületek emlékeit. Elmegyünk a régi lőtér mellett, ami egykor hangos durrogásokkal verte fel az erdő csendjét. Az erdészeti munkák által letermelt magas bükkök és tölgyek most nem takarják a kilátást ezért, szépen látszik a Virágos-völgy túlsó oldalán a Herma-hegy. Itt esett az éjjel az eső, mert a völgy aljához közeledve egyre több tócsát kell kerülgetni, mire kiérünk a kövesútra.

Elhaladunk a Kiss Lajos-forrás mellett, Majd a Lenke-forrást is elhagyjuk és megállunk a Csokonay Sándorról elnevezett kútnál. Itt elmesélem a források építésének történetét kiemelve Csokonay Sanyi bácsi munkásságát, akit a mecseki források atyjának is nevezünk. Javaslom, hogy az éjszakai eső miatt a tervezett kék négyzet jelzés helyett innen a jelzetlen úton közelítsük meg Petőcpusztát a balesetek elkerülése végett. Javaslatomat elfogadja a többség és már indulunk felfelé, hogy mielőbb felérjünk a Petőcpusztát a IV. üzemmel összekötő aszfaltútra. Szép völgyoldalban haladunk a Gyódi árkot követve felfelé. Felérve az aszfalt útra a piros sávjelzést pillantjuk meg, ami majd további utunkat kijelöli Bakonyáig. Lassan mindenki felér és a hűs árnyékban megpihenünk. Itt van lehetőség, hogy elmondjam, a közelben felületileg feltárt Árpádkori templom Dörömcser történetét, ami a Keresztény Emlékhelyek felújítási programban is szerepel.

A készített ismertető füzetből, volt lehetőségem néhány példányt kiosztani az induláskor. A kanyargós úton az árnyékokat keresve érünk Petőcpusztára. Itt állt egy kis település, melyből már csak a harangtorony látható. Ide építették a IV. üzem légaknáit és épületeit, hogy a termelési munkákat segítsék. Egyre szorít az idő és fáradnak a köveken meggyötört lábak. Még három kilómétert kell megtenni, igaz, most már nincsenek meredek emelkedők. Szép erdőben haladunk a piros sávjelzés és az uránbányász emlékút jeleit követve. Balra tőlünk a kiszáradt Karácsony tó szélén még zöldülnek a növények.

Az utat szegélyező kisebb tisztásokon néhány aszott vargánya kókadozik a nagy szárazságban. Kicsit lemaradoznak néhányan, bevárjuk őket, iszunk egyet a maradék vízkészleteinkből. Innen még negyed óra és elérjük a gerincről balra levezető bányászút jelzéseit. Meredeken megyünk lefelé egy erdészeti feltáró úton, melyet vastagon borít az ősszel lehullott levelek halmaza, ami lassítja a haladást. Már hallatszik a Bakonyai országút zaja és nemsokára már óvatosan haladunk az út szélén, mert a vasárnapi autóversenyre tréningeznek néhányan. A volt Bakonyai II. üzem trafóháza előtt már vár ránk az autóbusz és az életmentő üdítőket felszállító gépkocsi. Mindenki örömmel fogyasztja a kellemesen hideg finomságokat. Újabb jelenléti, ívet töltünk ki, de most a busz vezetőjének, hogy igazolja a szállított személyek számát. Sok kanyarral tűzdelt országúton érünk le Kővágószőlősre a Búzás Andor Művelődési Házhoz. Itt finom babgulyás, üdítő italok és árnyékos asztalok padok, várnak ránk. Elfogyasztjuk a finom babgulyást, isszuk a hűs üdítőitalokat és felidézzük a mai nap eseményeit. Már mindenki jó lakott és kipihente magát kezdődhet a szokásos vidám vetélkedő. Ma az a feladat, hogy a bányászati szakkifejezések felhasználásával egy ismert versre, vagy dalra kell szöveget írni és elénekelni, vagy felolvasni. Nagy volt a nyüzsgés az asztalok körül és időnként harsány nevetésbe törtek ki néhányan. A műsorok jól sikerültek, melyen idősek, fiatalok és gyerekek is részt vettek. A műsorszámokat a közönség nagy tapssal jutalmazta és a zsűri tárgyjutalmat adott a versenyben részt vett csapatoknak. Ismét egy kellemes és tartalmas napot töltöttünk el a természetben és felidéztük munkás éveink felejthetetlen emlékeit.

A túráról készült képek itt.

Baumann József túravezető