Augusztus 11-18-a között Erdélyben jártunk. 

Buszunkkal Torockóra indultunk hajnalban Pécsről. Útközben megnéztük a Szászsebestől ÉK-re lévő Vörös-szakadékot. Már régóta tervezgettük, hogy bejárjuk. A Vörös-szakadék a várostól három kilométerre, északkeletre, 300–425 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, de a városból is jól látható. A vörös színű szakadékot a talajerózió formálta, és még mindig formálja. Anyaga vörösagyag, szürke, vörös és porhanyós fehér homokkő, vörös és téglaszín márga és fehér márgás mészkő. Szélessége 800 m, magassága 80–100 méter. Három – egy 25, egy 21 és egy 11 méter hosszú – barlang nyílik belőle. 1950-ben 10 hektáros természetvédelmi területté nyilvánították. Védett növényei a csikófark, a fekete fodorka, a gyászoló imola, a kései szegfű, a piros madárbirs és a sugaras fejvirág. A hegy lábáig tudtunk menni a busszal. Innen „ki-ki alapon” jártuk körbe a szakadék érdekes formájú képződményeit. A nehézségi fokokat előre ismertettük. Most, hogy ezek között az alakzatok között, alatt, felett, mellett sétálhattunk óriási élményt jelentett mindenkinek! Az egymáson lévő színes piramisok, oszlopok vagy éppen orgonasípoknak látszó formák hálás fotótémák voltak. Torockó felé még megálltunk a Kő-köz sziklái között. Idén is az Ági panzióban volt a szállásunk, aminek az elfoglalása után sétát tettünk a településen.

Bővebben itt!