Megújult keresztény vonatkozású erdei emlékhelyek nyomában: Terecseny - Sasrét, Mária szobor - Bőszénfa.

Május 18-án csodálatos időben, családias légkörben jártuk be a túrasorozat következő állomását.
Vegyes előzményekkel indult a túra: a hírekben pár napja jelezték, hogy lezárták a mecseki parkerdőt az előzetesen leesett sok eső miatt. Így a meghirdetett buszjáratra Pécsett csak hárman szálltak fel. Viszont kellemes meglepetésként Terecsenybe begurult két autó még nyolc társunkkal, mivel Jónás István is meghirdette a túrát.

A Volán végtelenül rugalmas és segítőkész volt. Mikor áprilisban kértem, hogy a 7 perces szigetvári csatlakozási késést orvosolják az előzetesen kalkulált kb. 30 fő turista átszállása miatt, rögtön írták, hogy megoldják. Sőt, reggel kétségbeesve telefonáltak: hol a túracsoport, mert Pécsett már kiállt egy különbusz, hogy elvigye őket Szigetvárra.

Klkkk a képre!

Terecsenyből a Zrínyi kulcsosház előtti csoportkép készítés után így 12-en indultunk útnak 9 órakor. Az Aligvár forrás mellett álló Balogh István emlékére emelt emlékmű elé vadvirág csokrot helyeztünk és Tóth Klári beszélt István munkásságáról.

A piros négyzettel jelölt út kaptatóját túravezetőnk, Fridrich Ágnes, rövid gyógynövény ismertetőkkel szakította meg. Később Jónás István hívta fel a figyelmünket a sáros úton előttünk áthaladó vaddisznó családra, kb. 5-6 kismalac iparkodott szülei nyomában. A műúton lefelé sétálva nagy örömünkre számtalan madársisak kosbort csodálhattunk meg.

Sasrétre épp akkor értünk, mikor Almamellékről befutott a Zselici Csühögő, amit így közelebbről is megtekinthettünk. Helytörténeti kiselőadást hallgattunk meg a kisvonatról, a Biedermann családról, a több, mint 6 m törzskerületű, 300 évesnél idősebb kocsányos tölgyről. Majd elértük utunk fő megállóját, a Sasréti Mária szobrot, ahol a szobor történetéről tudtunk meg érdekességeket. Jézus édesanyjának gyönyörű márványszobra, Vanyúr István alkotása is megérdemelt egy vadvirág csokrot és egy csoportképet. Elemózsiánkat a közeli szigeten költöttük el, ahol épp egy esküvőre készülődtek.

Fehér tüll díszekkel felékesített hídon juthattunk át a szigetre. Bepillantottunk a Kikerics Erdészeti Erdei Iskola oktatótermébe, majd a sasréti ősbükkös matuzsálemei közt értük el az Almás forrást. Itt a hazánkban elsőként a Zselicben lezajlott Biodiverzitás Napokról tudtunk meg többet. Biedermann báró egykori vadászkastélya előtt elhaladva kisvártatva letértünk a P+ jelzésű útra, mely Baranyából Somogyba vezetett át minket.

Útközben a zselici fafajokról halhattunk bővebben és néhány vállalkozó szellemű túratársunk békaszéket készített. A bőszénfai fűrésztelep mögötti kakasmandikós lelőhelynél fordultunk rá a hajdani Szigetvárt Kaposvárral összekötő vasúti töltésre. Rezes futrinkák, kék nünükék között, csodálatos panorámával megáldott úton jutottunk el a 67-es út kereszteződéséig. Itt az autóval érkezett túratársaktól érzékeny búcsút vettünk, akik visszasétáltak a P jelzésű turistaúton Terecsenyig. Mi négyen pedig lesétáltunk a Kerékkötő Csárdáig, és ott intettünk búcsút egymásnak.
Összességében nagyon szép és tartalmas volt a túra, bár a bakancsokat este mindenki tisztogathatta. Nagyszerű ismeretségek köttettek és remélhetőleg máskor is megismételhetjük e csodás napot.

Írta- képek: Fridrich Ágnes, Sasrét, 2019. 05. 19.

Jónás István képei a túráról itt