Lelkes kis csapatunk a 6.46 órakor induló vonattal utazott a Pécsről Godisa vasútállomásig, hogy onnan autóbusszal érkezzen a túra indulópontjára, Bakócára. Aggódva kémleltük az égboltot, hiszen erre a szombatra hidegfrontot és esőt mondott az előrejelzés. Abaligeten még két túratársunk, Erika és Tamás csatlakozott a 11 fős túracsapathoz.

A bakócai buszfordulótól indultunk, miután néhány mondatban elmondtam a túra tervezett látnivalóit. A buszmegálló mellett kezdődik a „Köszöntő” táblával a Fekete István Emlékösvény. Az író 1926 és 1929 között gazdatisztként dolgozott gróf Mailáth György hitbizományi birtokán. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Piller Edittel. A buszfordulótól déli irányban látható a volt orvos lakás hatalmas téglatömbje, ahová oly sokszor jött alsókövesdi szolgálati lakásától a fiatal gazdatiszt.

A túra elején megtekintettük az 1971-ben létrehozott Sáfrány Géza Fazekas Múzeumot (Sáfrány Géza több országos díjat is nyert szépen, ízlésesen elkészített edényeivel). Az épületben kapott helyet a tavaly október 21-én felavatott Fekete István emlékszoba is. Miután megtekintettük a kiállításokat az emlékösvény kék kereszt jelzésén indultunk, hogy az „útszéli kereszt” tábla mellett elhaladva a szőlőhegy alatti földúton beérjünk az erdőbe.(az emlékösvény mentén felállított díszes táblákon Fekete István írásaiból olvashatunk részleteket) A 16. sz. táblánál (Tatárugrató) a kék sáv jelzésre tértünk és nyugati irányban haladtunk tovább. A felhők mögött rejtőzködő nap is néha-néha ránk mosolygott.

Alsókövesre értünk, ahol a jelenleg magántulajdonban lévő, szépen felújított volt gazdatiszti lakást nézhettük meg (a kerítésen kívülről). Kanyargós kövesúton „kapaszkodtunk fel” Felsőkövesdre. A kis településnek néhány állandó lakosa is van. Egy időre búcsút intettünk a dél-dunántúli kéktúra jelzéseinek, hogy kék forrás jelzésen folytassuk utunkat. Vadgesztenye fasoron haladva egy fehérre meszelt kétszintes épület nagy tömbje „zárta el” az utat. A 18. század végén épült magtárépületet ma az erdészet használja. Az épület jobb oldala mellett elhaladva megleltük a jelzéseket. Meredeken lejtő, őszi hangulatot sugalló, „avarborította” erdei úton haladtunk az Ödön-forrás felé.

Az erdőből egy földúttal átszelt mezőre értünk, majd újra fák között folytattuk utunkat. A szárazság ellenére néhány gombát is találtunk. Az Ödön forrást „elhanyagolt állapotban” leltük meg, a víz is alig csepegett a kifolyónyíláson. A völgyből egy „hirtelen emelkedő” úton kapaszkodtunk fel a Nagymátéra vezető erdészeti útra. A kövesutat keresztezve továbbra is emelkedőn indultunk tovább Györgymajor (Nagymáté) irányába. Mintegy negyedóra múltán megpillantottuk a gazdasági épületeket és a Fekete István Füvészkert hatalmas fenyőfáit. A fedett tűzrakó helynél ebédeltünk, aztán megtekintettük a „vadászkastélyt” (kastélynak ugyan nevezhető a valamikori munkásszállóból nagyon igényesen kialakított, szép környezetben található szálláshely). A parkban tanösvény, az író mellszobra és egy gímszarvas bika szobra is megnézhető. Nagymátét elhagyva a Zselic legmagasabb pontja, a Hollófészek felé vettük utunkat. A széles földúton (újra a kék sáv jelzés) a feltámadó szél óriási port kavart az arcunkba. Gyorsan igyekeztünk túljutni ezen a „mélyporos” szakaszon.

A Lipalagi erdőben haladtunk a hullámosan hol emelkedő, hol lejtő földúton keleti irányba, majd délkelet-déli irányban Karácodfa település fölé értünk. A karácodi völgy a keleti oldalán haladó dél-dunántúli kék jelzésen gyalogoltunk. A völgyben a valamikor szebb napokat megért Karácodfa és Szentkatalin települések házait láthattuk. A Kántor-hegyre érve a fák között a Hódosi-kereszt csonka sziluettje mered az égbolt felé. Nyugat felé tekintve a távolban Képespusztát és a Szabadság-major épületeit véltük felfedezni. A Kovács erdőben egy kis erdei pihenőhely mellett haladtunk el, majd keleti irányban gyalogoltunk egy viszonylag fiatal tölgyesben. Az erdőből kiérve lent a völgyben az abaligeti vasútállomás épületeit pillantottuk meg. Déli irányban a fás-legelős lejtőn ereszkedtünk le a fiatalos erdőig, majd a Hetvehely- Abaligeti műútra érve, túránk végpontjára Abaliget Vasútállomásra.

Schóber József túravezető