Útvonal: Vékény - Csepegő-árok - Dobogó - Cigány hegyi kilátó - Hidasi völgy -Zobákpuszta, Jenő bácsi kocsmája.
Táv: 18,4 km., 518 méter szintemelkedés.

Ragyogó napsütéses, ám hideg időben indultunk el négyen (Jónás István, Baumann József, Keresztes-Nagy József és jómagam), hogy egy szép túrát tegyünk Vékénytől Zobákpusztáig. Az éjszakai fagy után a föld nehezen engedett, ami többnyire segítette a járásunkat, sárral nem kellett küzdenünk. A csúszós részek némi óvatosságot igényeltek, de szerencsére "földhözragadt", jól bejáratott bakancsaink segítettek bennünket. Vékény települést egy gazdasági terület kerítése és a Völgységi-patak közötti szűk ösvényen át hagytuk el. Tapasztalt túratársaim mesélték, hogy ez a patak tavasszal annyira megduzzad, hogy homokzsákokkal kell védőgátat emelni, nehogy kiáradjon medréből. A sok vízmosás viszont a gyalogutat egyre inkább karcsúsítja, ha így folytatódik, hamarosan nem lesz már járható út ezen a szakaszon.
A Völgységi-patakot elhagyva, a zöld kereszt jelzésen át felkapaszkodtunk a dombra, majd a Csepegő-árokban folytattuk utunkat. Baumann Józsi érdekes, vulkánikus eredetű kőzetmaradványokat (trachidolerit) mutatott nekünk, amelyek a patakmeder oldalán több helyen kitüremkednek. Néhány kődarab belsejét is megvizsgálhattuk, mivel pattintott kőkorszakból fennmaradt tudásunk lévén sikerült a kemény köveket feltörni, és láthatóvá tenni a feketén csillogó, elszenesedett belső részeket. Azt olvastam, hogy mivel ezek a kövek nem karsztosodnak, a vizet elnyelő karsztos formák hiányában Kelet-Mecsek völgyhálózata sokkal változatosabb, mint a Nyugat-Mecseké. Ezért tehát e sok csodálatos patakvölgy ezen a vidéken a túrázók nem kis örömére. Az örömöt azonban némi izgalom is kísérte, igazi "kalandtúra hangulat" alakult ki, amikor a mély patakmederből a meder végén valahogy ki kellett jutnunk. István a sziklamászást választotta, ami nem csoda, hiszen nagy tapasztalata van e téren, mi, többiek pedig a meredek hegyoldalon át, gyökerekbe, faágakba kapaszkodva másztunk ki a völgyből. Jólesett utána egy kis lélekmelegítő, ami Baumann Józsi hátizsákjából került elő.

Jó hangulatban, napsütésben sétáltunk tovább a téli erdőben, és csak élveztük a nap örömét. Időnként szarvasok keresztezték ösvényünket, növekvő illatos hunyor hajtásokat csodáltunk, és minden egyéb szépséget, ami utunkba került. A Vörösfenyő kulcsosháznál déltájt megebédeltünk, majd felkapaszkodtunk a Dobogóra, ami 594 méterrel Tolna megye legmagasabb csúcsa, majd onnan átmentünk a Szószék nevű sziklához. A Cigány-hegyi kilátót sem kerülhettük el, hiszen szinte útba esett, és kár lett volna kihagyni csodás panorámáját, majd a kék sáv jelzés nyomán a Kelet-Mecsek egyik legszebb völgyébe, a Hidasi-völgybe ereszkedtünk le. Ezen a szakaszon forrástól forrásig haladtunk, még a lombok között rejtőzködő, apró vízfeltöréseket is megkerestük. Némelyik kiépítetlen, a Szürke forrásnak még a neve sincs feltüntetve, csak aki ismeri, az tudja, micsoda vízbőség lakik benne. A leveleket kissé elkotorva láttuk, hogy pillanatok alatt tiszta vizű meder alakul ki körülötte. A Csurgón,és néhány vízfolyásnál a jég nehezen enged a napmelegnek, még jégcsapokat őriz, aminek fotós szemmel is örültünk. Célállomásunkon, Zobákpusztán Jenő bácsit hiába kerestük, kocsmája már jó ideje zárva van.
Nagyon szép túra volt.

2016-12-13
Keresztes Zsuzsanna