Hosszas várokozás után végre elérkezett az idő, hogy a Magyar Természetjáró Szövetség és a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség által hirdetett Bronzjelvényes gyalogos túravezetői képzés részeként megkezdjük két napos tereptani oktatásunkat Liptódon. A tanfolyam szeptember óta 17 fővel zajlik, melyből 16-an jelentünk meg a hosszú hétvégén. Házigazdánk a liptódi gasztronómia és vendéglátás fenegyereke, Markesz István volt. Pisti nem csak házigazda volt, hanem a túravezető-képzés hallgatója is.
A társaság nagyobbik része már pénteken, kora este megérkezett Liptódra. Velük együtt érkezett a BMTSZ elnöke, "osztályfőnökünk", Tóth Klára is.
Az estét beszélgetéssel, szalonnasütéssel, borozgatással, sok füsttel és jó kedvvel töltötték el.

A csapat többi tagja szombaton reggel 8:30-kor ért le Liptódra. Gyors kipakolás után elfoglaltuk szállásunkat a Jómadár Ifjúsági Szállóban, majd lesétáltunk a Gizi Néni Vendégházhoz, ahol már Pisti várt minket. Biki Endre Gábor is fogadott minket, aki a Mecsek Egyesület Természetjáró Osztály Elnöke. Ő tervezte meg az útvonalat, ahol túravezetőként is jelen volt. Az ízletes vendégváró italok elfogyasztása után, az asztalra kikészített finomságokból bőséges reggelizés vette kezdetét.
Reggeli közben csatlakozott a tereptani ismeretek nagy mestere, Benczes Gábor. Klári röviden ismertette a hétvége programját, Gábor is elmondta oktatási tervét, majd szót kapott Endre, aki röviden ismertette az általa kijelölt útvonalat. A köszöntők, program bemutatása után egy spontán csoportkép készítés végeztével gyorsan felkészültünk a túrára. Fél tízes indulás helyett tíz órakor tudtunk elindulni az egész napos útra.
Markesz Pisti nyakában megláttunk egy méretes, kb.30 méteres kötelet, amiből arra következtettünk, hogy valami készül "ellenünk".
Átsétálva a falu fő utcáján, beérkeztünk a „túlélő-völgy”-be, ahol rögtön látni véltük, miért is került a kötél a Pisti nyakába. Körülbelül egy kilométeren keresztül nagyon kalandos, játékos, jelzetlen, hornyos völgyben haladt az utunk, ahol néha-néha a kötél segítségét is igénybe kellett vennünk.
Kalandozás-mászás után felmásztunk a tetőre. Innen már kisebb léptekkel folytattuk utunkat, amit tereptani feladatok gyakorlásával meg-megszakítottunk. Meleg, napsütéses, kissé szeles út során nem csak a tereptani feladatokra koncentráltunk, hanem megvizsgáltuk a környéken élő növényzetet és állatvilágot. Hol Pisti, hol Endre mesélt elképesztő történeteket a környékről.
A Vályús-forráshoz érve mindenki vizet próbált vételezni. Én egy gyors hőmérséklet-mérésre közéjük furakodtam. A víz hőmérséklete kellemes, 10,1 Celsius fokos volt. Ne tartsam fel a folyadék gyűjtőket, vízhozamot nem mértem. Kis pihenő és gyaloglás után nemsokára a Törökvári-pihenőhöz értünk. A megbeszéltek alapján itt "ebédeltünk", pihentünk egy hosszabb időt. Mindjárt egy apró javítással kezdtük meg a pihenést. A múlthét szerdán átadott új nyomókutat kellett működésre bírni. A szivattyúval akadt némi bejáratási probléma.
Egy kis csapatmunkával elhárítottuk a hibát, és a kis Norton-kút újra üzemszerűen hozta felszínre a vizet. Ezután a társaság csapattá érett. Endre egy hosszabb beszámolót tartott a Baranyai-dombságban végzett munkákról, történetéről,jövőbeli tervekről. A csapat nagyobbik része felsétált 270 lépcsőfokon a Törökvári-romokhoz. Eközben Pisti itt sem tétlenkedett. Kijavította a kút fúgáját. Én ezt az időt inkább kihasználtam egy kis pihenésre, nyújtózásra.
A kellemes nyújtózást követően a társaság kezdett visszaszállingózni a pihenőhelyre, ahol a Klári által titokban kikészített frissítő csokoládé várta a visszatérőket. Láthatóan mindenki örömmel fogadta a "kis jutalom falatkát".
Újra útnak indultunk. Egy darabig jelzett úton mentünk, majd újra letértünk a jelzetlen ismeretlenbe. Utunk vége felé járva újabb feladatokat kaptunk Gábortól. A visszalévő távot "játszva" bukdácsoltuk le a szántóföldön,ügyelve a biztonságos léptekre. A nagy melegben kellemesen kiszáradtunk, mikor egyszer csak a faluba érve "Karcsi bá" megjelent egy tálca kellemes hőmérsékletű sörrel, és vidáman köszöntötte a "megfáradt vándorokat". Szinte mindenki elfogadta a nedűt, ami üdítően hatott ránk. Beszélgetés közben kiderült, több társunkat ismeri a régmúltból.
18:30-kor "Gizi Néni"-hez visszaérve már várt minket a finom vacsora. A vacsoránk sváb gőzgombóc volt köcsögben készült babgulyással. Mindenki szájába mennyei ízek kerültek. Étkezés közben fejben már az éjszakai sétára készültem.

A megtett - 17,5 kilométeres- táv útvonala: Liptód - Túlélő-völgy - Szilvás - István-kút - Péter-sarok (homokkő-hasadék) - Kéméndi-tető - Katolebergi-képoszlop - Vályús-forrás -Vadászházi-völgy - Törökvári-pihenőhely - Vár-hegy - Török-vár romjai - Váralja - Liptódpusztai-völgy - Szabak - Liptód

Vacsora után pihenésre nem jutott idő, mert egy gyors vetkőzés-öltözés után 20:30 környékén utunkra indultunk. Nagyon kellemes tavaszi időben egy három kilométeres táv várta a csapatot. Lámpát Pistin kívül majdnem mindenki hozott magával, de hamar rájöttünk, hogy felesleges volt, mert a holdfény csodálatos fényt bocsájtott rendelkezésünkre. A dombtetőről egy kis kalauz segítségével rengeteg csillagjegyet be tudtunk azonosítani. Csodálatos világítás borította Mohácsot, látható volt kivilágítva a horvátországi Papuk-hegységben található Kapavac TV torony. Babarc-puszta tetejéről visszafordulva a Pincesorok felé Pécsvárad, Geresdlak fényeit csodáltuk, de olykor-olykor megpillantottuk Pécs TV-tornyának világítását is, ami kibújt a Kéméndi-tető , Vár-hegy felett. Útközben - ahogy már a mai napon többször előfordult - Pisti rengeteg érdekes történetet mesélt a falu múltjából,történetéről.
Sajnos a történetek nem mindig voltak vidámak, amit az is bizonyított, hogy utunk során több, gazda nélkül maradt pincét is láttunk.
Sokak nagy örömére Pisti pincéjéhez értünk, ahol a házigazda megkínálta a megszomjazott éjszakai vándorokat.
Először a "fehér pince" borait kóstoltuk meg, bortörténet ismertetés közben.
Majd átsétáltunk a szomszéd "vörös pincébe" borkóstolásra, bemutatásra. Többen belemélyedtek a borkészítés rejtelmeibe is. :))
Az este elnyúlott, de többen már inkább fürdeni, pihenni vágytak.Felmérve az igényeket , felkaroltam a pihenni vágyókat és visszasétáltunk szállásunkra.
Kis szöszölés után már csak a horkolásokat lehetett hallani a szobában. A "bortanulmányozók" kora hajnalban tértek haza.

Vasárnap reggel hét óra körül kissé nehezen ébredezett a csapat. A frissítő zuhany sokaknál lemosta az este fáradalmait, nehézségeit.:))
Gyors pakolásba,csomag összekészítésbe kezdtünk, hogy délután időben el tudjunk indulni haza.
Pakolás után újra a Gizi Néni-hez mentünk reggelizni. A bőséges kínálat mellé kaptunk még minden földi-jóval megrakott tojásrántottát, medvehagyma levelekkel.
Mikor már mindenkinél jelzett a "jól laktam" lámpa, elindultunk megnézni a falu templomát. Pisti kinyitotta a templomot. Elmesélte a falu történetét, jelenét,jövőjét. Gyónás helyett visszasétáltunk a szállásunkra, ami elméleti oktatási központként is funkcionált. A hűvös-borús idő ellenére mégis azt szavaztuk meg, hogy kint, a teraszon tartsuk meg a oktatást. Gábor, mielőtt hazaindult volna, rövid instrukciókkal látott el minket. A búcsút kártyahúzás követte, majd 4 fős csapatokra bomlottunk. Térkép bemutató-ismertető ,tereptani feladatokat kaptunk. Átbeszéltük a vizsgával kapcsolatos információkat, kérdéseket, ami után már el is érkezett az ebéd ideje. A reggeli nyomokban még velünk volt. Az ebéd kemencében sült finomságokból, gazdagon megrakott húsételekből volt, amik finom zöldségeken pihentek. Ebéd után elérkezett az, amit nem szerettem volna. A búcsú. Klári megköszönte Pistinek a hétvégét, Nekünk meg, hogy szorgalmasak-ügyesek voltunk. Beszélgetés, egyeztetések után lassan-lassan mindenki útra kelt.
Összességében leírhatatlanul jól sikerült hétvége volt. Mindenki kulturáltan viselkedett, segítettünk a másiknak, ha kellett. Egy kérdés mégis megválaszolatlan maradt. "Látható-e Szellőn a kereszt?"
KÖSZÖNET:
Az MTSZ-nek, BMTSZ-nek hogy összehozta a csapatot, Tóth Klárinak hogy "felkarolt" minket, felkészítő tanárainknak akik egytől-egyik nagyszerű,természetszerető emberek, Liptód községnek hogy befogadott minket a hétvégére, Túratársaimnak mert nélkülük nem lett volna vidám hangulat.
Utolsóként nagy köszönet a MARKESZ családnak akik példaértékű munkát végeznek a falusi turizmusért.

Gál Péter
„leendő” túravezető