Sok éve meggyőződésem, hogy az évindító „Baranyai Aurél Emléktúrá"-t az égiek is támogatják, mert nincs olyan emlékem a 2003 óta évente megrendezett eseménnyel kapcsolatban, hogy valaha is rossz lett volna az idő, nehezítette volna tisztelgésünket a mostoha időjárás.
Volt szürke, száraz, volt esős, volt friss havas, s mint az idén is volt ragyogó napsütés, hófödte táj, valószínűtlenül kék égbolt és tág láthatár. Mindez kiváló társaságban, a Baranyai család, a túrát az ünnepek forgatagában alig váró sok kedves ismerős, barát, néhány ismeretlen, de barátságos,nyitott emberrel együtt. Gasztronómiai szempontból sem elhanyagolható az élmény: sok-sok finom falat (édes is, sós is), gazdagító itóka, mind a barátság, az év eleji jókívánságok jegyében.
A túra első harmada kötelezően nehéz: felkapaszkodni Szentkútról a zöld háromszöggel jelzett úton a kékig, majd a „fiúk" által is járt jelzetlen úton a Cinke-tanyáig. Idén egy kis kitérőt is tettünk. Balázs László várt minket a barlangászok képviseletében, s elmondta, meddig jutottak a valamikori barlangnyílás kitisztításában. A három emeletnyi mélység után további titokzatos rétegek következnek. Megígértük, jövőre is erre jövünk, hogy lássuk, meddig jutottak.
A Cinke-tanya emlékkőnél örömmel láttuk, hogy az erdészet (Mecsekerdő Zrt) megújítja a pihenőhelyet. Tűzrakóhely készült, s az esőbeálló alapjai is megvannak már. A kb. 50, lelkes természetbarát nagy figyelemmel hallgatta a múltat idéző szavakat, amelyeket most is Baranyai Pál, a múlt évtizedek legjobb ismerője közvetített a Négy Barát, ill. Baranyai Aurél életéből. Figyelemmel hallgattuk, mert máig ható értékeket közvetített. Tovább haladva néhányan a Remeterét felé indultak vissza a városba, de sokak számára új távlatokat nyitottunk a nemrég újra megnyitott Balázs-hegyi kilátó célba vételével. Jutalmunk egy öttagú , vágtázó őzcsapat látványa, valamint az északi hegyekre, az orfűi tórendszerre való rálátás volt. Sokáig „toronyiránt" mehettünk. Ennél csak az volt gazdagítóbb pillanat, amikor a Balázs-hegyi kilátó tetejéről körbetekintve visszanéztünk arra az útra, amelyiken megközelítettük a magaslatot.
A kilátótól nyugati irányban, jelzetlen úton indultunk tovább, majd –az időt és a közlekedési lehetőségeket számba véve - leereszkedtünk a Zipernovszky-forráshoz. Orfűn a tó felszíne hol sötétebb, hol világosabb színeivel jelezte, hogy még befagyott, vagy már felolvadt rajta az elmúlt napok hidege által vastagított jég. A felnőtt játszótér eszközeit is használva még kitérőt tettünk a Horgásztanya felé, ahol Palkó Sándor mellszobra előtt megemlékeztünk arról az emberről, akinek ezt a gyönyörű tóvidéket köszönhetjük.
A buszon hazafelé már a következő hetek programjairól beszéltünk, nyugtázva, hogy nagyon jó döntés volt ezt a napot a természetben tölteni. Áprily Lajos versére (Téli reggel) gondolva ma (is) a hegyről vittünk fényt!
Köszönöm a kedves társaságot, a jó hangulatot, a barátságot és a közös emlékezést, a közös gondolkodást! További túráinkra is szeretettel várunk mindenkit!

Tóth Klára túravezető

Képek: Feketéné Móró Erzsébet