Adorjás: Az Ormánság északkeleti vidékén, Siklóstól nyugatra, Harkány és Vajszló között található. A község egyetlen műemléke az 1837-es évből származó toronysisakos, késő barokk stílusú templom, mely a festett fakazettás református templomok egyik szép emléke. A templom mellett egy műemlék jellegű paplak látható. A templom másik oldalán szépen gondozott park húzódik, I. és II. világháborús emlékművel.

 

Adorjási fás legelő: Jellegzetes síkvidéki fás legelő. Területe kb. 27 ha. A rajta lévő faállomány magyar kőrisből, kocsányos tölgyből, gyertyánból áll. Két gémeskútja van.

 

Attaki-tölgyes: Kisszentmárton határának délkeleti-részén, a „Megyei töltés” nyugati oldalán található. 110 éves kocsányos tölgyes. A dráva-sík egyik legszebb öreg tölgy, kőris, szil ártéri ligeterdeje. megközelíthető a régi „Megyei töltésről”. Helyenként szárad. Száradásának oka az általános talajvízszint süllyedés.

 

Baksa: Baranya megye középső részén terül el, a Mecsek, a Villányi-hegység és az Ormánság között. Régi falurésze völgyben, az új falu pedig egy fennsíkon terül el. A község északnyugati határában szőlőművelés folyik.

 

Baranyahídvég: Harkánytól nyugatra, Vajszló és Kémes között, a Feketevíz mellett fekvő település. Horgásztavát a régi Dráva-holtágból alakították ki.

 

Boros-Dráva: Dráva holtág, amely átnyúlik az országhatáron Eperjespuszta közelében, Old határában a hullámtérbe. horvátországban csatorna köti össze a Drávával, így onnan közvetlenül kaphat elöntést. Védett növényei: kálmos, apró békalencse, fehér tündérrózsa.

 

Baumann ház: Csányoszrótól északra a Feketevíz északi oldalán, a Szilas-erdőben épült kis ház, piknikhellyel. Nevét Baumann Ádám elhunyt erdészről kapta.

 

Bükk-hát erdőrezervátum: A Dráva menti síkságon, Baranyahídvég, Sámod, Páprád, Vajszló település határaiban terül el. Kijelölésére egy kb. 800 ha-os erdőtömbben került sor. Az erdőtömb nagy része őshonos fafajokból áll, elegyetlen tölgyesek, alföldi gyertyános-tölgyesek, tölgy, kőris, szil ligeterdők alkotják. Az erdőrezervátum vízgazdálkodási viszonyait alapvetően meghatározza, hogy a Fekete-víz és a Pécsi-víz közelében, ármentett területen fekszik. Az erdőrezervátumban a megfigyelés az elsődleges. 2007-ben került védelem alá.

 

Bükk-háti emlékbükk: 200 éves bükk hagyásfa Páprádtól keletre. Régebben a síkvidéki bükk őshonos volt. A fa kerítéssel védett.

 

Cún: A kistelepülés, a Dráva völgyében, Harkánytól délnyugatra, Kémes és Szaporca nyugati szomszédságában helyezkedik el. Nevezetessége a református templom és a Gádoros ház. A zöld sáv jelzés a faluban vezet.

 

Cúni fás legelő: Sík területű puhafás legelő, kőrissel, kocsányos tölggyel. egy gémeskútja van.

 

Cún-szaporcai morotva: Nemzetközi védelem alatt álló vizes élőhely Cún és Szaporca határában. A Kisinci partján madarászok és természetvédők fából épült tanyája áll. A patkó alakú holtágrendszer területén négy kisebb szabad vízfelület van: Sárga-víz, Szilhát, kishobogy, Kisinci. A Kisincit árok köti össze a Drávával, magas vízállás esetén ezen keresztül feltölthető, a többi holtág útján pótlódik. Az egész holtágrendszer erősen feliszapolódott, vízi növényzettel benőtt. A Kisincin engedélyezett a horgászat.

 

Csányoszró: A Sellyei kistérségben található. Kiscsány és Oszró egyesüléséből alakult ki. Látnivalója a református templom.

 

Csányoszrói fás legelő: Baranya megye egyik legnagyobb kiterjedésű fás legelője. Becsült területe 42 ha. Elszórtan elhelyezkedő facsoportokból áll. Fűz, nyár, kocsányos tölgy, kőris alkotják az állományt.

 

Cseri őrkunyhó: Vajszlótól 2 km-re, erdészeti műút mellett 1903-ban épült erdei őrkunyhó, piknikhellyel. Felújítása után udvarán erdei iskola számára fedett oktatási hely épült. Az eredeti házat Tiersch főerdész építette.

 

Csomoros nyár: A Dráva hullámterében Gordisa határában, Dázsonyban található. A Dráva-töltésről a Gordisai-csatorna mellett futó erdei nyiladékról közelíthető meg. Becsült kora: 150 év.

 

Diósviszló: A Villányi-hegység déli oldalán, Harkánytól északnyugatra, Szava és Márfa között fekvő település. Látnivalói a református templom és az Ormánság-kapu.

 

Diósviszlói fás legelő: A síkvidéken kialakult legelő két részből áll. Jó minőségű gyeppel rendelkezik. a legelőn lévő faállomány 200-300 éves tölgymatuzsálemekkel és vadkörtével tarkított. Helyi jelentőségű védelmet élvez.

 

DDNP kutatóháza: A cún-szaporcai morotva partján épült faház megfigyelők, természetvédők számára. Mellette stégek találhatók.

 

Dráva: A Dráva folyó a 237-es fkm-nél éri el hazánk területét (Dráva-Mura torkolata), és a 70,2. fkm-nél lépi át országhatárunkat Horvátország felé. E két pont között közel 170 fkm a távolság, azonban a magyar-horvát közös Dráva szakasz ennél lényegesen rövidebb, tekintve, hogy a folyó 227,6-198,6 fkm-ek között kizárólag horvát területen folyik. A Dráva folyó - Somogy és Baranya megyében - gyakran keresztezi a magyar-horvát államhatárt, s nemritkán a bal parton horvát, illetve a jobbparton magyar területek találhatók. Eredetileg a Dráva sokkal északabbra folyt mint ma; a Villányi-hegység nyugati és déli oldalát mosta. Egy 1820-ból származó írásban Kákics falu lakossága a Dráva kártékony kirohanásaitól szenved. A Drávához közelebb eső vidékek völgykanyarulataiban ma is jól kivehető az egykori folyómeder, melyekből fokozatosan lett Holt-Dráva. Dráva árterülete a Baranya megyei szakaszon erősen kiszélesedik. A síkság területén a Dráva változatos holocénkori üledékei a talajképző kőzetek. A Dráva baranyai szakaszára a homok és az iszapos homok hordalékanyaga a jellemző. A gyakori mederváltozások miatt a talajtípusok mozaikos elhelyezkedésűek. A Dráva-menti területek erdősültsége a honfoglalás idején még 60-80 %-os lehetett, később ez fokozatosan csökkent. A kiirtott erdők nyomán mocsárrétek alakultak, melyeket kaszálással és/vagy legeltetéssel hasznosítottak. A hagyományos ártéri gazdálkodás visszaszorulása a folyószabályozásokkal és vízrendezésekkel kezdődött. A 18. században indult meg a Dráva szabályozása, mely különösen a Barcs alatti szakaszt érintette. A múlt századi vízi szállítás, illetve az 1860-as években gőzhajóval meginduló személyszállítás a második világháborút követően lassan megszűnt. A folyón jelentős a vízitúrázás, mely elsősorban kenutúrából, sétahajózásból vagy motorcsónakos vízi járművekből áll.

 

Drávacsehi: 260 lakosú kistelepülés Drávapalkonya határában. A zöld sáv jelzésű turistaútvonal kiindulópontja a falu.

 

Drávacsehi fás legelő: Síkvidéki, vegyes fafajokkal bíró 15 ha fás legelő. Uralkodó fafajok: akác, nyár, elszórtan kőris. A területen egy gémeskút áll.

 

Éger láperdő: Megtalálható a védett kocsányos tölgyes északi oldalán. Megközelíthető a régi „Megyei töltésről”.

 

Erdész fája: Csányoszró északi részén, a Szilas-erdőben áll a kocsányos tölgy hagyásfa. Becsült kora: 250 év.

 

Erzsébet léniája: Beremenden, az erdőtömb közepén széles nyiladék áll, északkeleti részén pedig az 1888-ban állított emlékkő.

 

Fekete-tó: Lefűződött holtág Zaláta határában, a töltéstől 500 m-re északra. széleiről egyre beljebb hatol a nád, szabad vízfelülete erősen zsugorodik. néha kiszárad. Nedves években vízi madarak paradicsoma.

 

Gilvánfai erdészház: A Csányoszró – Gilvánfa műút mellett, téglából épült iker erdészház.

 

Gilvánfai fás legelő: Síkvidéki egyenletes felszínű fás legelő. Területe 40 ha. A gyep állapota kiváló. Faállománya: magyar kőris, kocsányos tölgy, mezei juhar, mezei szil, gyertyán. A fák kora 70-130 év. Egy használaton kívüli gémeskútja van.

 

Gilvánfai fahíd: Magyarország legnagyobb és legerősebb monumentális fahídja. Elődje 50 évig működött, mint kisvasúti híd. 2001. augusztus 27.-én adták át. Tervezte Turós László erdőmérnök, kivitelezte Martin Jenő és fia Martin Imre ácsmesterek. A Szilasi és Felsőerdei erdészkerületet köti össze. A rajta átfutó kisvasúti vonalat 1976-ban lebontották. Jelenleg gépkocsiforgalomnak van átadva.

 

Harkányi kocsányos tölgyek és cser: A Pécs felé vezető 58-as főút mellett, a sorompótól néhány száz méterre 3 öreg fa látható. A két vastagabb kocsányos tölgy, a vékonyabb cser. Körülöttük mezőgazdasági terület van.

 

Hegyszentmárton: Siklóstól északnyugatra, Kórós északi szomszédjában fekvő település. A község a török időkben is lakott volt, lakossága azóta is magyar. 1930-ban Hegyszentmártonhoz csatoltak két további települést: Alsóegerszeget és Monyorósdot, melyek jelenleg Egerszeg és Monyorósd utcaként tartoznak a községhez. A falu szőlőhegye része a Villány-Siklósi borvidéknek. Jelenleg üdülőfalu van kialakulóban. A Diósviszlóról induló K+ jelzés a faluban ér véget.

 

Hétöles: Szaporca térségében a Fekete-víz déli oldalánál elnyúló holtág darab. A Cún-szaporcai holtág rendszer északi maradványa. Partján nádas és néhány idős fa található. A száraz időjárás miatt vízfelülete egyre kisebb, árok nem köti össze a Fekete-vízzel. Tájképi értéke a vidéken meghatározó.

 

Hétvezér bükk: Gordisától délre, a gát északi oldalánál található. 1996-ban lettek elültetve. Közelében erdészház áll.

 

Hiricsi-tó: Hirics nyugati oldalán, a falu mellett található. Az utóbbi száraz években kiszáradt. Ma főként sás borítja. Vize mindig sekély volt, így idilli környezetet adott a falu kacsáinak, libáinak.

 

Hóttedra: Lefűződött holtág a Mattyi-tó alatt déli irányban. Itt találhatók a legszebb tündérrózsák. Gordisa határában található, a Mattyi-tótól köves úton közelíthető meg. Hossza 1 km, átlagos szélessége 40 m, területe 4 ha. A Dráva magas vízállása esetén feltölthető a Gordisai-csatornán keresztül. Védett fajai: sulyom, tündérfátyol, fehér tündérrózsa, mocsári pajzsika. A holtág gyékényes úszólapja páratlan botanikai érték.

 

Ilona-kunyhó: Csodálatosan szép 110 éves tölgyerdő közepén épült hagyományos erdő őrkunyhó a kisági erdészkerületben, Vajszlótól északra, piknikhellyel. Felújítás után az akkori kerületvezető erdész, Reichardt László, minden oszlopának oldalát vadászati és erdei motívumokkal kifaragta.

 

Kémes: A település Baranya déli részén, a Dráva völgyében, az Ormánság területén helyezkedik el, a Sellye-Harkány úton. Református temploma 1800-ban épült, a festett kazettás mennyezet 1826-ból való.

 

Kisdéri kocsányos tölgy: Kisdér temetőjében, a ravatalozó mellett álló görbe, de egészséges fa. Védelem alatt áll.

 

Kisdéri cser emlékfák: A temető északnyugati sarkában 6 db cserfa áll,a melyek Erzsébet királyné emlékfák. 1895-ben ültették őket.

 

Kis-rét: Sellye külterületén 79,1718 hektár nagyságú rét, mely helyi védelem alatt áll. Növénytani szempontból lett védetté nyilvánítva 1993-ban. Területén ritka orchidea és nőszirom fajok fordulnak elő nagy egyedszámban. A réten gyönyörű, 100-120 éves kocsányos tölgyek és hasonló korú magyar kőrisek emelik a tájképi értékét.

 

Kisszentmárton: Az Ormánságban, Hirics keleti szomszédjában fekvő település. A település az itt előkerült régészeti leletek szerint már az ókorban is lakott volt. Nevezetessége a református templom.

 

Kisszentmártoni fás legelő: egyenletes felszínű, síkvidéki fás legelő. Becsült területe 20 ha. a faállomány kocsányos tölgy és vadkörte. elegyben előfordul a mezei juhar és kőris is. Három gémeskútja van a legelőnek, ebből kettő üzemel.

 

Kisszentmártoni fekete nyár: Kisszentmárton keleti oldalán, az árok partján, a mezőgazdasági földek szélén található hagyásfa. Megközelíthető Majláthpuszta felől. Becsült kora 300 év.

 

Kisszentmártoni-tó: Kisszentmárton dél-keleti részén, az Attaki-tölgyes mellett fekszik. A tó vége égerláp. A vízen tömeges a védett rucaöröm. Az égerláp védett növényei: nyúlánk sás, keserű kakukktorma. szálkás pajzsika, békaliliom, mocsári pajzsika, nádi boglárka.

 

Kodolányi János Múzeum: Vajszló központjában, a régi erdőgondnoki épület, hajdan Kodolányi János apjának, Kodolányi Gyulának az irodája volt. Jelenleg helytörténeti és erdészeti múzeumként működik.

 

Kórós: Harkánytól nyugatra, Rádfalva és Adorjás között fekvő település. Kórós és környéke már az őskortól folyamatosan lakott hely volt, a környéken talált leletek tanúsága szerint. Az Ormánság szélén fekvő pici falu különlegessége az 1793-ban épült fakazettás mennyezetű késő-barokk stílusú református temploma.

 

Kovácshida: Baranya megyében, Harkánytól délnyugatra, Drávaszerdahely mellett fekvő település. A református parókia épületében található a Baranyai Református Egyházmegye Egyházművészeti Kiállítása, melynek alapja Szigethy András lelkész gyűjteménye.

 

Lankai őrkunyhó: A Hóttedra déli szögletében épült hagyományos erdő őrkunyhó, egy szobával, fából épült tornáccal, piknikhellyel. udvarán áll a „Hét vezér bükk”.

 

Lovas Béla kopjafa: Lovas Béla halálakor emlékére a Bükk-háti erdészkerületben, egy védett öreg bükkfa mellett felállított kopjafa. Hamvait a fa körül szórták el 1998 szeptember 13.-án.

 

Madár-panteon: A Matty – Gyűrűspuszta országút mellett található impozáns faemlékmű és kopjafák. A madáremlékmű kopjafái a kihalt madaraknak állítanak emléket.

 

Magyarmecskei fás legelő: Meliorált területen visszamaradt 6 ha-os fás legelő. a faállomány magyar kőrisből, mezei juharból és gyertyánból áll. Elszórtan egy-két tölgy is jelen van. Kút nincs a területen.

 

Mailátpuszta (Majláthpuszta): Kiszsentmárton délkeleti külterületén fekszik. A határt alkotó Dráva mentén, Siklóstól mintegy 25 km-re, Pécstől 50 km-re fekszik. Közúton a Vajszlót és Harkányt összekötő leágazó útról közelíthető meg. Környezete vizekben gazdag, a Dráva, Fekete-víz, Mailáthpusztai-horgásztó és a Kisszentmártoni-tavak találhatók itt. A Dráva TSE kulcsosházat üzemeltet itt. Több turistaútvonal is érinti a települést.

 

Mailáthpusztai-kulcsosház: A Dráva TSE üzemeltetésében álló családi házból kialakított szálláshely. Sámodról a kék négyzet jelzés vezet a házhoz.

 

Mailáthi-tó: Majláthpuszta térségében, a keleti oldalon található. Régen holtág volt. Hossza 1,2 km, szélessége 80 m, területe 10 ha. A Drávánál csatorna köti össze, így vízállása zsilippel szabályozható.

 

Magyar kőris: A kisszentmártoni védett öreg tölgyesben díszlik. Gyönyörű hengeres törzsű, hibátlan egyed. Becsült kora 150 év.

 

Malomréti-tó: Kistapolca észak-nyugati határában, 2000-ben kialakított tó. Korábban gondozatlan, mocsaras vadvíz volt. A Beremendi Cement Művek példásan kialakította az objektumot. Vizét a Kistapolcai-hőforrás táplálja.

 

Matty: Kis település Siklóstól délre, a Dráva közvetlen szomszédságában. Református temploma 1784-ben épült. Közelében szép horgásztó és madár emlékpark van. Egy 72 személyes vendégház működik iskolai csoportok részére.

 

Mattyi-tó: A Dráva-töltés mentett oldalán, az erdészet területén található legnagyobb horgásztó, Matty és Gordisa között. Hossza 1 km, szélessége 110 m, területe 11 ha. A Hóttedrával csatorna köti össze, ahonnan a Dráva áradása esetén csak gyéren kap vízutánpótlást. erősen feliszapolódott. Védett fajai: tündérfátyol, kálmos.

 

Mérnökházi-tó: Majláthpuszta és Hirics között, közvetlen a Dráva mellett található. Régi holták, a vízfelülete folyamatosan csökken.

 

Nagyhídi-tó: Hirics és Vejti határában, a gát közelében található. Az 1980-as években a terület meliorációjával együtt szépen szabályozták. Közepére barátságos félsziget nyúlik be.

 

Ormánság: Hazánk történelmi kistája. Magyarország dél-nyugati részén, Baranya megyében található. Délről a Dráva folyó, nyugatról részben Somogy megye határolja. Északi és keleti természetes határa nincs, a táj körülhatárolása a sajátos főkötő és szoknyaviselet alapján történt. Területe jellemzően sík, nagy része a Dráva folyó árterületéhez tartozik. Ezekből a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ún. "ormákra" épültek a falvak, innen származik a térség neve. A kistérséget határmentisége elzárta a gazdasági fejlődés gyors folyamataitól, ugyanakkor ennek révén megőrizte táji, természeti, néprajzi, építészeti értékeit. A tájegység növény- és állatvilága igen gazdag. Egyes helyeken ritka és gazdag populációk élnek. A Dráva folyó mentén húzódó növényzet, a fűz-és nyárligetek, a tölgy, kőris, szilfaligetek igen érdekesek mind látvány, mind pedig természetvédelmi szempontból. Az Ormánság két tipikus fajtája a szlavóniai tölgy és a magyar kőris. Egyéb nevezetes fái a szilfa, a nyár, a kék bükk. A rekettyés a vízililiom és a vízigesztenye élőhelye, a védelem alatt álló mezőkön a liliomok és az íriszek különböző fajtái találhatók. A madár - és vadállomány szintén igen gazdag. A terület jellegzetes madarai a fekete gólya, a kopaszfejű réti sas, a fekete kánya, a sólyom az egerészölyv, a hangyászölyv, a partifecske, a jégmadár. Ezek nagy része védelem alatt áll. Az égerbozótos vízfolyásokban szarvasok, őzek, vaddisznók gyönyörű példányai élnek. A Dráva folyó és a halastavak a sporthorgászatra jó lehetőséget kínálnak. A természeti kincseket tovább gazdagítják az olyan mesterséges építmények, mint a sellyei Draskovich-kastély és az azt övező park, ami Dél-Dunántúl legjelentősebb arborétuma, sok ritka növénnyel. Az építészeti emlékek főleg a népi építészetből kerülnek ki. A természeti körülményekhez, a gyakori árvizekhez alkalmazkodva alakulhatott ki a tipikus házépítési mód, és váltak jellemzővé az ún. talpas házak. A terület leghíresebb kincsei a templomok.

Az Ormánságban évszázadokon át református magyarok éltek. Festett kazettás templomaik valódi értéket képviselnek. A fenyőfára temperával festett díszítőelemek szimbólumrendszerei az ősi eredeti magyar szimbólumokból erednek.

 

Ormánság turistaútjai: E síkvidéki tájon a turistautakat 2000-től alakította ki a Dráva TSE. Leghosszabb útja a Villányi-hegységből induló kék sáv jelzés. Létezik még a sárga sáv és zöld sáv jelzés, valamint a településeket a Drávával összekötő, néhány rövidebb út.

 

Öreg fűz: Zaláta határában, a kocsma északi oldalán lévő réten áll ez a fehérfűz. Odvas közepébe már tüzet is raktak felelőtlen emberek. Becsült kora 300 év.

 

Páprádi magyartölgy: A páprádi erdőtömbben, az Ilona-kunyhó melletti tölgyesben található védett fa. 40 db 100 éves példánya van. Nem őshonos fa.

 

Piskói-tó: lefűződött holtág Piskó déli részén, közvetlenül a gát északi szélénél. Hossza 1,2 km, átlagos szélessége 60 m. Területe 7 ha. Partja óriási fűzekkel, nyárakkal szegélyezett. Az Ormánságban jellegzetes tájképi szerepe van. Versági-tónak is nevezik.

 

Recska: Lefűződött morotva Gyűrűspuszta és Alsószentmárton határában, a régi határőrség épületétől északra található. Hossza 800 m, átlagos szélessége 50 m, területe 4 ha. A Drávával összeköttetése nincs, vízpótlása felszín alatti szivárgásból történik. Védett fajai: sulyom, lápi csalán.

 

Rezső-kunyhó: Vajszló és Besence között, 110 éves tölgyes közepén álló, felújított, faragott oszlopú őrkunyhó. az eredeti épület ugyanitt állt. 1883-ban épült. Tiersch főerdész építette.

 

Roncshíd: Téglából épült híd, amelynek csak két roncsa áll. Az 1944-ben megsemmisült vasút egyik hídja volt.

 

Roza-tó: Lefűződött holtág Tésenfa határában a hullámtérben, a Fekete-víz torkolatánál nyugatra. A Dráva magas vízállása esetén közvetlenül kap elöntést. Partján nádas, idős fűzek, fekete nyárak állnak. Védett növényfaja a rucaöröm.

 

Sámod: Harkánytól keletre, Baranyahídvég és Adorjás között fekvő település. Nevezetessége a református temploma. A kék négyzet jelzés vezet erre.

 

Sastyai-erdészház: Régi, többször felújított erdészház, Lúzsoktól nyugatra, piknikhellyel, a Sastyai Erdészkerületben.

 

Sellye: A településről 1292-ből származik az első írásos feljegyzés. Mátyás király idejében birtok és papi centrum volt, majd a törökök idejében -Nahie-, azaz bírósági kerület.1781-ben II. Józseftől Mezővárosi rangot kapott, melyet 1872-ig megtartott. Az I. Világháború alatt Szerb megszállás alatt 3 évig Járásszékhely, majd 1950-64 között újra Járásszékhely, ide tarozott 49 település. 1970-ben Nagyközség, 1997. július 1. óta város. Sellye azOrmánságnak nevezett természeti értékekben és néphagyományaiban egyedülállóan gazdag tájegységnek a legnagyobb lélekszámú települése. A városból indul a kék sáv jelzésű turistaútvonal, mely az Ormánságban és Villányi-hegységben végighaladva Villányban ér véget.

 

Sumonyi-halastó: Az Ormánság legnagyobb tava. Kétharmada (kb. 180 ha) a település külterületén található, természetvédelmi terület. Madárvilága igen gazdag, ezért madár megfigyelőtábor is működik a területén.

 

Szaporca: A Dráva mellett fekszik, közel Cúnhoz és Tésenfához. A települést Kémesről közelíthetjük meg. Az Árpád-kori település első említése 1117-ből származik Supurkan néven. Természeti adottságainak köszönhetően a település élete összefonódott a Drávával; az éltette és nádasaiban rejtegette a falu népét háború idején. Református temploma 1883-ban épült. A zöld sáv jelzésű turistaút érinti a települést.

 

Szaporcai fás legelő: Síkvidéki 25 ha-os fás legelő, enyhén hullámos felszínnel. Legeltetése főként birkákkal történik. Egy-két kocsányos tölgy emlékeztet a múltra. A területen található sok idős fűz, nyár, néhány eper és akácfa. Egy jó állapotú gémeskútja van.

 

Száz méteres híd: Az 1895-ben átadott Sellye – Nasice vasút egyik hídja, ami egy mocsaras területet ível át Zaláta délnyugati részén. A vasutat felszámolták, de a híd stabilan áll. A Dráván átívelő vasúti hidat 1944-ben felrobbantották.

 

Szentegáti-erdő természetvédelmi terület: A 235 ha-os erdő túlnyomórészt gyertyános-tölgyes társulásában, foltokban még viszonylag egészségesen fennmaradt az egykori hűvös időszak bükköse, aljnövényzete pedig hegyvidéki fajok sokaságának menedéke: hegyi veronika, kapotnyak erdei madársóska, galambvirág és sárga árvacsalán él a területen. További érdekesség, hogy mindezek mellett megtalálható az erdőben a területnek egyébként megfelelő melegkedvelő növények egy csoportja is, amilyen az ezüsthárs, a szúrós csodabogyó, a pirítógyökér és a borostás sás – és még mindig nincs vége, a sort olyan ritkaságok színesítik, mint a kardos madársisak, a békakonty vagy a széleslevelű nőszőfű. Az erdő állatvilágának féltve őrzött értéke az egyetlen Magyararszágon fészkelő vörös kánya pár. Emellett a barna kánya, fekete gólya, hegyi fakúsz, kék galamb, kabasólyom és léprigó költ az erdőben.

 

Tótpali-tó: Lefűződött holtág Zaláta határában. Szabad vízfelülete csekély, erősen benőtte a nád. A nyugati oldalon területe beerdősült. Nevét a korábbi tulajdonosáról kapta. Északi oldalán egy régi tanya épület még áll.

 

Tésenfa: A határ és a Dráva mellett, a Fekete-víz közvetlen közelében elhelyezkedő településre parasztházainak egyszerűsége a legjellemzőbb. Építészetileg a múlt század utolsó harmadában épült református templom érdemel említést, valamint az előtte levő világháborús emlékmű. A zöld sáv jelzésű turistaútvonal áthalad a településen.

 

Vajszló: Vajszló nagyközség Magyarország és Baranya megye déli peremvidékén, az Ormánság szívében található, alig 10 km-re a Horvátország felé határfolyóként funkcionáló Drávától. Pécstől 33 km-re fekszik. A település patakja a Fekete-víz. Látnivalója a Kodolányi János emlékmúzeum, a római katolikus templom, valamint a református templom.

 

Vajszlói fás legelő: Síkvidéki 40 ha-os fás legelő. Kiváló állapotú gondozott gyep van rajta. Található a legelőn néhány mélyebb, gondozott folt,a mely sokszor vizes, mocsaras, de nyárra többnyire kiszárad. A faállomány kocsányos tölgy, nyár, fűz, magyar kőris. Két gémeskútja van.

 

Vajszlói kocsányos tölgy: A Vajszlói Vasútállomással szemben, a régi erdészvezetői lakás kertjének dél-nyugati részén, a híd mellett, az árok partján áll egy öreg tölgyfa. A hagyásfa becsült kora 200 év.

 

Vajszlói-vadászház: A Páprádi-erdőben 1974-ben épült reprezentatív, de mégis egyszerű vadászháza. Funkciója főként a vadászati ágazat kiszolgálása.

 

Vejti: Sellyétől délkeletre, Vajszló déli szomszédjában fekvő település. Vejti nevét az oklevelek 1341-ben már említették Veyteh néven, Hetenye határjárásában, mint Vejtire vezető utat. A település a törökök uralom alatt sem néptelenedett el. Lakói nagyrészt mindig magyarok voltak. Érdekes látnivalója a tájház.

 

Vejti őstölgyes: Enyhén hullámos felszínű 12 ha-os fás legelő. Leromlott, elhanyagolt állapotban van. Egy része lassan beerdősül. Faállománya kocsányos tölgyből, mezei juharból áll. A fák pusztulófélben lévő példányok. Egy igen rossz állapotú gémeskútja van. 1988-tól helyi jelentőségű védelmet kapott.

 

Zaláta: Kemse és Sósvertike között fekvő kistelepülés. Nevezetessége a református templom, katolikus templom és a műemlék jellegű favázas gabonatároló.

 

Zalátai fás legelő: Síkvidéki, egyenletes felszínű 20 ha-os legelő. egy része gondozott, de a másik fele cserjével, szederrel benőtt. Faállománya kocsányos tölgyből, mezei juharból és kőrisből áll. elegyben előfordul a fűz és a nyár is. Gémeskút a területen nincs.

 

Zalátai fás rét: Enyhén hullámos felszínű 11 ha-os fás rét. Gondosan használt rét, kiváló állapotban. Faállománya főként kocsányos tölgy, de akad néhány magyar kőris és fűz is. A délkeleti oldalon szép középkorú szürkenyár foltok vannak. Kút nincs a területen.

 

Zalátai hársak: Zalátán a református templom déli oldalán lévő szabad területen található a két fa. Becsült koruk 150 év.

 

Zalátai kocsányos tölgyek: Zalátán a református templomtól délre 40-50 m távolságban tábla jelzi az öreg tölgyek védelmét. A négy kocsányos tölgy közül az egyik 2000-ben kidőlt. Becsült koruk 400 év.