A DÉL-ZSELIC LEXIKONA

 

Aligvár-turistaház: Terecsenypusztán található, az önkormányzat kezelésében.

 

Almamellék: Baranya megyében, a Szigetvári kistérségben található. Az éghajlatára jellemző, hogy mérsékelten meleg nyarú, enyhe telű dombsági terület. A csapadék egész évben kevés. Az éghajlati viszonyok a mezőgazdasági művelésnek kedvező feltételeket biztosítanak. Az első írásos emlék 1492-ből származik. Alma megnevezése 1275-ből az Almás-patakra utal, s e patak neve már 1009-ben, a pécsi püspökség alapító oklevelében szerepel. Az egyedüli település az Almás-patak völgyében, amely a török hódoltság után fennmaradt. Mai területén egykor 12 lakott és adózó falu volt. Idegenforgalmi látványosság az almamelléki erdei kisvasút, mely Sas-rétig közlekedik.

 

Almamelléki erdei kisvasút:Sajátos turisztikai élményt nyújt az erdei vasút, a „ZSELICI CSÜHÖGՔ. Az ország legkeskenyebb nyomtávú vasútja Almamellék és Sasrét között közlekedik. Az üzemet Biedermann báró hozta létre 1901-ben. A pálya széles, szép panorámájú völgyön halad, 8km hosszban. A kiinduló állomáson erdészeti és kisvasúti kiállítás tekinthető meg. Innen indulva a vonat a nádasokkal szegélyezett halastavak és a szép környezetben lévő Vitál Szálló mellett halad el, majd fordul a sasréti erdők irányába. Utazás közben gyönyörködhetünk a jellegzetes, lankásan dombos zselici tájban. A pálya nyomvonala ezután kettéágazik a lukafai és a sas-réti ágra. A sas-réti ágon először a festőien szép halastó, az erdei iskola, az ősbükkös és végül a vadászkastély előtt elhaladva érkezünk meg a végállomásra. A vonatozás mintegy 20-25 percet vesz igénybe. A vonat visszaindulásáig üdítő sétát tehetünk Sasréten, ahol a Biedermann Rezső báró által építtetett patinás vadászkastély, a KIKERICS Erdészeti Természetismereti Központ, és az ősbükkösben vezető tanösvény tekinthető meg. A minden évben, április 2. szombatján megrendezésre kerülő kisvasúti nap nagyszerű alkalmat kínál e sajátos közlekedési eszköz felfedezésére.

 

Alsókövesd: Az egykoron önálló település ma Tormás része 5 lakossal. A Felsőkövesdre vezető út mentén található, héhány házból áll. Itt vezet a K túra útvonala és a Fekete István tanösvény.

 

Bakóca: A település megközelíthető - Dombóvár vagy Komló felől - a 66. útról Oroszlónál letérve. Lakóiank száma 360 fő. Egy 1332-ben keltezett írásos emlék Bokolcha néven emlíiti a települést. Egy ideig itt volt a Zichy-grófok birtoka, a török hódoltság után Nádasdy László gróf, illetve a Melczer család, majd a Majláth család tulajdona, amelynek legnevesebb tagja Majláth György, (1818-1883) a kiegyezés utáni Kúria elnöke volt. Majláth György felesége telepítette le a faluban a Szt. Vince irgalmas nővéreket. Fekete István (1900-1976) író, az itteni Majláth-birtok segédtisztje volt 1926-29 között, s innen származik felesége is. Híres állatregényeinek élményein kívül a Ballagó idő című önéletrajzi regényében örökítette meg itteni életét. Bakóca a végállomása a Nagymátéról induló Fekete István tanösvénynek. A falu határában az 1900-as években lignitmezőt tártak fel, de ez máig kiaknázatlan.

 

Baranyajenő:510 fős község Sásd és Kaposvár között a 6-os út mentén. Csendes, erdőkkel övezett hegyháti kistelepülés. község legmagasabb pontján álló, Szűz Mária tiszteletére szentelt templom 1822-ben épült klasszicista stílusban, később részben romantikus jellegűvé alakították át. A templom berendezésének jelentős része: a főoltár, a szószék, a keresztelőkút a templommal egyidős, orgonája viszont 1893-ban készült a pécsi Angster-cégnél. A település autóbuszmegállójából indul a P▲ jelzésű turistaút a Hármashatári kopjafához.

 

Baranyaszentgyörgy: Sásdtól nyugatra lévő 200 fős kis település. közelében szép halastó van.

 

Boldogasszonyfa: A Zselic változatos, völgyes-dombos déli részén, szinte Somogy és Baranya határán fekszik. Ez a vidék a vaddisznók, őzek és szarvasok kedvelt élőhelye, ezért sok külföldi vadász is szívesen látogat ide. A "kis hegyek" 250 m magasságot érnek el, így biztosítva a gyönyörű kilátást. Boldogasszonyfát az 1300-as években említik először Bodugazunfalva néven. Közigazgatásilag hozzá tartozik még Antalszállás és Terecseny.

 

Bükkösd: A környék völgyrendszerét nagy földmozgások, tengeri lerakódások, vízmosások alakították ki. A mészkőrögökkel és agyaghátakkal övezett Bükkösd ennek köszönheti kőbányáját. Említést érdemel a goricai vörös mészkő és a XIX. század közepén már ismert zöld márvány. Mivel a Bükkösdi-víz a Zselic keleti határa, így az egykori Bükkösd a Zselichez tartozik, míg a hozzácsatolt Megyefa a Nyugat-Mecsek része. Lakóinak száma 1300 fő.

 

Cigány-forrás: Almamellék területén lévő kihalt ősi település, Németlukafa-puszta víznyerőhelye volt. Ma is jó állapotban lévő foglalt forrás.

 

Csertő: A 67-es útról közelíthető meg, Szigetvártól 7 kilométerre fekszik. Neve a magyar cser, és a tő (alsó) jelentésű szavak összetétele. A település területén bronzkori, kelta, római maradványokat találtak. Első említése 1360-ban történik. A hódoltság alatt folyamatosan lakott, a 18. század elején lakói magyarok. A 19. század végén alakult ki a falutól délre Belsőmajor, többségében magyar lakossággal, amely jelenleg a falu belterületéhez tartozik. 1836-ban lett a Festetics család tulajdona, ekkor épült kastélya is, amely később görög iskola, majd 1952-1996 között gyermekotthon volt. A település 1974-ig önálló volt, azután Mozsgóhoz csatlakozott, 1990 óta ismét önálló. A faluhoz tartozik egy Szőlőhegy nevű különálló rész, ahol a 19. században telepedtek meg emberek, de lakóinak száma folyamatosan csökken. A Pipagyújtó nevű hely állandóan lakott urasági malom, később csárda is volt.

 

Dinnyeberki: 150 fős zsáktelepülés. Pécstől való távolsága 25 km. Megközelítése dél felől Szentlőrincről, északkelet felől Oroszlóról lehetséges. A település közelében több patak folyik, a legismertebb az Okor. A pici falut erdő öleli körül, csendes, tiszta, jó levegőjű környék. Kiváló terepe az erdő és vadgazdálkodásnak. A község neve az írott forrásokban először 1305-ben bukkan fel Dinneberki változatban. Az 1542. évi adólajstromban Dinnyeberki. A magyar dinnye növénynek és a berek liget jelentésű képzős származéka. Azóta is egyutcás két házsoros falú. Temploma inkább harangláb jellegű, amit korábban iskolaként és templomként használtak.

 

Ezüsthárs tanösvény: A mozsgói Szent-kúttól induló 5 km-es túra, mely a László-forrásnál ér véget.

 

Farkaslaki-erdő: A Bőszénfától délkeletre terül el ez az erdőrész. A természetvédelmi területen tömegesen virágzik a kakasmandikó.

 

Felsőkövesd: Tormáshoz tartozó kis erdei település 40 lakossal. A faluba keskeny aszfaltos út vezet. Itt vezet a K jelzésű turistaút és a Fekete István tanösvény.

 

Gödre: A bronzkori, római leletekben gazdag község neve Gödri alakban 1472-ben olvasható először, a gödör főnév „i”-képzős származéka. A falut holicsinémetek alapították 1745-ben, szőlőt, majd gabonát termesztve. Boraik Bécsbe és Itáliába is eljutottak. Gödre 1954-ben Gödrekeresztúr néven egyesült Kiskeresztúrral, majd 1969-ben Gödreszentmártont is hozzácsatolták, s az egykori három község együttes neve Gödre lett. Ide tartozik az egykori Siskovics-birtok, Vidákpuszta is, amely korábban Gödreszentmárton külterületi része volt. A németek már korán kápolnákat építettek, 1773-ban felszentelt katolikus templomát Winkler Mihály plébános emeltette.

 

Gorica: Pécstől 26 km-re, a Mecsek lankái között található kis üdülőfalu Gorica. Bükkösd és Hetvehely között kell lekanyarodni az odavezető útra. Gorica a Mecsek hegység és a Zselici-dombság találkozásánál, egy festői, észak-déli fekvésű völgyben található. Alapítása a XII. század elejére tehető. A török időkben a települést elkerülték a fosztogatások így háborítatlan maradt. A második világháború után a mint önálló község megszűnt, ekkor csatolták közigazgatásilag Hetvehelyhez. Néhány szomorú esztendő után a falu ismét életre kelt, kedves hangulatával fogadja a látogatókat. Az új gazdáknak köszönhetően, érintetlen természeti környezetben a századelő magyar népi építészetének értékes öröksége újult meg.

 

Gyümölcsény: Mindszentgodisához tartozó kisebb zsáktelepülés. Hozzá tartozik Gyümölcsénypuszta is. Menetrendszerinti buszjárat is betér a településre.

 

Gyűrűfű (ökofalu): A Dél-Zselic gyönyörű lankái között, természetvédelmi területen fekszik hazánk egyik első ökológiai faluja, Gyűrűfű. A hajdan virágzó kis település -melynek nevét már 1332-es írásos források is említik- az egykori rendszer körzetesítési politikája miatt az 1970-es években elnéptelenedett. A régi falu helyén a 90-es évek közepén telepedett le a mai rohanó, túlcivilizált, városi életformát elhagyó, emberléptékű társadalmi modellt kereső néhány család. Gyűrűfű a kihalt falu újjászületésének példájává vált Magyarországon. A jelenleg itt lakó 7 család igyekszik ötvözni a hagyományos és a modern életformát, s tőlük telhetően takarékosan, környezettudatosan élnek. A házak természetes anyagokból (vályog, kő, fa stb.) készülnek, nádágyas szennyvíztisztító tartozik hozzájuk. A fűtés fával, illetve napenergiával történik. A csapadékvizet ciszternákban gyűjtjük és vegyszert nem használunk. A településen a következő biotermékek vásárolhatók: kecske és tehén -tej, -sajt, -túró, -kefír és hús, valamint tojás.

 

Hármashatár: Baranyajenőtől északra a piros háromszög jelzésen érhető el a három megye határa. A Dombóvár felől érkező piros sáv is elhalad ezen a helyen. Ezen a helyen van Somogy, Tolna és Baranya megye határa. Az itt lévő kopjafát 1998 szeptemberében állította fel Kercseliget, Jágónak és Baranyajenő. Tűzrakót, erdei pihenőhelyet és egy villanyoszlopokból készült kilátót építettek fel.

 

Háromháza: Kishajmás községhez tartozó külterületi lakóhely. Régen Boródpuszta volt a neve. Jelenleg három ház áll az út mentén.

 

Hársfapuszta: Csertő és Zsibót között a Hársfa-dűlőben csak földúton megközelíthető kis puszta.

 

Hajnal-kút: Nagymátétól nyugatra az erdei feltáró út alatt 50 m-re található a völgyben. Vízhműházba foglalt forrás, melynek túlfolyó vize is van.

 

Helesfa: Pécstől 25 km-re, a szentlőrinci kistérségben, a Mecsek nyugati lábánál helyezkedik el az 570 fős település. Megközelíthető dél felől a 6-os számú főközlekedési útról – Pécs és Szigetvár között – Szentlőrincnél észak felé fordulva. Cserdi és Bükkösd települések között bekötőút vezet a faluba. Északkelet felől a 66. számú útról Oroszlóról közelíthető meg. A település neve az írott forrásokban az 1332-1335 közti időből való pápai tizedjegyzékben bukkant fel először Heleusfolua alakban. A török hódoltság ideje alatt folyamatosan lakott magyar falu volt, lakói azóta is többségében magyarok. A XIX. század közepén kezdett a németség betelepedni a környező németajkú településekről, a század végére arányuk 75 fővel elérte a 10 százalékot. A község barokk templomát 1722-ben Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték fel. Többszöri restaurálás után mai formáját 1828-ban kapta. A XVIII. században épült a Nádosyak kastélya, amelyet egy 20 holdas park vesz körül. Itt sétálva számos ritkasággal találkozhat az idelátogató, a park természetvédelmi terület. A kastély ma a megyei közgyűlés által fenntartott szociális otthon. Helesfa 130-140 m-es magasságban, egy déli lejtésű domboldalon található, keleti határában folyik a Bükkösdi-víz. A Depo elnevezésű helyről, ahol régen a bort gyűjtötték össze, több pince is fúródik a domb mélyébe. A hagyomány szerint Vörösmarty Mihály az egyik pince ajtajára véste nevét. A Nádosy-telepet egy 20 hektáros park veszi körül. Az arborétum védett, de látogatható. A telepen található déli Nádosy-Mattyasovszky kastély 1890 körül épült, az északi kastélyt 1863-64-ben építették. A kastélyban ma pszichiátriai gondozottakat ápolnak. Helesfa közigazgatási területén 2 db nyilvántartott és 3 db azonosítatlan régészeti lelőhely található.

 

Hódosi-kereszt: A Karácodfa feletti Kántor-hegyen, a K sáv turistajelzés mentén álló kőkereszt.

 

Hollófészek: A Zselic legmagasabb pontja, 358 méter magasan van. Tulajdonképpen egy majdnem sík hegytető. A kilátás le a völgyekbe kitűnő.

 

Horváthertelend: Kis zselici zsákfalu 100 lakossal. Az első, 1332-ben készült oklevélben Horcholond alakban olvashatjuk – talán a hirtelen (?) melléknevünkből képződött –, később "horvát" jelzővel különböztették meg Magyarhertelendtől. A koraközépkorban a Meltzer család birtoka, a XI. században már plébániája van, a temető feletti dombon állhatott a katolikus temploma is. Szigetvár ostromának idején elpusztult, csak a XVIII. század közepétől népesült be horvátokkal, majd egyre nagyobb arányban németekkel. Az 1852-ból származó pecsétjének rajza vízszintes vonal alatt ferde csíkozást, ekevasat és csoroszlyát ábrázol búzakalásszal és karózatlan szőlővel. Az ötvenes évektől közigazgatásilag Csebényhez,1965 után Ibafához tartozott, 1991-ben csatlakozott az Almamelléki Körjegyzőséghez.

 

Ibafa: Első okleveles említése 1425-ből való. Szigetvár eleste után elnéptelenedett. Az 1700-as évek közepén horvátok, majd németek települtek a faluba. A ma is álló katolikus templomot 1865-ben építették. A falu hirnevét e templom plébánosának köszönheti, aki fapipájával tette Ibafa nevét közismerté. A hagyomány szerint Hangai (Schreier) Nándor, aki 1864-től 1905-ig volt a falu plébánosa, nagyon szeretett pipázni. Ez adta az ötletet barátjának, Roboz István újságírónak a mondóka megírásához, mely már az 1900-as évek elején iskolás könyvekben szerepelt, mint nyelvtörő.

 

1931-ben megszületett az ismert szöveg zenei feldolgozása is, Komjáthy Károly - Emőd Tamás - Török Rezső: Ibafai lakodalom című operettjében, Ettől kezdve az ibafai pap és pipája az érdeklődés középpontjába került. Ekkor Sarlós (Schlachter) Ferenc az ibafai plébános, akinek viszont nem volt pipája, ezért hívei egy szép fapipával ajándékozták meg őt. A pipát Gerber Béla iparművész készítette 1934-ben, amely teljes egészében (kupakjával együtt) fából készült, nagyméretű, különleges és egyedi darab. Ettől kezdve az ibafai plébánosok sok szép pipát és más dohányzás történeti relikviát gyűjtöttek össze. Ezen egyházi gyűjtemény legbecsesebb darabja az eredeti ibafai papi pipa.

 

Isten-kút: A Dél-Zselic legnevezetesebb kiépített forrása. Dinnyeberki közelében található. Régen Gyűrűfű vízellátását szolgálta. A kútnak érdekes felirata van: ”Vándor, hogyha szomjúság gyötör e rengeteg erdőben, állj meg itt az Istenkútnál, vedd az ivókád kezedbe, éltesd szegény Magyar hazát. A bor hevít, a víz éltet, de a bornak ára vagyon, a vizet a természet Istene ingyen adja. 1862.” (Régen a P sáv jelzésű turistaút a forrás mellett haladt el. Jelenleg a jelzett út nem érinti a forrást, mivel az a Kecske-háti erdő gerincén vezet.)

 

Jámborka-forrás: Almamelléktől északra domb oldalában, a kisvasút nyomvonala közelében található kiépített forrás.

Kán (üdülőfalu): A Mecsek hegység és a Zselici-dombság találkozásánál, egy festői, észak-déli fekvésű völgyben található. Alapítása a XII. század elejére tehető, egy 1126-ban kelt oklevélben már fellelhető a falunak a - Kán nemzetségtől eredeztethető - neve. A török időkben elnéptelenedett, a Würtenberbergből betelepített lakosságnak köszönhetően az 1760-as években újjá éledt. A második világháború után a hagyományos paraszti lét és kultúra felbomlásának folyamata odáig vezetett, hogy 1978-ban mint önálló község megszűnt. Néhány szomorú esztendő után a falu ismét életre kelt, kedves hangulatával fogadja a látogatókat. A rekonstrukcióknak köszönhetően, érintetlen természeti környezetben a századelő magyar népi építészetének értékes öröksége újult meg.

Kápolnásvisnye: Visnyétől északra található – ahhoz tartozó - kis település, néhány lakossal. Ritkán, de van autóbuszjárata.

Karácodfa: Szentkatalinhoz tartozó kistelepülés, néhány állandó lakossal. A település közepén áll a falu temploma. A kis település feletti gerincen vezet az országos K túra útvonala.

Képespuszta: Kis település, mely a közeli Szentkatalin nevű településhez tartozik. Képespuszta keleti aljában római régészeti maradványokat találtak. Közelében kis tavat találunk. Több faluelőd is jelzi, hogy hajdan népesebb volt a község. Az első okleveles említés 1542-ből való Zenth Catherina alakban, amely a középkori templom védőszentjének az emlékét őrzi. Feltehetően ez a hely a Pusztaszentegyház dűlőben keresendő, ahol Árpád-kori keresztet leltek, ahonnan egy nagy áradás alkalmával harang mosódott ki. Szabad szemmel sok tégla- és kőtörmelék látható. Délkeleti irányban tőle erődített magaslat látszik. Szántáskor és ásáskor cserépedény-törmelék kerül elő a Lósacs- (Lazac-) dűlőben. Eltűnt településről vall a Puszta-temető, a Képespuszta (Katalini puszta), a Hétmén-völgy (egyéb alakja: Hét mély völgy), valamint az Aligvár-puszta. Az utóbbi a bevándorló németek első községe. A Cserétesben két halomsír magasodik, helyi neve: Hump. Nincs kizárva, hogy az emelkedések őskori, tán bronzkori eredetűek. Képespuszta keleti aljában római régészeti maradványokat vet ki időnként az eke. A Hamuház és a Szénégető gödör jelölés arra utal, hogy a XVIII. században fahamu- és faszénkészítők műhelyei működtek ehelyütt. Ma is létezik a Karácodfa középkori falu, mint puszta. Először 1554-ben említik, jó egy évtizede Szentkatalinhoz csatolták. Az alapszó a Karac délszláv személynevet őrizte meg.

Kisbeszterce: Bakócától nyugatra található kis zsákfalu 100 lakossal. Határában szép erdők húzódnak.

Kisdennapuszta: Visnyeszéplak szomszédságában található puszta. Régi település volt, melyet makkoltató sertéstartással foglalkozó kanászok laktak. Az egykori település helyén ma már csak egy erdészház áll.

Kishajmás: A település a Zselic északkeleti, a Hegyhát északnyugati részének találkozásánál, Orfűtől néhány kilométerre fekszik. Két település egyesülésével, Kishajmásból és Szatinából alakult ki. A környék már a római korban is lakott volt. Kishajmás és Szatina neve 1542-ben bukkan fel először írott formában, Hagymas, illetve Zlatina (szláv szó, jelentése: forrás) alakban. Feltételezések szerint a falu régi helye a Pusztahajmás nevű határrészen volt. Ennek pusztulása után az emberek a mai Hajmásra költöztek, s mivel először csak kevesen laktak itt, Kishajmásnak nevezték el. A török uralom idején a falu elpusztult, de kiűzetésüket követően újjáépült. A XIX. század elején néhány német család települt itt le.

Kishárságy: Régen önálló falu volt, ma Somogyhárságyhoz tartozik. A kis településen látható Zichy-kastély – és körülötte a park – 1939-ben épült.

Kisibafa: Ibafától keletre a P jelzés mentén létezett egykori kis település. Néhány épületmaradvány még felismerhető. Közelében van a jóvizű Liki-forrás.

Korcsánypuszta: Szentlászlótól bevezető kövesúton érhető el. Boldogasszonyfa felől is megközelíthető. Csak pár házból áll. Közelében halad el a Z+ jelzésű túraútvonal.

Korpád: Elhagyott község Dinnyeberkitől északra. A P sáv jelzés halad az egykori falu utcáján át.

Liki-forrás:Ibafától dél-keletre a Liki-erdőben található a 2003-ban foglalt gyér vizű forrás.

Lukafapuszta: Sas-rét közelében, az erdei kisvasút mellékállomásánál található egykori birtokközpont neve. Házai ma már csak kevésbé látszanak. Valamikor kiterjedt szőlő és gyümölcsöse volt, ami még nyomokban felfedezhető. Régen a település vízellátását a Cigány-forrás biztosította, ma a túrázók igényeit szolgálja. A Lukafai pince és magtár 1902-ben épült, 80 méter hosszú emeletes pince, amelynek az emeleteire való bejárás praktikusan lejtőn való megközelítéssel történt. Nem csak pince, hanem magtár is. A földszinten pince, a két emeletén magtár található. A pécsi Littkei pezsgőgyár részére termelt szőlőt már a 1900-as évek elején itt darálták és préselték, gépi úton. A gépeket fagáz hajtotta.

Magyarlukafa:Magyarlukafa a 67-es útról letérve, Szulimánon és Somogyhárságyon át érhető el. A település első okleveles említése a XIII. századból származik. A település egy lehetséges példát nyújtott az 1970-es évektől elnéptelenedő zselici falvak újraélesztésére. Nagyvárosokból fiatal családok telepedtek ide, s az eredeti formájában helyreállított talpasházban "néprajzi műhelyt" rendeztek be. A telek végében lévő pajtában alkalmi előadásokat (néptánc, színház) tartanak. Közösséget formáló táborok, kézműves hétvégék alkalmával tanulhatók meg a népi kismesterségek (fazekas, fafaragó, bőrös, szövő, vesszőfonó. Az október 20-a utáni vasárnapon, tartják a pásztorok védőszentjének a búcsúját - a Vendel-napi búcsút - kézműves-bemutatóval és vásárral, kulturális programokkal és bállal.

Margittapuszta: A Margittai-erdőben a Kis-Hódos-patak mentén álló egykori kis uradalmi puszta. Ma már csak, mint helynév létezik.

Mária-kép: Somogyhárságytól északra, Magyarlukafa felé a Z+ jelzésű út mentén található. A turistatérkép is jelzi.

Mézes-kút: Kishajmás nyugati részén a Kálváriától nem messze található a gyér vizű forrás. Régi elnevezésű gyenge vízkifolyás, de szakszerűen 2008-ban foglalták.

Mozsgó:A Szigetvártól északra fekvő település megközelíthető a 67-es úton. Lakosainak száma 1000 körüli. Római kori leletek tanúskodnak a település első lakosairól, de az Árpád-kori település nyomai is megtalálhatók itt. Az első írásos emlék 1330-ban Dombró néven említi. Mai nevét a magyar "mosóhelyből" és a horvát mozga - öszvér - szóból is eredeztetik, a hódoltság idején tenyésztettek errefelé öszvéreket. Sziget várának közelsége miatt, a török dúlás idején a falu elpusztult. 1726 után horvátok és magyarok, majd németek a betelepedők. Ekkor a Batthyány család birtoka, majd később a Biedermann családé. A szerb megszállás idején határátkelő volt itt. Ez a vidék közigazgatási szempontból 1950-ig Somogy vármegyéhez tartozott, ekkor csatolták Baranyához. A kisrégióben ma is vezető szerepe van a településnek.

Nagymáté: Bakócától dél-nyugatra található régi kis erdei település György-majorral. Megközelíthető egy sorompóval lezárt erdei feltáró úton Tormás, Kötörőitanya vagy Hetvehely irányából. Története: A Mecsekben folyó uránbányászati és kutatófúrások következtében a Hetvehelyi Erdészet területén lévő Petőc-pusztán három erdészlakás kb. 10 erdészeti dolgozói lakással és egy munkásszállással életveszélyessé vált. Az itt lakó családokat kiköltöztették a környező falvakba. A munkásszállás helyett Nagymátén építettek egy munkásszállás néven futó vadászházat 1965-66-ban. Az idők során többször átépítették, így nyerte el jelenlegi formáját és kapta mai rendeltetését. A Mecseki Erdészeti Zrt. tulajdonában lévő ház teljes felújítása 2003-ban készült el. A vadászháznak és a felújított kiszolgáló épületeknek gyönyörű parkja van, benne Fekete István szobrával. Itt kezdődik az emlékösvény útvonala is.

Nagymátéi tanösvény: A Nagymáté – Ödön-forrás – Felsőkövesd – Alsókövesd között húzódó Fekete István emlékére készült tanösvény neve. A 14 állomás mentén 36 ismertető tábla lett elhelyezve.

Németlukafapuszta: Lukafapusztától északra volt található az erdei kis település. Ma már romjai sem láthatók, csak néhány csümölcsfa és kerítésmaradvány jelzi az egykori települést.

Okorvölgy: A település megközelíthető közúton: a 66. számú útról Oroszlónál, illetve a 6. számú főútról Pécsnél vagy Szentlőrincnél letérve. Abaligetről nyugatra, a Bükkösdi-víz (Okor) völgyében érünk a faluba. Írott forrásban 1542-ben bukkant fel először a község neve Okorwelgh alakban. A török hódoltság alatt elnéptelenedett s csupán a XVIII. század második felében népesítették be a németek. A néphagyomány szerint a lakosság itt elsősorban állattenyésztéssel, ökörtartással foglalkozott, ezért eredetileg Ökörvölgy lett a falu neve. Valójában a Bükkösdi-patak másik nevéről, az Okorról kapta a nevét. A vonzó természeti környezetnek köszönhetően a közeli Szentkatalin és Karácodfa településeken városi emberek vásárolták meg és újították fel a régi portákat.

Okorvölgyi-csorgó: Okorvölgy falu északi végében az út nyugati oldalán található forrás. Betonból készült kifolyócsöves forrás.

Pacsérvisnye: Visnyéhez, illetve Visnyeszéplakhoz tartozó kis rét falu volt. Néhány ház még ma is megtalálható.

Palé: A község a kistérség, a baranyai Hegyhát jelenleg 110 fős kistelepülése. A Pécs-Sásd-Kaposvár főutvonal mentén a Gödrei-viz völgyében fekvő zsáktelepülés, határa dombos.

Ratkóczapuszta: Egykori uradalmi birtok Bükkösdtől északra. Ma már nem lakják. Néhány épület még látható.

Sasrétpuszta: Valamikor kis település létezett itt. A hely neve eredetileg Sás-rét volt, ezt Baracs Alfréd főerdész változtatatta meg. A vadászkastélyt Biedermann báró építette. A régi iskolaépületben erdei iskola működik. Helyi jelentőségű természeti érték az ősbükkös, ahol két kiépített forrás várja a kirándulókat.

Sas-réti tanösvény: A Sas-réti vadászkastély közelében húzódó kis erdei út, melynek érdekessége a csodálatos ősbükkös. A 2 km hosszú túraútvonal végén két foglalt forrás várja a kirándulókat: Almás- és Kis Almás-forrás.

Sebespuszta: Zsibót és Nyugotszenterzsébet között a Bárány-völgyben volt található az egykori kis település. Egy ház és gémeskút még felismerhető.

Somogyhárságy: Szigetvártól északra található a hosszan elnyúló falu. A vidék legismertebb birtokosai a Festetichek és a Zichyek. A kishárságyi részen álló Zichy-kastély magántulajdonban van. A kastély parkját a híres szarvasi arborétum egykori kertésze alakította ki, mivel az ottani földbirtokos család egyik tagja, Bolza Marietta ide jött férjhez.

Szabás: A középkorban jelentős  falu lehetett, ugyanis 1332-1335 között templomos helyként írták össze. Szabásnak 1542-ben plébániája már nem létezett, meglévő lakói elszegényedtek, majd a falu csakhamar el is néptelenedett. Néhány ház még ma is látható.

Szágy: Megközelíthető Kaposvár vagy Pécs felől a 66. számú útról a Tormáson át Szágyra vezető bekötőúton. A végtelen erdőkkel borított vidékre a XVIII. század végén települt német eredetű lakosság. A falu birtokosa egy ideig a Petrovszky család volt, majd Majláth György nyerte el adományként. A településen nagy sókoncentrációjú nátriun-kloridos és hidrogén-karbonátos hévizet tártak fel, mely szulfid-ion tartalma miatt a kénes, bromid-ion tartalma miatt a brómos gyógyvizek csoportjába sorolható.

Szágyi-tároló: Két kisebb vízfelületű tő a Kőtörői út mentén. Környezet szépen kiépített, a kirándulók kedvenc helye.

Szatina: Kishajmástól alig másfél kilométerre északra fekvő aprócska településnek jelenleg 25 állandó lakosa van. A lassan elhagyott házakat a pihenni vágyók veszik meg, így lassanként üdülőfaluvá alakul. Jelenleg Kishajmáshoz tartozik.

Szénáspuszta: A Gödre felől délnyugati irányban lecsatlakozó úton érhető el. Az elhagyatott kis település két részből áll, felső része a Huszár-dombon helyezkedik el.

Szentegyedpuszta: A Szentlászlótól Almamellék felé vezető út déli oldalán található kis puszta néhány házzal. Itt a menetrendszerinti autóbuszjáratoknak megállója is van.

Szent István-kút: Megtalálható a Sötét-völgy dűlőben, az Almási-völgyön keresztül. Helyi elnevezése „A Hét Vezér Fája”. A Sásdi Erdészet és a Szágyi Önkormányzat közösen újította fel 1998-ban. Az utóbbi időben kirándulóhely. Vallási szertartás is működik a forrás környékén, minden év augusztus 20-án misét tartanak itt.

 

Szentkatalin: Egy csendes kis zsákfalu a Mecsek és a Zselic határán. A természeti környezet ezen a részen igen szép. Erdős, ligetes táj fogadja az erre járót. Bőséggel található itt patakokkal szabdalt rét és legelő. Megközelítése Pécs felől három irányban lehetséges. Az egyik a Mecseken át  Abaligeten és Okorvölgyön keresztül, az út minősége jó és gyönyörű környezetben halad. A másik szintén a Mecseken át a hatos számú főközlekedési úton, majd Kővágószöllősön és Hetvehelyen keresztül érintve Okorvölgy települést. A harmadik szintén a hatos útról Szentlőrincen, Bükkösdön, Hetvehelyen keresztül. Szentkatalin, Pécstől való távolsága 25 kilométer. A környéken sok az erdő, termőterületei közepes, illetve annál valamivel gyengébb termőképességűek . A domborzati adottságok a szántóföldi gazdálkodásnak nem kedveznek. Kiváló adottság van azonban legeltetéses állattartásra, kedvelt a juh és a kecske tartása. Az előállított kecsketejből jóízű sajtok készülnek egyedi gyártásban. A település utcái, házai belesimulnak a hegyvidéki környezetbe, az erdők lombjai hűsítik az udvarokat, tereket. A falu jövőjét meghatározhatja a jó szervezőkészség, önkormányzati oldalról az infrastrukturális fejlesztések,   munkahelyek teremtése és az idegenforgalomba, ezen belül is a falusi turizmusba való bekapcsolódás.

 

Szentlászló: Baranya megyében, a Szigetvári kistérségben található. A település Baranya megye északnyugati részén fekszik. Földrajzi értelemben a Zselicben terül el. A legközelebbi város Szigetvár, amelytől 12 km-re fekszik, míg a megyeszékhely, Pécs 47 km távolságra van a településtől. A településen keresztülhaladt az egykori Kaposvár-Szigetvár vasútvonal, amelyet sajnos a hetvenes évek végén felszámoltak, így a falut napjainkban már csak közúton lehet megközelíteni, a 67-es számú főútvonalon Szigetvár, illetve Kaposvár felől. A település átmenő forgalma nagy, hiszen a 67-es számú főúton bonyolódik le a Pécs – Kaposvár közötti forgalom egy része, sokan ezen az úton közelítik meg a Balatont, és északi irányból jelentős a forgalom a magyar-horvát határátkelőhelyek, Barcs és Drávaszabolcs felé is. Szentlászló Szigetvár vonzáskörzetéhez tartozik és vele együtt 1950-ig Somogy megyéhez tartozott, majd Baranya megyéhez csatolták. A Szentlászló neve az írott forrásokban először 1237-1240 között bukkan fel. A község neve a falu templomának védőszentjére, Szent László magyar királyra utal. Ősi lakott hely. A mai plébánia területén levő, elnéptelenedett Margitpuszta az 1333. Évi pápai tizedjegyzékben önálló plébánia volt. A plébánia egész területe, mint Szent László király adománya, a pannonhalmi apátság birtokaként szerepelt, mint a zselici kanászok szálláshelye. A 16. században plébániája volt, a török hódoltság alatt azonban nem laktak itt folyamatosan. A 18. század elején magyar-horvát vegyes lakosság lakta a települést. 1774-ben, majd 1784-1792 között németeket telepítettek ide. Ekkor a helység jórészt németek által lakott település volt. Még 1930-ban is 751 német anyanyelvű és csak 105 magyar lakója volt. A II. világháború után, 1948-ban azonban a német anyanyelvű lakosságot – mintegy 160 főt – a későbbi Német Demokratikus Köztársaságba telepítették ki. Helyükre a volt jugoszláviai Nasice és a szlovákiai Naszvad községekből költöztettek. A településen 1738-ban már fatemplom állt, 1789-től kihelyezett káplánság működött, mely 1821-től önálló plébánia lett. A ma is álló templomot 1812-ben szentelték fel. 
 

Szentlélekpuszta: Almáskeresztúr és Gyűrűfű határában a patak nyugati oldalán néhány házból álló elhagyott puszta.

 

Szentlukapuszta: Sas-réttől északra, a Diás-gerinc túlsó oldalán található néhány házból álló puszta neve. Mellette vezet el a Z túra útvonala.

 

Szentmiklósipuszta: Mozsgó határa előtt az út mentén látható néhány házból álló puszta. A menetrendszerinti autóbuszjáratoknak megállója is van itt.

 

Szigetvár:Az Almás-patak árterületének ez a része évezredek óta lakott, mindenkor fontos út haladt át a vizenyős területen, s vagy a patak szigetén, vagy a mocsaras övezet szélén telepedtek meg elődeink. A kutatók a keltákat leigázó rómaiak Limosa nevű települését sejtik a környéken. A honfoglalás korában Botond törzse élt errefelé. Egyes kutatók szerint a városias település kialakulása szerzetesrendi szervező tevékenységnek is köszönhető. A XV. századra már a középkori fogalmaknak megfelelő várossá alakult, melyet biztonságot nyújtó védőművekkel erősítettek meg, és vízzel öveztek. A település múltjának alakulása szorosan összefügg a vár történetével. A mai vár területét, a várostól északra fekvő szigetet egy kisnemesi család birtokolhatta, amelynek első ismert tagját, Szigeti Anthimiust vélik a vár alapítójának. Egyik utóda a XV. század első harmadában háromemeletes téglatornyot építtetett, amely a lovagvár magjául szolgált. E torony alapját régészeti kutatás tárta fel a mai vár északnyugati bástyájában. A tornyot körös-körül megerősítették, kelet felé L alakban bővítve a területet. Ezt a várrészt a középső várat, csak palánkfal választotta el a hajdani lovagvártól (belső vár). 1473-ban a Gara család, majd az enyigi Török család birtokában volt a környék. A mohácsi csata (1526) után mind a várat, mind a várost megerősítették. Elmés vízszabályozással a tóvá duzzasztott Almás-patakkal vették körül a szigeteket. Ekkoriban állta ki első ostromát Szigetvár. A kettős királyság idején Szapolyai János hadai török segítséggel támadtak rá, de Török Bálint vitézül védekezett. Később átpártolva János királyhoz 1541-ben esett török fogságba Buda ostromakor. Támasz nélkül álló özvegye átadta a várat Habsburg Ferdinándnak. Így lett Szigetvár királyi birtok. Az uralkodó felismerve a vár jelentőségét állandó őrséggel látta el. Nevezetes kapitányok védték az ismétlődő török ostrommal szemben; Kerecsényi László 1554-ben, Horváth Stancsics Márk 1556-ban verte vissza a támadó ellent. Az utóbbi mind a várat, mind a várost védő bástyákat korszerűekké építtette át olasz hadmérnökökkel, s az ő elgondolásai alapján épült a várostól délre fel az "újváros". Zrínyi Miklós, horvát bán és dunántúli főkapitány 1561-ben lett Szigetvár védelmének irányítója. A vár 1566-os elfoglalása után, a törökök építették fel a ma is látható formájában, eltakarítva a középkori, három részből álló erődítmény romjait. A város magyar lakosságát elhurcolták vagy elűzték, s török és bosnyák családok szolgálták ki a hamarosan 700 fő fölé emelkedő török várkatonaságot. A török terjeszkedésével Szigetvárnak egyre nagyobb katonai és közigazgatási szerep jutott. A mai Baranya megye területén itt tartott legtovább a török uralom, s 1689 februárjában is csak a várvédők kiéheztetésével és szabad elvonulásuk árán foglalták el Vecchi ezredes csapatai. Az elkövetkezendő években komoly erődítési munkálatok folytak, többek között az északi oldal kazamatáinak kiépítésével. A megváltozott haditechnika miatt a XVIII. század közepére Szigetvár elvesztette hadászati fontosságát. Mária Terézia eladta a várost, a lakosságot jobbágysorba juttatva. A vár is földesúri kézbe került, birtokosai között volt Szily Ádám, Tolnai Festetich Lajos, a Wenckheim és az Andrássy család.

A XIX. század végén a Pécs-Barcs vasútvonal megépítése után a város bekapcsolódhatott az ország vérkeringésébe. Megalakultak a nagyüzemei: 1881-ben a gőzmalom, 1884-ben a cipőgyár, 1937-ben a konzervgyár. Az évszázados fejlődésnek köszönhetően az egykori hősi helytállás 400. évfordulóján, 1966-ban Szigetvár megkapta a városi rangot.

 

Szilvási csárda: A Szigetvárról Zsibótra vezető út mentén a Zsibóti-szőlőhegyen lévő vendéglátóhely neve.

 

Szulimán: A település megközelíthető Szigetvár felől a 67-es főútról leágazó műúton keresztül. Első említése 1403-ból való. A 17. században magyar népessége kicserélődött, horvát és magyar nyelvű, vegyes nemzetiségű családok, majd 1800-tól német családok költöztek be. A II. vh. után a kitelepített németek helyére a Szőlőhegyen lakó zsellérek és a környező puszták urasági cselédei költöztek be, de érkeztek Somogyból, Szlavóniából és Szlovákiából is. Az Árpád-kor óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Nevezetessége a barokk eredetű katolikus templom.

 

Ödönvölgypuszta: Mozsgótól északra kövesúton megközelíthető néhány épületből álló puszta.

 

Terecseny: 1183-ban már szerepel egy oklevélben, mint kisnemesi birtok Terecső néven. 1760 körül egy csárda épül itt Aligvár néven. Terecsenypuszta Bőszénfához tartozik. Ma néhány család lakja, a többi ház üdülőként funkcionál. Naponta néhány autóbuszjárat tér be a kis zsákfaluba. Két turistaháza van. A kis település végéből indul ki a K+ és P■ jelzésű turistaútvonal.

 

Tormás:A település megközelíthető Kaposvár vagy Pécs felől a 66. számú útról a Szágyra vezető bekötőúton.A falu nevét feltételezések szerint Árpád vezér unokájától, Tormástól származtatják, mások egyszerűen a torma növénynevünkkel hozzák kapcsolatba, amely vadtormával benőtt helyre utal. A XIX. század húszas éveiben német ajkú lakókkal népesült be.

Tóth-forrás: Megközelíthető Kisbeszterce felől földúton, illetve a Kék Túra útvonalán Karácodfa felől a Lipalac-dűlő után. A Mecseki Erdészeti Rt. 2001-ben építette Tóth László erdőmérnök, erdészeti igazgató emlékére. A forráshoz hangulatos piknikhely tartozik. A forrás homlokzatán az alábbi felirat olvasható: „Vándor, ki e hűs, üde forrás vizét iszod, az erdő szolgájára emeld kalapod. A forrás négy szakadék találkozásánál kibuggyanó rétegvíz. Környezet festői, vadregényes bükkös övezi.

Turbékpuszta:A Szigetvárról Zsibót felé vezető műút két oldalán fekvő kis település neve.

Viadukt-forrás: Kiépített bővizű forrás Husztót határában a vasút mellett a régi viaduktnál.

Visnyeszéplak: A települést leginkább gyalogosan lehet megközelíteni Visnyéről, vagy más szomszédos falvakból, induló ösvényeken, esetleg árkon-bokron, völgyön-dombon keresztül. Ahol a Zselic hatalmas erdőségei kezdődnek ott találkozhatunk a dombok között megbújó, élettel teli kis faluval. Ahogy végigsétálunk a szépen felújított házak mellett, a nagykiterjedésű telkek között és meghalljuk az iskolából kiszűrődő gyermekhangokat, nehéz elképzelni hogy Visnyeszéplak még a kilencvenes évek elején a kihalás szélén táncolt. Akkorra a falu lakói már csak 30-an maradtak. Szerencsére felfedezte ezt a gyönyörű helyet néhány fiatal család, így az idetelepüléseknek köszönhetően mára megháromszorozódott a lélekszám, és örvendetesen sok a gyermek. Visnyeszéplakot joggal nevezhetjük ökofalunak, zöld településnek. Az itt lakók az ökológiai takarékosság elve alapján élnek, gazdálkodnak. Egy önfenntartó, keresztény hagyományokra épülő egészséges közösséget szeretnének létrehozni. A helyiek szerint az öko jelző ma már eladható árucikké vált ezért ők inkább azt vallják, hogy szeretnének megmaradni tisztán és egyszerűen falunak, hagyományos magyar falunak. Közelében van a híres Palitemető.

Vitorágpuszta: Vásárosbéctől északra a Keleti-Gyöngyös-patak partján volt található az egykori puszta. Ma már nem létezik, helye nehezen felismerhető. A térképen, mint egykori helynév szerepel. A Z jelzésű turistaútvonal halad keresztül rajta.

Zrínyi-kulcsosház: A Dél - Zselicben, Terecsenypusztán található csodás környe-zetben. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség kezelésében áll. 17 férőhelyes.