
Vár-völgytól Zengővárkonyig a úton!
Igazi nyári nap volt az, amelyen a Baranyai Szent Márton Zarándoklat IV.szakaszát teljesítettük. Abból a szempontból is, hogy a rekkenő délelőtti hőséget nyári zivatar követte. Igazi turistának persze mindenre fel kell készülni, ha túrázni indul, de bevalljuk, hogy a legtöbbünkben lelkifurdalás mentén rémlett fel a régi öregek mondása, miszerint „Télen a tarisznyát, nyáron a kabátot soha ne hagyd otthon!”
Áprily Lajos után szabadon:
Jelentem a Keleti-Mecsekből emberek:
az erdő szép és a fák alatt nem is olyan meleg.
Madarak csicseregnek, lepkék, szarvasbogarak repdesnek,
s az őzek is –bár kissé lelassulva-menetelnek.
Egyszóval érdemes ilyen kánikulában is elindulni, most éppen a Szent Márton Gyalogos Zarándokút IV.szakaszát bejárni. Várvölgytől Zengővárkonyig háromgyönyörű völgyét érintjük, járjuk be a Keleti-Mecseknek. Csörgedező patakok mentén, bővizű forrásoknál megpihenve ,többnyire árnyas erdőben bandukolva járjuk be (470 m-es szintkülönbséget leküzdve) a 16,3 km-nyi utat. A szintkülönbség arányosan eloszlik,nem jelent nagy megterhelést.
Kisújbánya e baranyai gyalogos zarándokút kiindulópontja, szülőhelye, az ottani Szent Márton templom megtekintése a túrasorozat jeles pillanatai közé tartozik.
A reggeli találkozás a pécsi távolsági autóbusz-pályaudvaron a 11-es kocsi állásnál 8.45-kor lesz.
A túra egész naposnak számít, a késő délutáni órákban indulunk vissza Pécsre. Fontos a megfelelő öltözék,a fejfedő, (érzékenyebbeknek bogárriasztó krém),a jókedv és a kíváncsiság!
Mindenkit szeretettel várok!
Tóth Klára túravezető
Július 11-én, szombaton került sor a "15 forrás 15 km-en" túrára a Nyugat-Mecsekben. A Volán kérésére két induló csoportunk volt, de hamar egyesült a két csapat. Így a fele társaság 16 forrást nézett meg 16 km alatt. Több szakaszon jelzetlen úton haladtunk, így tudtunk rövidíteni, hamarabb célhoz érni.
Az időjárás kedvezett, mert az előző napok lehűlése kellemessé a hőmérsékletet, sár nem volt, végig árnyas utakon túráztunk. A 29 résztvevő közt több első túrás is volt, ők elismeréssel nézték a 70 éven felüliek helytállását. A források alapvetően tiszták voltak, de azért egy kis csinosításra szükség volt, amit mindegyiknél elvégeztünk. Kényelmesen, jó hangulatban túráztunk.
Feketéné Móró Erzsébet
Erdély természeti szépségeinek megismerésére indultunk el július elején. Természetesen a teljesség igénye nélkül. Ehhez szerintem az egyik népszerű régi dalban megénekelt (Ha volna két életem, ...) is kevés lenne. Csoportunk tagjainak jelentős része a Dráva TSE és a Tenkes TE túrázói közül került ki. Buszunk vezetője most is Löbl Zoli volt. Éjszakai utazással sikerült elkerülni az út felújítások munkálatait és a nappali forgalom javát. Valamint még egy túrát is csinálhattunk az utazás napján. Ez a túra a Székelykőre indult, ezúttal Torockószentgyörgyről. Az utazás fáradalmai és a rövidtávon megtett másfél Zengőnyi szintemelkedést mindenki megérezte ezen a „bemelegítő” túrán. Az elénk táruló kép azonban segített feledtetni a nehézségeket! Talpunk alatt elterülő Torockó látványa megnyugtatással szolgált a fáradt izmok regenerálódásához. A hegyről most is két helyen jöttünk le, voltak Nagy-árok pártiak és az Északi lombos erdő hűsére vágyók is. A ketté „szakadás” későbbiekben sem jelentett gondot, mivel a hegyet ismerő képzett túravezetőből jól álltunk. Az Északi oldalt választók turbánliliomokban és zergeboglárokban is gyönyörködhettek a színes virágszőnyegben. Torockóra érve jól esett egy kis sör mindenkinek, volt belőle sima szőke, barna változat, de citromos is... Szállásunk a Torockón már megszokott Ági-panzió, ahol 2-3 ágyas szobákban voltunk elszállásolva. A túra utáni tisztálkodás és a vacsora közötti időben a településre jellemző házak fotózását és a csúcsmászás okleveleinek megrendelését is elintézhettük. Az esti bőséges étkezést az előttünk álló nap programjának „átbeszélése” követte. Ezután a kevésbé fáradtak tovább ápolhatták kapcsolataikat a nem kevés vendéglátóhely valamelyikében.
E nyári napon nagyon meleg volt, és mégis 26 fő eljött a túrára. A túra induló pontja a Remete-rét volt, már ott lehetet érezni a hűst adó fák alatt, járt a szellő, nem fogunk hőgutát kapni.
A túratársaknak a 45o m szintemelkedés nem okozott semmilyen fáradtságot. A kilátókba szinte mindenki felment, élvezve a gyönyörű kilátást. Szép tiszta idő volt. Madártávlatból látni Pécs városát és azon túl is, felejthetetlen. Öröm volt hallgatni, ahogy egyes pontokra rátaláltak. „Nézd! ..........de klassz, ezt is lehet látni, még a Papuk - hegységet is!” Sok időt töltöttünk fenn, mert nagyon jó klíma volt, átjárt bennünket a hűvös szellő.
A János - kilátónál nagyon nagy meglepetésben volt részünk. Kibújtunk az erdő sűrűségéből, és a kilátónál ott várt, kedvesen, nevetve, Kovács Szabó János a „János-kilátó” megálmodója és építtetője. Számomra nagy megtiszteltetés volt, és örömteli! Nem tudtam róla, hogy eljön. A túrázók is szívélyesen fogadták, és örültek, hogy személyesen megismerhették.
Köszönöm Jánosnak, hogy eljött, és jó egészséget kívánok!
A túrázók között volt Péter, aki Szegedről jött, kimondottan a kilátós túrára. Mint mesélte:„ - Most már ingyen utazom, szívesen jöttem, mert korábban Pécsett gyerekeskedtem.” A Misina – tetőn, a TV - toronynál a régi időkből tudott nekünk új dolgokat mondani és mutatni. Köszönöm!”
A túra nagyon kellemes hangulatban telt. Igazán nagyon kedves, vidám túrázókkal lehettem együtt.
Köszönöm a részvételt és jó egészséget kívánok !
Sipos Imréné (Erzsike)
túravezető