A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség február 12-én délelőtt tartotta 2022. évi küldöttgyűlését Pécsett a Balokány-ligetben, a Papita Kultúrtér épületében.

Strasser Péter, a szövetség alelnöke köszöntötte a megjelenteket, és egyúttal tolmácsolta Schóber József elnök üdvözletét, aki betegsége miatt nem tudott a küldöttgyűlésen részt venni. A küldöttgyűlés – a járványhelyzetre való tekintettel – rövidített formában zajlott, a hivatalos részt ezúttal nem követte a szokásos vendéglátás (szendvicsek, sütemények, innivalók, beszélgetés). Strasser Péter bejelentette, hogy az elnökség tervei szerint az elmaradt „második részt” ősszel, egy kötetlen találkozón fogják pótolni.

A küldöttgyűlés az előre magadott napirend szerint zajlott. A küldöttek egyhangúlag elfogadták a 2021. évről szóló beszámolót, a közhasznúsági jelentést, az ellenőrző bizottság beszámolóját, valamint a 2022. évi terveket.

A hivatalos rész után – szokásosan – különböző elismerések átadása következett. Elsőként Strasser Péter köszöntötte Jancsi Attilát (Dráva TSE), aki 2021 szeptemberében Dobogókőn, a Természetjárók Napján a Természetjárás Fejlesztéséért Ezüst Fokozat kitüntetést kapta, valamint a Dráva Természetbarát Sport Egyesületet, amely szintén a Természetjárók Napján a fennállásának 25. évfordulója alkalmából Természetjáró Érdemérem elismerésben részesült.

Ezután Jancsi Attila ismertette a 2021. évi egyéni túrapontverseny eredményeit, és adott át okleveleket és csokoládét a kategóriánként első három helyezettnek (neveket a Mecsek Híradó márciusi számában tesszük közzé). 2021 decemberében a szövetség a Jakab-hegyen rendezte meg a Hegyek Napja alkalmából az immár hagyományos találkozót, melyen egy totót is kitölthettek a résztvevők Magyarország hegyvidékeiről. A legjobb eredményt elérők (Arató Tünde, Bitter Péter és Tóth Klára) szintén oklevelet és csokoládét kaptak jutalmul.

Ezek után elismerések átadására került sor. Az elnökség – az egyesületek előterjesztése alapján – oklevélben és tárgyjutalomban (ez évben egy névvel gravírozott tőr) részesítette a következő személyeket: Takács Ferenc (Hosszúhetényi Turista Egyesület), Both Viktória és Vass Tibor (Dráva Természetbarát Sport Egyesület), Kalocsai Vilmos és Fehér Lászlóné (Hétdomb Természetbarát Egyesület, Komló), Háber Jánosné és Torma Kitti (Ifjúsági Unió Pécs), Bódis Péter Donát és Alekszandrov Anna (Szent Imre Iskola Sportkör, Siklós).

Végezetül az Aranybakancs Díj kitüntetés átadására került sor, melyet minden évben két személy részére ítél oda szövetségünk elnöksége: egy „külsős” személy részére, aki munkájával kiemelkedően segíti a baranyai természetjárást, és tagságunkból egy természetjáró részére, aki több éven át kiemelkedő tevékenységével vesz részt a szövetség munkájában. Ez évben a „külsős” díjat Varga Jenő kapta, aki hosszú évek óta segíti a természetjárást az erdei utak, pihenőhelyek karbantartásával, tisztításával, valamint rendezvényszervezéssel, tagjaink közül pedig Tóth Klára előző évben leköszönt elnök kapta a díjat sok évi kiemelkedő természetjáró és vezetői tevékenységéért.

Bár vendéglátást nem szerveztünk, azért egy spontán, kötetlen beszélgetés mégis kialakult a küldöttgyűlés végén, amelyen az elkövetkezendő tervekről beszélgettünk.

A küldöttgyűlésről készült képeket ( Nagy Balázs képei) itt lehet megnézni!

Strasser Péter

Reggel –6,5 fokot mutatott a hőmérő, igazi hideg téli reggelre ébredtünk. Ha az ember téli fotós túrára indul, akkor legyen télies az időjárás is. Irány Zobákpuszta, a kirándulás  találkozási helye. Kitehettük volna a „Zobákpusza megtelt” táblát, mert buszokkal és autóval közel hatvanan érkeztek a helyszínre. Hosszú kígyózó sorban indultunk aTakanyó völgye felé, majd a vadregényes szurdokvölgyben felfedeztük a Takanyó-forrás által „kialakított” mésztufalépcső befagyott vízesését.

A Kiskaszáló tisztására felkapaszkodva egy hosszabb pihenő és uzsonna következett, majd a nagy létszámú túracsapat kettévált. Az egyik csoport a rövidebb, 7 kilométeres kört választva lesétált a Hidasi-völgybe a S+ jelzésen. Mi pedig a K háromszögön elgyalogoltunk
Pusztabányára, ahol az ősi üvegmesterséggel ismerkedtünk. A tavasziasra fordult napos időben a szép réten megebédeltünk, majd lesétáltunk a Betyár-forráshoz, ahol a természet egy újabb csodaszép „jégeséssel” ajándékozott meg minket. Innen már a Hidasi-völgyben folytattuk tovább utunkat. Felfedeztük a völgy kiapadt forrásait, a csordogáló Hidasi-forrásnál pedig megtölthettük kulacsainkat. A kígyózó patakvölgyben a Csurgó meseszép vízesése fogadott minket. Közel 10 kilométerrel a lábunkban a végén jól bele kellett húznunk, hogy Zobákpusztán elérjük a pécsi buszt. Jól sikerült, szép fotós túra volt, szép tavaszi napot kaptunk kora délutánra.

Ahogy a túravezető látta   és ahogy a résztvevők látták.

Müller Nándor túravezető

Baranyajenőről, a Szabadság utcai autóbuszmegállóból indult 26 fős túracsapatunk a közel 20 km-es túrára. Már induláskor láttuk, hogy az időjárás ma kegyes lesz hozzánk. Abban is reménykedtünk, hogy az előző napok szeles, napos időjárása a földutakat is viszonylag jól járhatóvá tette. Északi irányban, a piros háromszög jelzésen indultunk a Várhegy felé. A „Szűz Mária Szent Neve” tiszteletére szentelt templom mellett haladtunk el. A település határát elhagyva továbbra is enyhén emelkedő földúton gyalogoltunk. A Várhegyhez közeledve a nyílt terepet erdős terület váltotta. Kelet-északkelet irányába folytattuk - újra nyílt terepen - útunkat. Ragyogó, szinte kora tavaszi napsütésben, majdnem sármentes úton közelítettünk a hármas megyehatárhoz. Baranya-Somogy-Tolna megyék „találkozásánál” kopjafa, tűzrakóhely és egy kis kilátó várja a túrázókat. Rövid pihenés után a gerincúton gyalogoltunk Jágónak település felé.                                                                                                                                                                 

Lezárult az örök turista, a szervezett természetjárás ikonikus alakja, a Magyar Természetjáró Szövetség tiszteletbeli elnöke, Thuróczy Lajos földi útja. Rövid, de méltósággal viselt betegsége után 2021. december 14-én elhunyt mindannyiunk szeretett Lajos bácsija.

Pótolhatatlan űrt hagy bennünk a távozásával, a megrendültség mellett mégis hálás szívvel gondolunk példaértékű szívósságára, céltudatosságára, humorára és még hosszan folytathatnánk jó és követendő tulajdonságait. Ha a tőle kapott tanításokból csak egy dolgot kellene kiemelnünk, akkor az az elköteleződés lenne: minden gondolatát és cselekedetét a hazai természetjárás fejlesztése, megőrzése és jobbítása iránt érzett elköteleződés határozta meg.

Két évvel ezelőtt azt kérdeztük tőle, hogy mi a hosszú élet titka? Válasza egyszerű volt és nagyszerű. Pont olyan, mint Ő maga. Íme a recept, amihez nem kell sok hozzávaló.

„Egyrészt úgy érzem, hogy a szerencsés természetemért mindenképp hálás lehetek. Nyugodt típus voltam mindig is, nehéz volt kihozni a sodromból. Nem őrjöngtem, ha kudarc ért. Ehhez társult egy aktív élet. Még most sem szeretek egyhelyben ülni. A mozgás a lételemem. Emellett erős volt bennem az együttérzés. Egy nézeteltérés során például mindig megpróbáltam beleképzelni magam a másik helyzetébe, érzéseibe. Ez sokat segített az elfogadásban. Harmadrészt azon kevesek közé tartozom, akiknek a munkája örömet okozott és nem bosszúságot. Természetesen voltak nehéz időszakok. De mindig volt bennem alázat, tisztelet és szeretet. A természet iránt és az embertársaim iránt. Ami pedig a legfontosabb: minden nap jót tenni. E nélkül nem is tudom, hogy van-e értelme az életnek?”

Búcsúzunk tőled Lajos bácsi, köszönünk neked mindent! Életed leghosszabb túrájára indultál ma, egy példamutató élet lezárásaként.

(forrás:  http://mtsz.org/cikk/isten_veled_lajos_bacsi )

Látom a nézettségből, hogy sokakat érdekelnek a régi térképek. Így kerestem még kettőt. Ezek a térképek az 1939-es Mecsek kalauz mellékletei voltak.