Almamellék és Sas-rét között a kisvasút nyugati oldalában a P+ jelzés mellett, a réten található kifolyócsöves forrás. A 2002-ben foglalt forrás három oldalról mészkőből falazott építménnyel rendelekzik. Vízhozama 6-10 liter/perces értékeket mutat. Névtáblája nincsen. Mellette fából készült esőbeálló filagória lett elhelyezve asztalokkal és padokkal.

Bodor-hegytől délre, az erdei utak találkozása mellett fakad a P jelzésű turistaút mentén. Egy nagyobb, de mozdítható kőben elhelyezett névtáblával is jelölték az időszakos jelentkezésű forrást. A feliratos kőtömb közelében szabadon jelentkezik a természetes módon elfolyó vize, melynek fakadási pontja felett egy jellegzetes fa is megtalálható. Az év nagyobb részében csak mérhetetlen szivárgás vagy száraz vízmosás jelöli a forrás patakjának medrét. Az alsó triász kőzetek (aleurolit és homokkő) legfelső mállott és repedezett kőzettörmelékes zónájában, valamint a reájuk települt negyedidőszaki takarórétegben összegyűlt víz jelentkezik itt forrás formájában. A vízszolgáltatására a szélsőségek a jellemzők, hiszen volt olyan működése, amikor mennyiségét csak becsülni lehetett környéke nagyfokú átázása miatt, míg máskor alig észrevehető szivárgást mutatott, vagy csak egyszerűen időlegesen kiszáradt. 

A forrás Komlótól Északra a zöld kereszt jelzésű turistaút közelében található. Csak egy kis jelzetlen ösvény vezet a forráshoz. A forrást az 1850-es években építhették a Gadányi szűk völgyben. A forrás foglalása: Téglával falazott 40 X 40 cm alapterületű és 60 cm magasságú teteje boltívesen épített. A forrásvizet egy 3 cm keresztmetszetű műanyag csövön vezették el. A szűk agyagos előtér téglákkal van kirakva. Vízhozama 2 – 6 liter között változik. A forrást 2015-ben újította fel Soós Józsefné (Joli) és Böröcz Ferenc

Gálosfától északra, a Kaposgyarmat felé lefolyó Jeges-völgyben a Jegeskúti-erdőrészben található. Mai térképeken Bükki-erdőként szerepel. A térképen szerepel a forrásjelzés, de név nélkül. A Sipos-hegynél lévő kis növényzettel benőtt lefolyástalan tótól erdészeti út vezet a völgybe a forrásig. Ezen haladt a régi K túra útvonala is. (A jelzés még nyomokban fellelhető). Kútgyűrűből foglalt forrás, műanyag kifolyócsővel. Felette korábban fatető volt, de ez kidőlt, így a kútgyűrű jelenleg nyitott. Vize egy kis kibetonozott mederben folyik, majd a szemközti patakba csorog. Vízhozama 12-25 liter/perces értékeket mutat.

A Kaposgyarmat nevű település végén található kút valamikor búcsújáró hely volt. Fehérre meszelt kis fatetős kút, melynek vize vödörrel kimerhető. Az utóbbi évtizedben az önkormányzat rendbe hozatta a kutat, a kristálytiszta hideg víz ma is csordogál egy kifolyó nyíláson az árok szélénél.

A kút legendája: A kutat tápláló forrás vizének csodatévő erőt tulajdonítottak. A gyógyulás reményében ezért sokan felkeresték. A helyiek szerint egy járni nem tudó asszony álmodta meg a forrás helyét, s a víz (amit a férje onnan merített) meg is gyógyította. Úgy tartják, sokan ott hagyták a mankójukat, miután megfürdették a lábukat. A forrást meglelő férfi távolabbi községekbe is elszállította a vizet, még a Balaton környékéről is érdeklődtek.

A Közép-Mecsekben a Jószerencsét-vadászház közelében, a P+ jelzésről leágazó PO jelzésen érhető el. Az eredeti merítős forrást bányászok foglalták 1962-ben. A forrás az 1990-es évekre teljesen elhanyagolódott, feledésbe merült. A forrás vízhozama 1-6 liter/perces értékek között mozoghat. A miocén homokos képződményekből származó rétegvíz jelenik meg itt nem jelentős hozamokkal. 2009-ben Baumann József, Baumann Józsefné, Horváth Ákos, Kriston Barnabás, Molnár Dénes, Stálenberger Tibor és Varga Jenő felújították és kifolyós rendszerűre alakították. A forrás építménye és névtáblája egy tárna bejáratát (trapéz vágatot) szimbolizál. 

A Farkas-árok északi oldalában egy gyengén fejlett repedésrendszerből kilépő, két nagy bükkfa tövéből fakadó, vízkilépés, melynek vizéből forrásmészkő kiválást lehet azonosítani. Megközelíthető a K+jelzésen. Felirata az építmény bal oldalán állába épített kőbe van vésve. A forrás előtti földúton átfolyó vízből a patakmeder oldalán gyenge mésztufakiválás figyelhető meg. A kifolyócsővel ellátott forrás hozama alacsony, de stabil kifolyású, vízhozama 0,5-4 liter/perc érték között mozog. A felső liász márga vízadóképessége nem túl nagy, így a mésztufakiválás nem igazán szembetűnő. A hagyomány szerint a forrás a nevét egy pásztorról kapta, aki itt itatta a nyáját, mások szerint favágó volt. A forrást 2006-ban Biki Endre Gábor újította fel. 

A forrás a Jószerencsét vadászháztól 350 m-re van északi irányban, a P+ jelzésről a PO jelzés vezet hozzá. A forrást 2004-ben Baumann József és társai építették. A forrás névadója Papp Kálmán, A Mecseki Erdészeti Zrt. Árpádtetői Erdészet igazgatójának, barátai és kollégái több évtizedes munkát köszöntek meg ezzel a szép forrással. A forrás egy kivágott tölgyfát szimbolizál, a cső fölött egy kerek gránittáblán olvasható a felirat: MELEGMÁNY-TETŐI KÁLMÁN-FORRÁS 2004. A forrás tetején egy É-jel látható. A forrás változó vízhozamú. A vízhozama 0-15 liter/perc értékek között változik. A csapadékhullásra gyorsan reagál, ekkor vízhozama gyorsan nő, majd csapadékhiányos időszakokban vízhozama fokozatosan csökken. 

Szentkút fordulótól a 24-es autóbusz végállomásától néhány méterre találjuk a PO jelzést. Ezt követve öt perc alatt elérjük a forrást. A foglalt forrás neve régen vörösréz táblán volt olvasható. Sajnos a fémtábla eltűnt, amit egy gránit táblával pótoltak. Nevét egyesek szerint a forrás első foglalójáról kapta, mások szerint, hogy a falba épített kő két szeme kancsal tekintetet mutat. A forrás jelenlegi építményét az 1970-es években a MÉV Bánki Donát Szocialista Brigád tagjai építették és az eredeti táblán nevük is olvasható volt. A mészkövekből összerakott forrásépítmény kifolyócsövéből érkező vízmennyiség kiegyenlített, 3-5 liter/perc értékek között váltakozik. A kifolyó víz a Szentkúti-völgybe csordogál. Vize az alsó triász werfeni emeletébe tartozó mészkőből lép ki. A forrás előtt asztal, pad és szalonnasütő várja a kirándulókat. A forrástól néhány méterre szép mésztufa kiválást lehet felismerni.

Szászvártól délre, a Kantár-hegyen a Z▲ jelzésen található forrás. A téglából épített, nyitott merítős forráshoz egy korláttal ellátott lépcsősoron juthatunk le. Egy löszmélyút mentén fakad a forrás. A forrás vízhozama 1-6 liter/perces értékeket mutat. Vizét a környék telektulajdonosai használják. 

A Kanta-vári romoktól északnyugatra, a völgy keleti oldalában, közismert, sok évtizede foglalt forrás. Megközelíthető a Kis-rét felől a P, Lámpásvölgy felől a P+, a Kantavári romoktól a PL, illetve a Sötét-völgy felől érkező SO jelzésen. Faragott, kötéssel összerakott, kőtömbökkel kiépített, kifolyócsővel ellátott forrás. A forrás a felső triász homokkő, aleurit és agyagkő rétegek hasadékaiból utánpótlódik. Vízhozama kiegyenlített, 2,5-8 liter/perces hozamokat produkál. A forrást először 1903 őszén a Mecsek Egyesület építette ki. "Amikor az egyesület elhatározta, hogy a Kantavári-forrást befoglalják, és Károlyi Sándor az egyesület mérnöke egy kisebb

A Kanta-vári romoktól északnyugatra, a völgy keleti oldalában, a P jelzésű turistaút közelében 371 m-es magasságban fakadó forrás. A régi Kantavári-forrástól, kb. 40 m-re található az időszakos forrás, mely a szárazabb időszakokban elapad. Hozamai szélsőségesek, 0-250 liter/perces értékek között változhat. 2001-ben foglalata az Árpádtetői Erdészet. 

A P jelzésen a Nagy-mély-völgyben találjuk meg a Kánya-forrást. A Mélyvölgyi kőfülke alatti barlangból kifolyó vizet vezeti le. A forrás foglalását Csokonay Sándor és Molnár István végezte el 1974-ben. A forrás neve a foglalaton márványtáblába vésve olvasható. A közelében jelentkező Mariska-forrással tarthat kapcsolatot oly módon, hogy mindegyikük azonos vízgyűjtőterületről táplálkozhat. A három vascsővel kiépített jellegzetes foglalása mögötti patakos barlang is biztosítja a víz kifolyását. A középső triász időszak anizuszi emeletének mészkövéből kilépő forrás hozamai a karsztos jellegnek megfelelve nagyon szélsőségesek. A foglalástól és a források vizeinek találkozásaitól mintegy 50 m-re kezdődik meg a mésztufa kiválása, amely a foglalás helyétől kb. 150 m-re már nagyobb vízesést is alkot. E helyszíntől indulóan a völgy irányát és az abban folyó patakot követve közel 400 m-es hosszúságban követhető a folyamatos mészfelhalmozódás. Így mészkőgátak sorozata épül fel, a patakmederben vízeséseket alkotva. A forrás környéke csodálatos kirándulóhely, a közelében esőbeálló, padok, tűzrakóhely. Folyamatosan bővízű forrás, hozamai 20-500 liter/perc érték között változik. 

A Keleti-Mecsekben a Vörösfenyő kulcsosháztól nem messze, attól keletre a Balincai-kút mellett található a forrás, melyet 2004-ben a Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület tagjai Tasnádi János és Rácz János vezetésével építettek ki. A forrás a SO jelzésen érhető el. A forrás terméskövekből lett felépítve és két kifolyócsőből folyik a víz. A forrás feltárásakor megtalálták egy nagyon régen kiépített forrásnak a vízgyűjtőmedencéjét (kb. 60 x 60 cm), és ezt felhasználva építették meg az új forrásfoglalatot. Korábban semmilyen leírás vagy térkép nem jelezte, hogy itt kiépített forrás létezett, így e felfedezés külön érdekességnek számít. Vizét valószínűleg a Balincai-kút vízgyűjtőterületéről kapja, bár a két forrás közelsége ellenére vízhőmérsékletükben némi eltérés mutatkozik. Felett fekete műkő táblán olvasható a forrás megnevezése. A forrás vízhozama 2-10 liter/perc körüli értékek között változik. 

A Vörösfenyő kulcsosház, mely az erdei útvonalak találkozásának csomópontjában van - megközelíthető a Várvölgy felől a S, Magyaregregy felől a P+, Kárász felől a S, Vékény felől a Z+, Szászvár felől a P+, illetve aSO és S jelzésekről.

A Keleti-Mecsekben, a Réka-völgyben, az erdei feltáró út fordulójától lefelé haladva, a P+ jelzésű útról a POjelzés (kb. 200 m), vezet fel a metsződésben található forráshoz. A forrás egy gyertyánfa tövében található. Márványtáblával és kifolyócsővel ellátott forrás, melynek vize egy sziklaüregből folyik ki. Szép kis mésztufakiválást lehet látni a csorgó víz körül. Közepes vízhozamú, állandó kifolyású forrás. Vízhozama ingadózó, de állandó kifolyású, (0,5-40 liter/perc érték között változhat). Csokonay Sándor foglalta és ő adta a nevét is, ugyanis neki ez volt a kedves forrása. Régen szárazon rakott lapos kövekből volt kiarkva. A tönkrement forrást Baumann József, Biki Endre Gábor és Kriston Barnabás újrafoglalta.