A Dél-dunántúli Piros Túra útvonala régen Kaposvártól Szek­szár­dig veze­tett, de 1999-ben a Somogy Megyei Ter­mé­szet­­barát Szövetség Ka­posvártól meghosszabbította Siófokig. A tel­jes hossza így 318,5 km.

Honlapja:  www.deldunantulipiros.hu

A túra mecseki szakasza a bükkösdi vasútállomáson kezdődik (bélyegzés).

Bükkösd először az 1333-34-beli pápai tizedjegyzékben szerepel, mint plébániával rendelkező település. A fehérvári káptalanhoz, majd az esztergomi érsekséghez tartozott. A falu a török időkben elnéptelenedett. 1746 körül kezdett újra benépesülni németekkel a környékről ideköltöző magyarokkal. A XVIII. sz.-tól Horváth Dániel, a Petrovszky, majd a Jeszenszky család volt a földesura. 1835-ben mezővárosi rangot kapott. A faluban még láthatók helyenként a régi német és magyar paraszti építkezés jegyeit magukon viselő házak. A község római katolikus temploma 1792-ben épült. A templom közelében áll az 1786-ban épült egyemeletes, elegáns homlokzatú, késő barokk stílusú kastély, melyet szép védett park vesz körül. A kastély előtt a Bükkösdi-víz hídján két, 1800-ban készült barokk szobor áll.

A piros sáv jelzés az 1950-ben Bükkösdhöz csatolt Megyefán halad át.

Megyefa a megyefalva szó rövidítése, az első tagja határ, szél, vég jelentésű. Középkori magyar falu. A török időkben elnéptelenedett, és lakatlan maradt a XVIII. sz. első harmadáig. 1740 után a környékbeli magyar falvakból jobbágyok költöztek be. Ekkor a Jeszenszky család tulajdona. A kastélyt Jeszenszky Antal építtette 1788-ban; műemlék jellegű épület. A község mellett kőbánya működik.

Megyefától szelídgesztenyefákkal szegélyezett kocsiúton érünk fel egy nagy legelőre, majd kiérünk a műútra. Innen a piros kör levezet a völgy kezdetén fakadó Húsvét-forráshoz. Egy rövid szakaszon a műúton haladunk, majd az erdőben továbbhaladva felérünk a Farkas-tetőre, ahonnan a piros kör jelzés levezet a Miska-forráshoz (a forrásnál asztal, pad).

Farkas-tetőről kb. 1 óra alatt Petőczpusztára(bélyegző a harangláb tövében lévő dobozban) jutunk.Közben elhaladunk a térképen Karácsony-tó néven feltüntetett terület mellett: itt a völgyben, az erdőben egy kis tó volt. A néphagyomány azt tartotta, hogy a tó vize télen sem fagy be, és annak a lánynak, aki férjhez akar menni, karácsony éjjelén meg kell fürödnie benne.

Petőczpuszta: Viganvár kis település volt a Jakab-hegy északnyugati oldalán. A Viganvár nevet régi csárdájáról kapta, mely "vígan várta" vendégeit.

Helyén épült meg az uránbánya IV-es légaknája, melyet mára már elbontottak. A valamikori település emlékét egy harangláb és a temető néhány megmaradt síremléke őrzi.

Továbbra is a piros sáv jelzést követjük, aszfaltúton haladunk az elbontott IV. szállítóakna helyéig, majd erdei kocsiútra térünk. Az erdőben haladva a piros kör jelzésen megtalálhatjuk a páfrányokkal körbenőtt Pipás-forrást. Több kis forrás mellett megyünk még el (Jancsi-, Fenyves-, Négy barát-forrás). Az utolsónál, a Farkas-forrásnál esőházat és padokat találunk.

A Farkas-forrás az Éger-völgy nyugati, mély szakadékos mellékágában, a Szörnye-völgyben fakad. 1928-ban a Természetbarátok Turista Egyesülete foglalta és permi homokkőből fara­gott kövekkel kiépítette.

A hegyoldalba vágott, kanyargó ösvényen érünk le az Éger-völgybe. (A piros kör jelzés hangulatos erdei úton elvezet a Gégen-kúthoz.) Innen egy meredek gyalogúton felkapaszkodva egy betontáblás útra jutunk, amely levezet az abaligeti országútra. (Mielőtt az országútra leérnénk, jobbra, a volt szentkúti erdészház – ma Mecsek Gyöngye Apartmanház – előtt, egy fán találjuk meg a bélyegzőt.)

Az abaligeti országutat keresztezve indulunk tovább. Utunk vonalvezetése követi a műút vonalát. Elmegyünk a Kancsal-, és Rózsa-forrás mellett, majd a szentképekkel és szobrocskákkal díszített haranglábhoz, a Szent-kút nevű forráshoz érünk.

Szent-kutat a hagyomány szerint már a török idők előtt szent helynek tartották. Sokan zarándokoltak ide messze vidékről gyógyulást remélve. Egy legenda is fűződik a forráshoz: amikor a pécsi török basa kételkedett a víz gyógyító erejében, elvesztette látását. Egy keresztény földműves vitt neki a forrásból, amitől újra látott és megtért. Radonay Mátyás pécsi püspök (1687-1703) sokat tett a kegyhely felvirágoztatása érdekében. A Fájdalmas Szűz tiszteletére kápolnát és kis rendházat építtetett, és a pálos rendnek adta, hogy gondozzák a za­rándokhelyet. Állandóan két pálos szerzetes, egy adminisztrátor és egy szónok teljesített itt szolgálatot. A zarándoklatokról és gyógyulásokról 1718-1785 között feljegyzéseket készítettek. A forrás vize főleg vakokat gyógyított. A pálos rend feloszlatása után a kápolna berendezését elszállították. A Szűzanya kegyszobor a rácvárosi templomba került. A kolostor alig látható romjai a régi temetőben vannak. Az 1930-as évek végén a kútépítményre harangtornyot emeltek, aljában falmélyedésekbe festett szobrokat és gyertyatartókat tettek. Búcsúja szeptember 8-án van.

Szentkút település a XIX. sz. utolsó harmadában alakult ki, mint német kisházas falu. Egyetlen hosszú utcából állott. 1950 óta Pécshez tartozik. Ma sok hétvégi ház és kert van itt.

Innen a Remete-rétig felfelé megyünk. Tovább a piros sáv jelzés nagyjából szintben vezető úton a Mandulásba vezet, közben több jelzett utat keresztez. A Mandulást elhagyva rövidesen az Állatkerthez érünk (a pénztáránál kell bélyegeznünk). A bejárat előtt áll egy 1848-as emlékmű. Innen tovább az aszfaltút és az erdei kisvasút pályája közötti kavicsos úton megyünk a Dömör-kapuhoz. Itt van a helyi autóbuszjárat megállója, amellyel le lehet menni a városba.

Szép erdei úton folytatjuk túránkat. Az út mellett a magas tölgyerdőben virít májusban a Mecsek egyik híressége, a magyar és a kaukázusi zergevirág. A sétaút mellé a Mecsekerdő Zrt. erdőismertető táblákat helyezett el (tanösvény). A sílesiklópályát keresztezve hamarosan aKis-rétre érünk. A Kis-rét egy kicsiny gyepes völgykatlan, melyet szelídgesztenyefák vesznek körül; a pécsiek kedvelt kirándulóhelye. Esőházat, padokat találunk itt. (A zöld ke­reszt jelzésű úton kb. 300 méterre vízhez juthatunk a Hideg-kútból.)

További utunk rövid szakaszon meredeken felfelé halad, majd enyhe lejtő következik. (A piros rom jelzésen tegyünk egy kis kitérőt a Kanta-vári romokhoz.)

A Lámpás-völgy végén, egy kúp alakú, homokkőből lévő szigethegyen található a Kanta-vár romja. A története nem tisztázott, okleveles adatok nem kerültek elő. Valószínűleg a pécsi kántorkanonoknak szolgált megerősített lakhelyül a XIII -–XV.sz.-ban. A négyszögletes, 5x5 méteres öregtorony 1 méter vastag falaival az erődítmény legjelentősebb épülete volt. Alap­falai láthatóak. A szabálytalan alaprajzú vár falainak anyaga homokkő, kötő­anyaga mész. Hiedelem szerint az öregtorony pincéjéből alagutak indultak a Tettye és Kaposvár felé. Ezekből ma csak egy üreg látszik. Felismerhető a várárok, amely körbefut a hegy oldalán.

A szépen kiépített Kantavári-forrásnál megpihenhetünk (esőház, padok). Tovább haladva utunkon bal kéz felől elhagyott kőbányát látunk.

A Kanta-vári kőbánya kőzete a középső triász korban keletkezett sötétszürke-fekete színű bitumenes mészkő, amelyben gipsz és kalcitkristályok, illetve apró csigák és kagylók ma­rad­ványai találhatók. A környékbeliek kantavári fekete márvány néven ismerik, de felhasznál­hatósága igen korlátozott, mert mállékony. Műkőzúzaléknak alkalmazták, vagy erdei utakat kavicsoztak vele.

Fokozatosan emelkedünk a Mecsek-háti műútig, majd azt keresztezve a Nagy-Mély-völgybe ereszkedünk. A völgyfőnél fakad az állandóan bővizű Kánya- és Mariska-forrás.

A bal oldali sziklafalban egy kőfülke van. Ennek a már beomlott részében az őskorban élt ember nyomait találták. A barlangot a múlt század elején kutatták.

A forrást elhagyva kis vízlépcsőkön, sziklákon zubogó patak mellett, vadregényes, szép völgyben megyünk tovább. Az út mentén a változó vízhozamú Sziklás-forrást láthatjuk. A völgy két meredek oldala egyre jobban a víz partjára szorítja az ösvényt. Egy rövid szakaszon a nyirkos köveken kell lépkednünk. Jobbról becsatlakozik a Petnyák-völgy, s hamarosan Kőlyukra érünk.

Kőlyuk: a bal oldalon hatalmas mészkőszikla hasadéka tátong, népiesen Királylika, denevérek tanyája. A barlang alsó, karsztforrást rejtő ágát lezárták, vizét régen a komlói vízműhálózatba vezették. A barlang előtt fakadó nagy vízhozamú Cserkész (Eta)- forrás vize jóízű.

Kőlyuktól a völgy kiszélesedik. A Bikfa-forrással szemben induló piros kör jelzésen felkereshetjük a romantikus környezetben eredő Kőfejtő-kutat. Visszatérve a piros jelzésre balra kanyarodunk. Itt 2007-ben létesített tavakat látunk. A Cifra-malom épülete mellett elhaladva a kaposvári országútra érünk (bélyegző a vendégház ajtaján a dobozban). Felkapaszkodunk a Palántáki-tetőre, és leereszkedünk a másik oldalon, máris Sikondán vagyunk. Strand, szanatórium, étterem, büfé található itt. A volt Vadásztanyánál felfelé indulunk a köves úton az ifjúsági táborok mellett. Innen a piros kör jelzésen kis kitérővel felkereshetjük a Sikondai-erdőben található Laura-forrást. Átmegyünk egy erdőn, majd mezőgazdasági területen folytatódik az utunk. A gerincről szép kilátás nyílik Komlóra. Jobbra fordulva Mecsekfaluba érünk le.

A falu régi neve Szopok volt, a lakosság kérésére 1928-ban változtatták Mecsekfalura. Az 1954-ben Komlóhoz csatolt kis településnek az okiratok szerint már 1332-ben önálló plébá­niája volt. A töröknek öt ház adózott. Az elmenekült lakosság helyett németek telepedtek le. Az 1880-as években Batthyány János volt a földesura.

Tovább az Öreg-hegyre kapaszkodunk, majd Mecsekjánosiba érünk.(Mecsekjánosi Tacsi Ételbár)

Jánosi, a középkori falu sokszor szerepel az okiratokban, mert birtokosai, a Máré-vár urai és a pécsi káptalan gyakran pereskedtek egymással. Miután a török időkben pusztává vált, né­metek telepedtek le. Ma Komlóhoz tartozik Mecsekjánosi néven.

Hosszú éveket töltött itt Dénes Gizella (1897-1975) írónő, regényeiben a baranyai embereket és tájakat szerepeltetve.

A vasúti sínen való átkelés előtt, a villanyoszlopon elhelyezett dobozban találjuk a bélyegzőt. Innen hosszú országúti szakasz következik, a Kisbattyánba vezető úton. Egy – sajnos, ma romos állapotú – kastély mellett megyünk el, amelyet a komlói szénbányászat elindítója, Engel Adolf (1820-1903) épített 1900-ban. Hamarosan Jánosipusztára érünk.

Jánosipuszta a Batthyányi uradalomban alakult ki. Nagy birkahodály volt itt; 1800 körül néhány magyar és német kisházas telepedett le ide.

A házak mellett elhaladva - a zöld kereszt jelzéssel, majd a zöld sávval együtt - egy legelőn keresztül jutunk az erdőbe, majd a zöld sáv jelzéstől jobbra eltérve a Battyáni-hegyen haladunk, majd a piros kör jelzésen felkereshetjük a Margit-forrást. Innen tovább indulva a Pap-erdőnél érünk a szászvári országútra. Ezen kb. 300 métert haladunk észak felé, míg a Vár-völgy torkolatához érünk. Ennek az elején találjuk a Máré csárdát (csak idényben van nyitva, előtte kis, hideg vizes strand van). Jelzésünk a műútról rövidesen jobbra tér, és a Textiles-forrás után keskeny ösvényen folytatódik a Máré-várig.

A Máré-várat  először 1316-ban említik az okiratok, amikor Róbert Károly király Bogár Istvánnak adományozta hadi érdemeiért. Későbbi tulajdonosai Gunyafi Domonkos és István, Becsei Töttös és Vesszős, majd a Várday család. Valószínűleg Várday Ferenc, a humanista műveltségű, sokat építkező, buzgó főpap volt az, aki a szabálytalan ötszög alapú erődítményt csodálatos reneszánsz palotává varázsolta. Az ásatások során szépen faragott kő ajtó- és ablakkeretek, egy oszlopos loggia, hattyúnyakú lépcsőfeljáró és díszes sarok-kandalló maradványai kerültek elő. 1526-ban Bakics Pál horvát származású köznemes erőszakkal szerezte meg a várat. A törökök 72 főből álló őrséget tartottak itt. A XVII. sz. végén már mint romot említik. A várban egy emléktábla látható, az 1956-os forradalom két katonája halt meg a romok között.

1960-ban kezdték a vár feltárását és helyreállítását. A vártörténeti kiállítás megtekintése mellett a Keleti-Mecsek növény- és állatvilágát bemutató tárlókkal is megismerkedhetünk. A várhoz érdekes monda fűződik. A vár bejáratánál találjuk a bélyegződobozt.(A vár nyitva tartásáról előzetesen érdeklődni kell, jelenleg technikai okok miatt zárva van.)

A további, szintben haladó gyalogösvény mellett találjuk a Gergely-Éva-forrást. (A név Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének első fejezetére utal.) Egy juharfa tövében fa­kadó forrásnál, az Iharos-kútnál térünk vissza az aszfaltútra. Ez az erdőgazdasági műút végighalad a szép Vár-völgyön, mellette a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság ismeretter­jesztő táblái állnak (geológiai tanösvény). Az úttól kicsit távolabb találjuk a piros kör jelzésen a lökésszerűen feltörő Lobogós-kutat. Kicsit feljebb, a műút déli oldalán, a patakmederben megpillantjuk a Mária-kutat.

Ez egy nagyon bővizű karsztforrás, feliratos kőtömbbel jelölve. A felette lévő fán kovácsoltvas tartóban Mária-kép lett elhelyezve.

A völgy felső, szűk részének ősi neve Rikájó. Az éles jobbkanyarban a műútról letérve, kis tisztáson találjuk az állandóan vizet adó, Boszorkány- és Pásztor-forrást (bélyegzés). A forrástól a Dögkút-tetőre kapaszkodunk fel, majd a Kisújbánya feletti oldalban, és tovább az Óbányai-völgy feletti gerincen (Baranya és Tolna megye határán) megyünk.

Ahogy a Csalán-hegy alatt haladunk, a jelzett úttól balra érdekes romokat fedezhetünk fel. Ez a török korból származó mészégető kemence.

A Harács-mezőről szép kilátás nyílik a környező hegyekre, völgyekre. Itt még látható egy nagyon régi vadászháznak a romja. Hamarosan Mecseknádasdra érünk (bélyegző: Mecseknádasd Schlossberg Vendéglő) (német tájház, műemlékek, étterem, vendéglő, bolt), itt ér véget a Dél-dunántúli Piros Túra mecseki szakasza. 

Innen autóbusszal térhetünk vissza Pécsre, vagy folytathatjuk a piros túrát Szekszárd felé.

Ha tovább indulunk a piros sáv jelzésen, először a Vár-hegyre (más néven Schlossbergre) érünk fel, ahol romokat találunk, valamint egy terméskő alapú, felső részén fából megépített, zsindelytetővel fedett kilátót,amely 2005-ben épült. Mellette pihenőhely van.

A Kórógyi nemzetségből származó Clebus comes utódai építtették a Nádasdi-várat 1296-ban. 1473-ban monoszlai Csupor Miklós kapta meg a királytól. Pécs elfoglalása után török kézbe került. Evlija Cselebi török utazó 1664-ben szép leírást közöl a török várról. Egy temp­lomból átalakított Szulejmán dzsámi, egy iskola, egy kis fogadó, egy kis fürdő és negyven deszkatetejű ház volt a palánkkal és sánccal körülhatárolt, mandula alakú dombon, száz török várkatona állomásozott itt. A régészeti feltárással a XIV. sz.-ban épült, nagy alapterületű, háromhajós templom maradványai kerültek felszínre, valamint a török várfalak. A falubeliek Török-várnak nevezik. 1729-ben Domsics Mátyás romnak írta le.