Mindenféle időjárás előre jelzés, kőkemény mínuszokat ígért,

De lelkes 15 fős csapat Remeterétről a hegynek haladt.

Míg bajszomon a lehellet, jégcsappá dermedt felfelé menet,

gondolatom napfelkeltén merengett.

Mivel köd szállt a tájra, esélyünk nem volt kilátásra,

a napfelkelte ködbe ment kihagytuk hát a Sós-hegyet .

Római őrtoronynak híre hamva sincsen,

stiglicek sem rebbennek már ijedten.

Átkelve „felszántott” dózerutakon,

megpihentünk Darázskúton.

Majd kalandozás képpen jelzetlen útra térve,

sétáltunk tovább a „Hunyoros” gerincen.

Ahol a virágok bújócskát játszva, fejük hóba rejtve dermedten,

nem mutatták szépségük naptól fényezetten.

Míg leereszkedtünk a Farkas-gödör sziklaképződményei mellett,

a Sziklás-forrás mindhárom csövén a hegy, levet engedett.

Nagy-Mélyvölgyben haladva, a tufalépcsőkön zenélő vizet hallgatva

rátértünk a kék kör jelzésű útra, melyet később elhagyva,

jelzetlen úton a láncfűrész zajával kísérten, megérkeztünk a Mecsek – forrásra.

Az idő még nem volt annyira enyhe, hogy sokat időzni érdemes lenne,

ezért új kalandot keresve, a Melegmányi patakon egymást segítve, átkelve

eljutottunk a picinyke „Magyar Plitvice”-re.

Kis pihenés, kalória pótlás, barátokkal találkozás,

kulacsból finom rosé, laposból pálinka kóstolás.

A lelkes vidám csapat, hogy meg ne fázzon

indult tovább a Petnyákon .

A völgyben tempósan haladva, Barátság-forráshoz beugorva,

keresztbedőlt fán tornászkodva, mászunk fel a domboldalra.

A kaptatón rövid pihenő, idősebbeknek levegő nyerő,

megállás mely nem tart soká, mert hamar ott a hegytető

a Tripammer-fai pihenő.

Három társunk elhagy bennünket, Ők Árpádtetőre mennek.

Mi Andor-forrás felé megyünk tovább

Nemsokára meglátjuk a végállomást.

Gesztenyés és Ezeréves, a busz már kiteszi az indexet,

búcsúzunk, és integetünk, hamarosan hazaérünk.

Szöveg, képek: Benczes Gábor