Húsvét hétfőn is túráztunk, na meg locsolkodtunk...

Naptárunkba került sok-sok túra, meg a Bánáti bazsarózsák előre haladott nyílása miatt az idei baráti locsoló túránkat összevontuk a PTTE Vámos Mihály szakosztályának „Bazsarózsanéző" túrájával.

A Hosszúhetényi „Tavasz" presszó előtt gyülekezett a csapat. Ki busszal, ki autóval, ki Pécsről, ki Komlóról. Mindjárt a Húsvéti népszokás felelevenítésével, a locsolással kezdtünk!

Nem a település fiataljait követtük (vödör vizek, szódás üvegek)! Mi a különböző „illatos" folyadékokkal tettük, amit kell! A lányok jól bírták. Mivel a presszó hölgy tagjai is közel voltak nekik is jutott belőle, amit szeretettel fogadtak!

A jól megérdemelt festett és csoki tojások, valamint a szeszes italok begyűjtése után kezdtük túránkat a virágok nyomában. A korai tavasz is hozzájárult, hogy a Mecsek egyik legfotózottabb virágának a Bánáti bazsarózsának legtöbbje már elnyílóban van, de még akadnak bimbós példányok is. Püspökszentlászló előtt a kék háromszöggel jelzett út mentén már megmutatta magát ez szép virág, majd a Ferenc kápolna felé már egyre többel találkoztunk. A legtöbbet azonban a Diós-kút felé vezető jelzetlen út mentén találtunk, és fotóztunk. Ez után a látvány után már a Mária kápolna felé vettük az irányt.

Közben több ismerőssel is találkoztunk, akik szintén „virág nézőben" voltak. A kápolnánál kis pihenő, ahol elő kerültek az otthonról hozott sonka szeletek főtt és sima füstölt változatai. Természetesen az ilyenkor is elmaradhatatlan sütik sós, édes ízekkel. Ezek után irány a kereszt, persze megint jelzetlen úton. Itt fotózhattam első redős papsapka gombámat. A kereszthez érve elkelt a pihenő... A Zengő csúcsa sem maradhatott ki a túrából, akinek még volt ereje hozzá az a tornyot is meglátogatta!

Innen már csak a könnyebb feladat következett, bár a lefelé út többek szerint nehezebb. Én és azok akik, mint a túraautók plusz kilókkal indulunk, nem osztjuk ezt a véleményt! Ezen az úton a fotózáson kívül már a tea füvek gyűjtőinek is volt elfoglaltsága, mivel sok citromfű és egy két „Mecsek tea" is a horgukra akadt. Dömös-aljához közeledve megint találtunk bazsarózsákat, majd a térdig érő bíboros kosborok adtak újabb témát a fotózás kedvelőinek. Különösen az az egy albínó példány, amit találtunk!
A nap zárása Tonyó barátunk pincéjében volt, ahol egy két üveg olaszrizling és rozé társaságában megállapítottuk, hogy szép túra volt sok látnivalóval és olyan emberekkel, akik még tudnak örülni a természet apró csodáinak!

J atiKA J