Még tavaly fedeztem fel a Túra-ajánlatok közt ezt az útvonalat. Megtetszett!

Erzsikével (Feketéné Móró Erzsébet a szerk. megj.) elhatároztuk, hogy megjárjuk. A legújabb Őrség térképen Z sáv jelzéssel szerepel.
Tervezés, szálláskeresés (mi már csak csillagtúrát tudunk vállalni).

Indulás április 7.

Közvetlen buszjárattal Körmendre mentünk, szállásadóink, egy nagyon kedves idős házaspár a csomagjainkat elvitte, így a legközelebbi vonattal mehettünk Szentgotthárdra (6 perc rohanás a buszhoz), majd Szölnökre.
A sok Szölnök megállóba gabalyodva egy megállóval előbb szálltunk le (ez végzetes hiba volt), majd indultunk a Hármas-határfelé. A jelzések jók. A célhoz közel találkoztunk egy családdal, akik már majdnem feladták, de bíztatásunkra erőt vettek magukon, és jöttek tovább. Nem bánták meg!
Fotózkodás után irány a Z sáv! Az első jelzés megvolt, a másodikat már keresni kellett. Időnként bozótosban, időnként szép úton haladtunk. Visszatérve a műútra lekéstük a buszt (6 perc). Lábbusszal indultunk Szentgotthárd felé, stoppoltunk, de senki sem állt meg.

Végül Alsószölnök tanyákról egy kedves hölgy elvitt minket Szentgotthárd V.Á.-ra. Benzinköltségét megtérítettük.
Második nap Rábafüzesről indultunk Alsószölnök tanyákig. Több mint 10 km városi, aszfaltos gyaloglás után megváltás volt földútra és erdőbe érni. Szakonyfalu nevezetességeinek fotózása után ismét a határ irányába tartottunk. A határkövek szépen látszanak, hol Magyarországon, hol Ausztriában gyalogoltunk. Visszatérve a műútra elértük a buszunkat.
Éjjel nagy eső volt, reggelre elállt. Rönökről indultunk Csákánydoroszló felé. Ahogy elhagytuk az aszfaltot, jó kis mocsáron vezetett át utunk. Ez nap a mocsár és a bozót (vagy mindkettő) jegyében telt. Helyenként nagyon jók voltak a jelzések, majd teljesen elvesztek. A tőlünk távolodó jelzés (GPS szerint) és köztünk magas vadvédelmi kerítés emelkedett. Végre találtunk vaddisznók által „kitúrt" átjárót a kerítés alatt. Ahol a vaddisznók átférnek, ott mi is! (Jót nevettünk egymáson.) 100 m után a jelzés határozottan a kerítés irányába mutat (hi-hi-hi), de szerencsére a mi oldalunkon marad. Egy kicsi, mocsaras patakon átvergődünk és viszonylag jó úton haladunk egy darabig. Egy derékszögű kanyar nekivezet minket egy kb. 2 m széles, mély vízfolyásnak. Híd sehol!
Elő a térképet, az gyaloghidat jelez. Ha nincs más megoldás, le kell mennünk Nemesmedvesre, majd vissza. Kb. 50 m után a patakra dőlt, de még élő fákon sikerül átkelnünk, vissza a jelzéshez, de nem találjuk. (A GPS ismét segít.) Ezen a napon többnyire magyar oldalon, de néha a senki földjén (két határkő között) gyalogoltunk.
Nehéz nap volt!
Az utolsó fél napra bátyám is csatlakozott hozzánk. Rönökig kocsival, Rábafüzesre busszal mentünk. Itt is hol nagyon jók a jelzések, majd teljesen eltűnnek. A gyalogösvényt kezdi benőni a csalán, a szeder. Ez az út egy hónap múlva már járhatatlan! Időnként jócskán „behatoltunk" Ausztriába, majd sikeresen „hazatérünk" . Rönök felett a Szt. Imre templom –amit 1990-ben a közeli osztrák falvak lakóinak köszönhetően szinte a romjaiból építettek újjá – volt az út jutalma.
Rönökre menet eleredt az eső, de ez már minket nem izgatott.
Az erdő hangos volt a madárdaltól, még hangosabb a kakukkolástól. Egy teremtett lélekkel sem találkoztunk, pár őzet, szarvast és mókust láttunk.
Izgalmas, és egyben nehéz négy nap volt. Itt GPS nélkül végzetesen el lehet keveredni. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki szereti a kalandot, a nehézségek legyőzését.

Pécs, 2014.04.17. Biros Márta

A fényképes túrabeszámoló Feketéné Móró Erzsébet képeivel itt.