2014. április. 12. szombat.

Nagyárpádról ötvenegyen vágunk neki a mai 15 km-es túrának.

Kellemesen süt, a nap megtöltjük a járdákat mindkét oldalon.

A kerteket színesre festette a sok tarka virág és díszcserje. A falu végén a régi temető mellett haladunk el, majd kiérünk egy szép dombos területre. A löszfalakban gyurgyalagok fészkelő telepei láthatóak lyukak formájában. Felmegyünk a szőlőhegyre, ahol egyik túratársunk rokona friss vízzel és finom borokkal fogad bennünket. Tovább indulva dimbes-dombos területen járunk, ami egykor legelő volt. Ma már csak a kút és a betonvályúk őrzik az állattartás emlékeit. Elhaladunk az összedőlt malom épülete mellett, melyet már kezd visszahódítani a természet. Üde zöldszínben pompázó széles réten haladunk, amit elszórtan fűzfák díszítenek. Kiérünk egy felszántott és elboronált területre, ahol a vizesebb részeken menták sorakoznak a földcsíkok között. Erdős területre érünk és egy patakos völgyet látunk baloldalt. A szokásos tavaszi virágok virítanak mindenütt sok az ibolya, medvehagyma, pettyegetett tüdőfű és a csillaghúrok és az ánizs illatú turbolya. Kiérve az erdőből az autópálya alagútja, mint egy hatalmas bálna szája ásít felénk, előtte víztározó tó látható. Átsétálva az alagúton visszhangzottak lépéseink, kiáltásaink. A túloldalon jobbra a bokros tisztásokat számtalan tavaszi hérics borítja, melyeket lencsevégre kapva gyűjtöttünk össze. Felérve a tetőre kitárulkozik a látóhatár. Látjuk a Szársomlyót mellette Villányi-hegység vonulatát a másik oldalon a Zengőt valamint a Hármas-hegyet. Traktorok boronálják a földet előkészítve a talajt a magok elvetéséhez. Útszéli keresztek, szőlők mellett haladva érünk ki egy legelőre, ahol egy számomra ismeretlen verseny folyik a Táltos futás. Ez egy kitartást, tűrést és erős fizikai felkészülést igénylő verseny. Egy darabig a kitűzött pálya mentén haladunk, majd a Pogányi tó előtt mi is áthaladunk a célvonalon. A tó melletti szép pihenőparkban pihenünk. ebédelünk. Jólesik mindenkinek a pihenés és a gyönyörködés a szép környezetben. Sokan vagyunk és a Táltos futás résztvevőinek is ez a bázisa. Sáros iszappal festett arcú és testű fiatalok mosakodnak ki-ki lehetősége szerint. Indulunk tovább, a tó mellett sétálunk nem zavarva a horgászok sokaságát. A tó töltésén átmenve teknősöket látunk, a domboldalban rengeteg vörösödő bálványfát. Mezőgazdasági úton lépkedünk, melyet hetek óta nem áztatott eső. Barna és zöld színű művelt földek mellett haladva érünk a Szőkédi tóhoz, ahol Bunyevácz Mátyás polgármester fogad bennünket finom házi pálinkájával. A felnőttek örömmel fogadják a finom italt. Megköszönjük a kedves fogadtatást és már indulunk is tovább a tó melletti nádtetős horgászállások mellett. A száraz nád közül szürke gém röppen fel riadtan és tovaszáll a túlsó part irányába. Ligetes erdőket, régi legelőket keresztezve érünk egy tisztásra, ahol kicsit megpihenünk és gyönyörködünk az alattunk elterülő tájban. Pihenés után a dombtetőről már látjuk Szőkéd település házait. Csendes környezetben takaros házak mellett érjük el a falu központját, majd a temető mellett elhaladva érünk ki a faluból. Egy hosszú egyenes aszfaltúton haladunk sárgán virító repceföld mellett. Az aszfaltút közepénél Áta fele haladva megállunk egy kis frissítő ital elfogyasztására, fotózásra a repcével. Elől haladó fürgébb lábú társaink a falu elejénél várnak bennünket. Innen már együtt megyünk a volt iskola épületéhez ahol Tóth Zsolt Miklós polgármester fogad bennünket, hogy megmutassa a tájház gyűjteményét. A kiállított régi iskolapadhoz egyik túratársunknak személyes élményei fűzödnek, mivel ide járt iskolába. Volt lehetőség egy kis pihenésre. Sürget az idő ezért Hajni túravezetőnk szól, hogy induljunk tovább a falu vége felé. Az egyik háznál kis kecskegidákat fotózunk, majd később egy hatalmas nagykerekű zöld mezőgazdasági permetezőgép hívta fel magára a figyelmünket. A falu kultúrházánál kedvesen fogadnak bennünket, amit Ifj. Mester Zoltán szervezésének köszönhetünk. Civil összefogással sikerült minket meglepni minden finomsággal. Terényi Gyöngyi népművelő és segítői több féle finom pogácsával, és minőségi borokkal, ásványvízzel kínálnak bennünket. Jólesik minden falat és a falu lakóinak kedvessége mellyel körbevesznek bennünket. Megcsodáljuk az udvar szélén álló szép és jól működő kemencét, melyet nem régen építettek. Lassan indulni kell, szól Hajni a túravezető. Megköszönjük a szíves látást és búcsút véve kedves vendéglátóinktól elindulunk a túránk utolsó szakaszára a vasútállomásra. Betonjárdán haladunk felfelé, majd lefelé, és tíz perc elteltével látjuk a vasútállomás sárga épületét. Néhány perc várakozás után jön a kis vonatszerelvény és visszahoz bennünket a városi forgatagba.
Nagyon kellemes szép napot töltöttünk ebben a szép és kevésbé ismert környezetben.

Köszönjük Hajni!

Baumann József.