2014. március. 26. szerda. A pécsi autó buszpályaudvar Bajára induló kocsi állása megtelt hátizsákos turistákkal. A forgalmi irodából ezt látva, mindjárt kisegítő járatot állítottak be, hogy a bakancsosok kulturáltan eljussanak Lánycsókra.

Kellemesen beszélgetve tettük meg az utat Lánycsókig, majd kis várakozás után átszálltunk a Kisnyárádra induló autóbuszra. Az igen szigorú és határozott gépkocsivezető a szabályokat betartva mindenkitől kérte az életkort igazoló személyi igazolványt. Felfértünk mindannyian, igaz ennyi utast nem minden nap látnak erre az itt élők. A Kisnyárádi megállóban már vártak ránk, hisz Lakatosné Novotny Sarolta és négyfős előkészítő stábja az előző hetekben már mindent megbeszélt a falu vezetőivel. Először vezetőnk a Német Helytörténeti Múzeumba vezet minket, ahol sok értékes, a falu életét bemutató emléket nézhettünk meg. Ezt követi a Szent Erzsébet templom, ahol Sári szokásához híven részletesen ismertette a templom, vallási, építészeti, és kultúrtörténeti értékeit. Felhívja a figyelmünket Gebauer Ernő freskóira, melyeket sajnos kikezdte az idő, valamint a faragott oltárra, melyet Tiroli mesterek faragtak. Felmásztunk később a templom fölé magasodó kálváriára és a kis kápolnához. Szép kilátás tárult szemünk elé a falu irányába. A következő megállónál egy kis ebédszünetet tartottunk a falu központjában, ahol jól esett minden falat a szép és gondozott környezetben. Néhányan az idősebbek közül buszra szálltak és elindultak vissza Pécsre. A többség felkészül egy kis túrára a Keresztelő Szent János kápolnához. Egy kedves falubeli hölgy meghívott bennünket egy pohár borra a pincéjükbe, ami éppen útba esik. A szép tiszta présházból egy hosszú pincébe jutunk, ahol ápolt pirosra festett abroncsú hordók sorakoztak. A hordóból férfiakat megszégyenítő ügyességgel pillanatok alatt bort szívott az üveg lopóval. A decis poharakba eresztett bor gyöngyözött, megszagolva kellemes illatot árasztott. Sorra kortyolgattuk a kiváló minőségű „szőlőlét" melyet már több éven keresztül aranyéremmel díjaztak. Most még vidámabban szedtük a lábunkat felfelé, majd lefele. A szurdokban számos löszfalba vájt elhagyott pincét láttunk, melyek fekete torkukkal ásítoztak felénk. Fent a tetőn a látóhatár kitárult előttünk messze elkalandozhatott tekintetünk. Az út mentén mindenütt gondosan megművelt földek hevertek finomra boronált vonalakkal. Az útszegélyt virágzó kökénybokrok szegélyezik. Egy kanyar mögött megpillantottuk a zöld környezetben fehéren virító Szent János-kápolnát. A kápolna az 1830-as években épülhetett, oltárképén Keresztelő Szent Jánost láthatjuk. A közelben egy forrás volt melynek vize szembetegségeket gyógyított a hit erejével együtt. Úgy látszik, nekiálltak a szép formájú kápolna felújításának, mert a vakolatot már elkezdték leverni, kilátszanak a téglasorok. Többen megemlítették, hogy ilyen régi építmények felújításához szívesen adnának anyagi támogatást. A társaság elindul vissza a falu felé, én meg bemászok a sűrű bokrok közé és keresem a kis vízér eredését, melyet felfedeztem a kápolna mellett. Recsegnek lábam alatt a száraz ágak, szederindák akasztják meg lépteimet. Feladom a keresést, mert nem ehhez vagyok ma öltözve. Dzsekimet levetem, és kezembe fogva sietek a távolban lévő társaim után. Kellemesen süt a Nap, szárítja a löszös földet, amerre csak látok. Időnként felélénkül a szél és belekapaszkodva a kökény fehér szirmaiba messze viszi őket. Pacsirta száll felettem, és szép dallamot fütyülve párját keresi. A tetőn a beton képoszlopnál érem utol a barátaimat, ahonnan hamar leérünk a buszmegállóhoz. Van egy kis idő a busz érkezéséig ez elég arra, hogy elfogyasszuk a maradék szendvicseket és pihenjünk egy keveset a szép parkban. A megállóban egyre többen várakoznak, mert várják az iskolából hazaérkező gyerekeket. Megérkezik az autóbusz, leszállnak az utasok. Felszálláskor köszönünk a már ismert gépkocsivezetőnek felmutatjuk okmányainkat és leülünk a kényelmes ülésekre. Hazafele néhányan leszállnak, Lánycsókon hogy az itt készített finom savanyúságból vásároljanak. A főútnál ismét kettéválik a csapat, vannak, akik Mohácsra utaznak, és vannak, akik egyenesen Pécsre. Köszönjük Sárinak ezt a szép napot!
Baumann József