Hangulatos Dél-Zselici kiránduláson volt a POEÜ csapata március elsején. Különféle hangulata lehet az embernek, van, akit a lassú tempó idegesít, másokat a gyors - a letudott 21 kilométer után végül mindenki mosolyogva indult hazafelé.

Fél kilenckor indultunk Dinnyeberkiből Gyűrűfűre. Az iskolakápolna mögött elkészítettük a szokásos csoportképet, aztán rákanyarodtunk a köves útra. Ráérősen haladtunk a patakvölgy melletti réten, megcsodáltuk a környékre jellemző kisvirágú hunyort, medvehagymát szedtünk az ebédhez. Az Istenkúti forrást elhagyva értünk a faluba. Éppen nyitva volt a közösségi ház, napelemeket szereltek a tetejére, így bekukkanthattunk a szépen felújított épület belsejébe. A központi térből köröskörül lakóhelyiségek nyílnak, szükséglakásként szolgálva az építkező családoknak.

A ritkábban beépített oldalon, a Tündérmajor Kecskefarm felé indultunk tovább. Felfele haladva kitágul a tér, gyönyörű rálátás nyílik innen a sűrűbben lakott túloldali dombra. Kecskesajtot ilyenkor nem készítenek, mert a gidák neveléséhez kell a tej. Ismerősök itt is akadtak, a Rózsadomb Szappanműhely tulajdonosától tudtuk meg a legfrissebb híreket. A csoport eleje már felért a tetőre, mire a beszélgetők továbbindultak. Végül mindenki odaért a Veronika Erdei Iskolához, ahol a Fridrich család vendégszeretetét élvezve fogyasztottuk el a medvehagymával ízesített szendvicseinket.

A Szent László tanösvény nyomvonalán, a 200 éves Bükk apót érintve leereszkedtünk a rétre, hogy aztán a túloldalon, az Almáskeresztúr felé vezető úton ismét felkapaszkodhassunk a tetőre. Két falubeli kutya is csatlakozott hozzánk, előreszaladva jelezték az utat. A gerincen déli irányba fordultunk, megkerestük a közeli Téltemető mezőt. Idén nem értünk ide virágnyílásra, a január közepéig tartó vénasszonyok nyara megtréfálta a természetet. A virágok már elnyíltak, csak néhány összecsukódott hírmondó jelezte, hogy itt a Tavasz. Továbbmenve még leereszkedtünk az Ezüsthárs tanösvény végén található László-forráshoz. A kincsvadászok begyűjtötték az elhagyott agyagbánya alatti sziklatömbnél elrejtett geoládát, aztán elindultunk visszafelé az Istenkúti forrás irányába. Az útról letérve megkerestük a szurdokvölgy végét, és lemásztunk a Perm kori vörös homokkőből felépülő forrásfalhoz. A gyönyörű tavaszi napsütésben egészen Dinnyeberkiig kísértek bennünket a kutyák.

Élmények:

Ági .... láttunk egy hollófészket hollóval, nagyon tetszett a gyűrűfűi tanösvény a két „idegenvezető" kutyával, találkoztunk egy barátságos erdésszel, kedves volt és szívesen adott felvilágosításokat,

Balázs... összegyűjtöttem három geoládát,

Bia... jó volt Gyűrűfűn lenni, találkozni, szállni a hintán és újra gyerekként örülni, csúszni-mászni a szurdokban, beszívni a jó levegőt, a természetet magát virágostul, medvehagymástul és persze a jó beszélgetések, társaság,

Csilla....csészegomba, téltemető –aminek találtunk még nyomát, az egész Gyűrűfű,

Gábor.... fényes nappal köztünk átmasírozó vaddisznók,

George.... várakozáson felüli gyönyörű idő, szép volt az erdő, hóvirággal fedett, horhosok,
vaddisznók, szarvas, mókus és a végén elcsaptuk oldalra az irányt és meglepetésünkre épp a forrásnál értünk ki, érzésre, sejtve és pont ott,

István.... felülről közelítettük meg a homokkő kibúvást, elnyílott a téltemető – ITT A TAVASZ,

Józsi.... sok szép dolog mellett három láda meglett és ezzel a 220-at megütöttem,

Judit..... nagyon tetszett, hogy nem kellett lemászni a szakadékba és felülről nézhettem a tájat,

Kátya.... a szurdokvölgy – nem is gondoltam, hogy a lankák közt ilyen van és a homokkő kibúvásos forrás és patak,

Vali.... Somvirág, somvirág, aranyszínű a világ, kakukkfütty, kakukkszó, kirándulni volna jó – mi ezt megtettük és jól tettük.

Képek....

És még képek: itt!

Szöveg, képek: Jónás István túravezető