Tegnap mégis elmentem a Komló – Vasas túrára. A „mégis" abból fakad, hogy este én is túrát vezettem, és féltem, sok lesz. Jó, hogy elmentem. Egész nap verőfényben dagasztottuk a sarat, időnként kilókat cipeltünk a bakancson, magas sarkú cipőben tipegtünk, sétáltunk beszélgetve. Jó volt, hogy nem rohantunk. Szeretem, ha lelassulunk. ... Tavasz volt tegnap a természetben és sok lélekben is. Jó kedv, mosolygás, viccelés, ugratás... és persze szomorú történetek is. Nyílott a hóvirág, a martilapu és a lapulevél virága is, a hunyor is, a pettyegetett tüdőfű is, veronika is, májvirág is... és még sorolhatnám. Csodálatos lónyelvű csodabogyót, öreg tölgyeket, csobogó forrásokat ( köszönet érte a csapat elhivatott tagjainak), türkizbe hajló bányatavakat láttunk.... sok helyütt kinyílt a táj és nyugodt vonalaival, lassított tovább bennünket. Még a Napba is belenézhettünk egyik társunk különleges távcsövével. Volt, aki csak nézett és volt aki látott is.... Szóval lenyűgözött a Természet, de lenyűgöztek az emberek is.... Nagyon jó beszélgetésekbe kevertem magam. Sokat tanultam, sok bölcsességgel találkoztam, vidám élethelyzetekkel is és szomorúakkal is. A „megérkezéssel", gyásszal, születéssel, unokákért aggódással és unokáknak örüléssel is .... régi családi történetekkel és új kérdésekkel. Jó volt meghallgatni benneteket, mesélni magamról és beszélgetni és beszélgetni és beszélgetni... egész nap. Jól esett a végén a koccintás, erre lehetett.

BiA

És merre jártunk?

Erre:

És ezt láttuk: