A fenti címmel indult túrám november 17-én az Ormánság kapujából, Diósviszlóról. A túra elején pár szóval ismertettem a „Dél-Baranya turistája" túramozgalom keletkezését és mai helyzetét. Ezután megemlékeztünk az MTSz megalakulásának 100. évfordulójáról, aminek a pontos dátuma november 30-a.

A nap erőlködött, hogy áttörje a ködöt, de ez a túra elején nem igazán sikerült neki. A „tejfölből" előbukkanó több száz éves hagyás fák néztek le az őket és girbe-gurba ágaikat csodáló és fényképező túrázókra. A bokrok terméseiket kínálták, piroslott a galagonya, kék színben pompázott a kökény. Az előző napok csapadékos időjárása meglátszott a talajon, volt egy kis csúszkálás. A Szödönyi-tónál sajnos kevesebb időt tudtunk eltölteni, mivel a köd miatt nem sokat láthattunk az ilyenkor itt előforduló madarak sokaságából. Drávacsehihez közeledve már a nap sugarait is élvezhettük, ami fokozta az egyébként is jó hangulatot. A településig a frissen festett kék sáv jelzések mentén haladtunk. Az MTSz útalapjából ezen a részen a Dráva TSE „ötös fogata" festette fel a jeleket. A Fekete-vízhez érve a gáton megláthattuk az elkészült kerékpárút egy szakaszát, majd az elbontott híd még álló pillérjeit. Lehet, hogy egyszer valakinek nem csak eszébe jut, hogy helyre lehetne állítani ezt az átkelőhelyet, de pénze is lesz hozzá? A Dráva parton a Fekete-víz befolyásánál, a napsütésben egy kicsit többet időztünk. Elő kerültek az otthonról hozott sütik, italok. Beszélgettünk a folyóról, túrákról meg sok minden másról, de ahogy elbújt a nap, mi is indultunk a túra végpontjára, Drávapalkonyára. A tónál kényszerből „megspórolt" időt a helyi vendéglátóegységben töltöttük a legtöbben, de voltak, akik még egy kicsit mozgásban maradtak és az előzőleg már látott Drávacsehi házait nézték meg egy kicsit más irányból. A túra részvevői az elmondások alapján jól érezték magukat!

Köszönöm annak a 37 túrázónak, aki elkísért túrámra!

atiKA

Képek: Balog Árpád, Braun Andrea.