Túrát hirdetett a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség szombatra (júl.20.)Tóth Klára vezetésével.

Uránvárosból helyi járattal indultunk Nagy-Deindolba, innen a Lapis felé vettük az irányt. Hajdan szebb napokat látott présházak mellett vezetett utunk. Hosszas kapaszkodó után értük el a műutat a Sós-hegyi-kilátó érintésével. Mint azt vezetőnktől megtudhattuk, a terület a római korban őrtorony ellenőrzése alatt állott. Manapság ez már nyomaiban sem látható, építészeti stílusában a Sós-hegyi-kilátó emlékeztet rá. Az Erdei-keresztnél (Baumann József keze munkája) régi ismerősök csatlakoznak a komlói Hétdomb Természetbarát Egyesülettől.
Az egyre elviselhetetlenebb melegben érünk be Vágotpusztára, amely a Mecsek települései közül a legmagasabb tengerszint feletti magassággal büszkélkedhet. Boldog békeidőket idéző kútja ipartörténeti remek is lehetne, most azonban szomjat oltó hideg vize életet ment. Klárika részletesen ismerteti az egykor állandóan lakott helység történetét, szomorú, tragikus történelmi vonatkozásait. Tisztelettel adózik a Mecseki Láthatatlanok emléke előtt. Részletes és forrás gazdag anyagot kapunk, melyek bizony hiánypótlóak lehetnének.
Kiadós pihenő után a Kecske-háton ereszkedünk lefelé. Valóban, mert a rendkívül mostoha terepviszonyoknak köszönhetően igencsak megpróbáltatások elé nézünk. Ezt követően gyönyörködhetünk a Kőfejtő-kút és környezete, szinte a történelem előtti időket eszünkbe juttató természeti csodáiban.
Újból bővül létszámunk, három kedves turistatársunk személyében. A Kőlyuki betérőnél tartott "frissülés" után a piroson megyünk át Sikondára. Üdülők, hétvégi házak mentén jutunk el mai túránk tulajdonképpeni céljához a Cserma-aljához. A terület csodás társulások színtere, Csertölgyek, Bükkök, Vadkörtefák élnek itt együtt, bizony Süsü is jól érezhetné magát a számára oly kedves vackorfák társaságában. Persze a régi legelő monumentális faóriásai közül már csak keveset láthatunk, kidőlt, száraz csonkok, törzsek emlékeztetnek a delelőfákra, ahol a mánfai gazdák pihentették legelő jószágaikat.
Záróakkordként- feltéve a képzeletbeli i-re a pontot- egy, a kánikulai délutánban , a hangulatos kis tó partján a mesés Keletet idevarázsoló, temperamentumos, formagazdag hastáncban gyönyörködhettünk. Akik láthatták, biztos nem felejtik el egyhamar.
Végezetül előbb Komlóra, majd Pécsre busszal térünk haza. Köszönet jár vezetőnek, szervezőnek, mind azon túratársaknak, akik ezt az emlékezetes természeti és történelmi emlékhelyekben gazdag utat velünk végigjárták.

Fitos Gábor