A május 18-i nyílt túráról nehéz írni, mert aki ott volt, az úgy is tudja, hogy a természet , s a dél-zselici táj a legszebb arcát mutatta nekünk, aki meg nem volt ott, annak úgyis hiába mondunk akármit, nem elég elképzelni a gyönyörű tájat, a zöldek sokaságát, a tó csillogó víztükrét, a madarak énekét, a riadt őzike szökellését, a virágok sokféleségét, az illatok fuvallatait. Mert látni, érezni kell mindazt, ami annak a 10 lelkes embernek jutott, aki végigjárta velem a Dél-Zselic egyik legszebb útvonalát Bakócától Hetvehelyig. Az éjszakai eső által feláztatott talaj ugyan lassította haladásunkat, így a vége kicsit gyorsabb tempót követelt, de mindannyian együtt, épségben, a nehezebb részeken egymást segítve, éppen időben , a tervezettnek megfelelően értünk a vonathoz.

A Godisáig vonattal, onnét busszal Bakócára érkező társaság először Oberling Antal bácsit hallgatva gondolta azt, hogy itt akár egész napot is el lehetne tölteni. Toncsi bácsi megmutatta a templom kincseit, a gyönyörű miseruhákat, majd a romos Mailath-kastély udvarán mesélt a régi időkről. Benéztünk még a volt zárda udvarán található, a lourdes-i barlangot idéző kis építményhez, majd megtekintettük a Sáfrány Géza Fazekasmúzeumot. Itt is a múlt köszönt felénk, a kiállított gyönyörű fazekas edények formájában.
A Fekete István Emlékösvényre az „Orvoslakás"-nál tértünk rá, ahol megbeszéltük, hogy az emlékösvényt mai túránk csak részben érinti, de azért a nagy író e tájhoz való kötődéséről , az orvos lányához , Piller Edithez fűződő barátságáról, majd szerelmükről, házasságukról nem lehet nem beszélni e helyen.
Az agyagos földút helyett a vetés szélén kapaszkodtunk fel a Tatárugratóra. Onnét lefelé sem volt könnyebb, csúszkáltunk kicsit, de senkinek nem esett baja.
A szágyi víztározót az Alsókövesd előtt északra forduló műúton közelítettük meg, hiszen az oda vezető kék +-tel jelzett turistaúton nagyobb sár várt volna bennünket, ahogy ezt az Éger-kútig azért beszaladó Balatonyi Laci igazolta is, amikor utolért bennünket a víztározónál tartott pihenőnkön. Aranyhalakban , virító sárga nőszirmokban gyönyörködtünk, s örömmel fedeztük fel azt a táblát is, amit a Mecsekben sem ártana több helyre kitenni!(Vidd magaddal a szemetedet, energiát takarítasz meg.)
Szívünk szerint itt is időztünk volna többet, de hosszú út várt még ránk, ezért elindultunk, s egy szép erdei kocsiúton legyűrtük a 400 m-es szintkülönbség nagy részét. A nagymátéi arborétum hátsó kapuján léptünk be a szépen gondozott területre, s pihentünk meg a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra bélyegzőhelyénél kialakított szép filagóriában. A Fekete István Emlékösvény és az arborétum (füvészkert) alaposabb megismerését meghagytuk a június 8-ára tervezett , Müller Nándor által vezetett nyílt túrára, s továbbindultunk Kán felé. A Hollófészek, a Zselic legmagasabb pontja előtt csak némi távolságból tisztelegtünk, mert az idő és az útvonalon tapasztalható vízhiány Kán felé vonzott bennünket.
Itt, a gyönyörűen felújított falusi házak között, a Káni Kocsma semmivel össze nem téveszthető, hangulatos udvarán pihentünk még egyszer a hátralévő kilométerek előtt. A málnaszörp, sör, bor, kávé és az Ács Lukácstól megszokott, hiteles tájékoztatás és szíves vendéglátás marasztalt volna még bennünket, de indulnunk kellett. A házigazda mutatott egy utat a kertjén át, amivel kikerülhettük a mindig vizenyős , a harangláb alatt a faluból keletre kivezető utat. Igaz, hogy errefelé előttünk csak a vadak taposták le a sűrű növényzetet, de legalább nem lettünk újra nyakig sárosak. Felkapaszkodtunk a Káni-tetőre, ahonnét gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé . A Mecsek-hegységet mi – a Mecsek déli lejtőin lakók- ritkán látjuk ebből a szögből. A selymes fűben, nyíló vadvirágok mellett haladva, majd a gyönyörű panorámát kínáló tájat elhagyva értünk be az erdőbe. Itt megtaláltuk az érdekes formájú kis kápolnát, majd nemsokára lekanyarodtunk Hetvehelyre. Itt csak alulról üdvözöltük a Gábor Antalról, a Hetvehelyi Erdészet volt vezetőjéről elnevezett kilátót és az Árpád-kori templomot, megállapítva, hogy azért ma is maradt, amiért újra érdemes lesz eljönni erre a tájra. A megtett 18 km és a sárdagasztás kellemes fáradtságával lazítottunk a vonaton, miután a 150 Ft-os pótjegy kifizetésével visszatértünk mindennapjaink színterére.
Köszönöm Jónás Istvánnak az útvonalra, látnivalókra vonatkozó javaslatait, a túra résztvevőinek a helytállást, egymás segítését, a jó hangulatot.

Tóth Klára
túravezető

Photo Gallery by QuickGallery.com