Négyen, mindenre elszánt turisták elindultunk, hogy meghódítsuk a Bakonyt!

Önként vállalt feladatunk volt 6 barlang, „lik”, 3 forrás, 3 hatalmas sziklaképződmény és 4 nevezetes hely megkeresése.

 A feladat végrehajtását a „tetthelyen” lévő, cselesen elhelyezett, fákra írt számok leolvasásával, az igazolófüzetbe való beírásával , a nevezetes helyeken pedig helyi bélyegzéssel kell igazolni.

 A barlangokhoz szörnyű meredek sziklákon, nemegyszer veszélyes körülmények között lehetett feljutni, bejutni pedig egyiknél létrán lefelé, másiknál pedig felfelé kellett volna mászni.(Ez már nem a mi műfajunk.)A forrásoknál éppen ellenkező volt a helyzet:  meredeken lefelé, csúszva-mászva tudtuk némelyiket megközelíteni. (Forrásépítőinknek itt lenne feladatuk!)

Egyedül a Zoltay forrás megközelítése volt egyszerű, a forrás is kiépített és  szép. A Tiszta-víz forrás tiszta patakjából vételeztünk vizet, „vártuk”a hatást, de elmaradt!Szépalmapusztáról (tényleg szép) lefelé ballagva a jelzett műúton találkoztunk egy 50 év körüli, Bakonybél felé egyedül ballagó hölggyel, aki saját bevallása szerint a Kinizsi 100-ra edzett. A beszélgetésből kiderült, hogy nem túl gyakorlott túrázó. Mindenképpen óvtuk attól, viszont elcsábítottuk a mi útvonalunkra: Pörgöl blg., Oltárkő, Pénzesgyőr. A csábítás  nem, de a terep nehéz volt!

A térképen lévő jelzés és a valóság nem mindenütt egyezett: a térkép szerint S+, a valóságban So, majd megint S+, ami pár km után átváltott Z+-re. Nagyon nagy segítségünkre volt Erzsike GPS-e! (Anélkül talán még most is a Bakonyban kóborolnánk!) (Ezt azért ne vegyétek komolyan!)

Újdonsült túratársunk nagyon örült, hogy velünk tartott, és a férje is megnyugodott, hogy nem egyedül bolyong.Utolsó, negyedik napon a most védetté nyilvánított Veszprém-Győr vasútvonal egy rövid szakaszán is utaztunk Vinye vasúti megállóig. Innen mentünk a Likas-kőhöz, ami engem leginkább egy hatalmas kő-szivacsra emlékeztetett. Igazán érdekes volt, a Pápa látó kőről pedig valóban el lehetett látni Pápáig. Utolsó szendvics evésre ennél ideálisabb helyet el sem tudnék képzelni!

Meglepetésünkre itt is rengeteg a medvehagyma. Mindenütt virágzott az odvas keltike,  csodálatos illatfelhőbe burkolva az egész hegységet.Egyik pihenőnél elhagytam a botomat, de 2 nap múlva ismét arra kellett mennünk, és meglett! A bakancsom megadta magát (sok száz km-t szolgált), ezentúl már csak kerti cipőnek lesz alkalmas.Minden úgy alakult, ahogy elterveztük. Nagyon jó, és meglehetősen fárasztó volt ez az út. Mindenkinek tiszta szívvel ajánlom! 

Biros Márta