Túra a Papuk hegységben.

Az idei első Papuk hegységi túránkat a Jakovica-vizesésnél kezdtük. Az elhúzódó csapadékos tél eredménye képen a 37 méteres vízesés máskor csak 1 méteres zúdulata most mintegy 7 méter szélességgel dübörgött alá és egyesült a Kovacsica-patak megduzzadt, kristálytiszta tajtékjaival. Ritka jelenséget láthattunk, hisz a gondosan tervezett és megépített hidra is zuhogott a víz és hűsítő permetével borította be a völgy mélységét.

Kis csapatunk álmélkodva nézte a vadvirág pompába öltözött útszegélyt, ahol gímpáfrány, aranyosveséke, tüdőfüvek, galambbegy, ibolyák egyéb páfrányféleségek, zuzmók karéja gyönyörködtetett bennünket.
Az üveghutások temetőjénél új kerítést találtunk a sírkert körül és ugyanúgy sértetlen állapotban láttuk viszont az ősi üvegtömböt is. A tanösvény legmagasabb pontjánál fényképeztük a 600 éves bükköket és az utunkat szemlélő arasznyi fekete-sárga szalamandrákat.
A Maximova spilja barlangban a fürtökben csüngő denevéreket (ottani nevükön sismisek) láttunk. Jankovics József gróf restaurált szarkofágja előtt fejet hajtava köszöntük meg előrelátását e gyönyörű hely feltárásáért végzett munkáját. A Jankovica forrásbarlangba most veszélyes lehetett volna bemenni, mert az egyébként járható sziklák víz alatt voltak. A tavakban pisztrángok pózoltak a fényképezésekhez és sok ezernyi béka gondoskodott kitartó párzással az utódlásról. A turistaház előtti pavilonban elfogyasztott reggelink után ismét buszra szálltunk és a súlyos harcok hőseinek állított emlékművénél leszállva indultunk újabb szépségeket felkutatni.
Szemet kápráztató kakasmandinkó, illír sáfrány, májvirág, szellőrózsa és medvehagymák között értünk fel a Nevoljas csúcs kilátójához (715m). Északra nézve fedezték fel társaim a Szársomlyót, Tenkest és a Mecsek vonulatait. Megjegyeztük, hogy hányszor álmodozhattunk a Mecsekről nézve elérhetetlen Papukról és Bilográdról, én először 1972-ben jutottam át az akkori Jugoszláviába.
Következő csúcsunkon a 685 méter magas Lapjákon megállapítottuk, hogy itt nem járnak vandálok. A tanösvény táblák rongálás és firkálás nélkül szolgálják a tanulni vágyó természetjárókat. A nyitott menedékházban évek óta hiánytalanul meg van minden felszerelési tárgy! Más nép, más kultúra. Európa uniós szemlélet.
Utunk során, szabadon legelésző lovak jöttek hozzánk simogatásért. A Velikai öregvár ismertetése után buszra szállva Kaptol 1200-as években épült erődítményét tekintettük meg, sajnos az ásatások és templom felújítás miatt csak kívülről járhattuk körbe. Betértünk az első nyitva tartó kocsmába, ahol a helyiek hölgytagjainknak elénekelték a „Magyarica" dalt! Hideg söreinket iszogattuk, közben egy erős zivatar áztatta bőrig a szabadban lévő embereket. Ekkor jutott eszünkbe az a találó mondás, hogy „akkor igyunk, amikor jól esik!". Mire söreink elfogytak elállt az özönvízszerű égi áldás is, így ismét útra kelhettünk. Ruzsicagrág (Rózsavár) alatt a tó még mindig nincs feltöltve. A várhoz vezető tanösvény virágözöne után érkeztünk a kilátóhoz, ahonnan ismét a Baranyai tájakat néztük, majd a bozótosból állagmegóvásra kibontott Rózsavárat foglaltuk el és elemeztük a gótikus és reneszánsz építészet fellelt emlékeit.
Az égiek kegyelméből 19C˙ melegben folytattuk utunkat Alsó Mihályra. Buszunk ablakából néztük meg a szent Márton kápolnát és kolostort. Donji Miholjác öreg parkjában a Majláth grófok neóromantikus kastélyában gyönyörködtünk és erőt gyűjtöttünk a hazautazáshoz.
Mivel személyi igazolványaink rendben voltak a határon és a Dráván átkelve néztünk vissza a Papuk hegységre. Többen megfogadták, hogy visszatérünk!

Következő túránk május 4-én lesz! Szeretném minél több túratársamnak megmutatni a Papuk hegységben szerzett ismereteimet!

Szöveg: Marton József, képek: Hammer Emil