Érdemes volt várni egy hetet, megjött a Tavasz. Az éjszakai esőt igazi kirándulóidő váltotta fel. A kocsikat a Szarvasfarm parkolójában hagytuk, és elindultunk a régi vasút nyomvonalán. Már három hete kibújtak az első kakasmandikók, félő volt, hogy mostanra már nem találunk virágzó példányokat. De a vissza-visszatérő télies időben a virágzás is elhúzódott, néhány szép példány megvárt bennünket. Még koratavaszi arcát mutatja az erdő, a Zselicre jellemző berki szellőrózsa, zsenge medvehagymás, odvas keltike, bókoló fogasír és pettyegetett tüdőfű színesíti az erdőt.

A Farkaslaki tetőről leereszkedtünk Tercsenypusztára. Éppen ebédidő volt, amikor a Zrínyi kulcsosházhoz értünk, megpihentünk a hangulatos udvaron. Innét ismét dombokat kerülgető, Szigetvárról Kaposvárra tartó hajdani vasúthoz értünk. Megcsodáltuk a völgyből kiemelkedő hatalmas töltést, amit ma már elképzelhetetlen mértékű munkával hordtak össze. A vasútvonalat 1900 november 9-én adták át a forgalomnak, 1976. december 31-én ment el erre az utolsó személyvonat. A síneket rég felszedték, most kellemes sétaúton jártuk végig az állomásokat, csak a kocsival felszántott részeken dagonyáztunk a keréknyomokban. Kisbőszénfára érve befizettünk a Kaposvári Egyetem Szarvasfarmjának látogatótúrájára.

Szöveg, képek: Jónás István