2013. március 10-ére egy délutáni gyalogtúrát hirdettünk meg Máriakéménden borkóstolással. A kegytemplomnál lassít a busz, mellyel a túrázók érkeznek. Autókkal is jöttek többen és gyalog a faluból is. Egyre népesebbé duzzad a csapat. 67 fő jött el, éppen annyian, mint a mohácsi túrára. Túravezetőnk Kállai Csilla tájékoztatást ad a mai napi programról, majd megnéznénk a kegytemplomot. Sajnos a pap nem volt a helyszínen a kapott kulcs pedig nem nyitja a zárat. Az a fránya ajtó sehogy sem akar kinyílani, így kénytelenek voltunk megelégedni a külső szemrevételezéssel. (Azért szerencsére az előző években már többen belülről is látták.)

A csoport ezután a kék kör jelzésen indult el és a közeli Templom-forrás volt az első állomás. Amíg a vízért sorban álltak a forrásnál, addig a többiek fotózták a meseszép kankalinokat, amik a forrás körüli mogyoróligetben virítanak. A templomhoz visszatérve a kék körséta útvonalán indultunk el a falu felé. Útközben eleredt az eső, és mire a betonúthoz értünk a földesút addig kemény agyagja jól felázott és úgy csúszott, mint a szappan. A zuhogó eső miatt rövid időre behúzódunk a "Mogyi kocsma" féltetője alá, aztán várunk pár percet és eláll a hirtelen jött zápor. Sajnos a Lankás-dűlőben a réten a fű is vizessé vált az út pedig sáros lett.

A zöld sáv elágazásánál úgy döntünk, hogy a csapat ketté válik, mert a pincében, ennyi ember egyszerre nem férne el. Csilla elviszi a csoport nagyobb részét a meghirdetett útvonalon (Lankás dűlő útján át) én pedig egy kisebb létszámú csoportot (a vállalkozó kedvű túrázókat) viszem kissé hosszabb útvonalon. Mi 2 km-el többet teszünk meg és felkeressük a közeli erdőkben lévő forrásokat. A zöld kör jelzésen a Lankás-forráshoz jutunk. Sajnos a forrás a sok csapadék ellenére még mindig nem folyik. (Az előző években a csapadékos időket követően két hónapra rá már folyt.) Innen jelzetlen úton egy löszfal mellett jutunk egyre feljebb. Van egy 10 m-es szakasz, ahol nagyon nehéz a feljutás a megázott agyagos talaj miatt. Ezért itt kötél segítségét is be kell vetni. Szerencsére hosszú vastag szőlőindák vannak itt, ezt kihúzva, ketten megtartva fel tudnak kapaszkodni társaink. Utolsónak Zsú próbálkozik, ő egy kézzel, mondván a másik kezére még szüksége van, mert azzal szorítja a levetett kabátját meg a szendvicsét, melyet a kötélmászás során sem enged ki kezéből. Ügyes mutatvány volt, szerencsére sikerült feljutnia. A tetőn már egyenesebb a terep és a szántás mellett érünk a vadászházi útra.

A Vályús-forrásnál egy csoport jön velünk szembe. Ők a Török-vár felől jönnek. Ez a forrás most 1 literrel folyik percenként, ami már jónak mondható, de igazából ennek is sokkal jobban kellene folyni a korábbi évek mérései alapján. Iszogatás és fotózás után elindulunk visszafelé a kék rom jelzésen és a Nagy-pincesoron hamar elérjük azt a pincét, aminél a csapat tagjainak a megállás kötelező. Mester Feri bácsi a volt iskola nyugalmazott igazgatója hívott meg pincéjébe. A korábban megérkezett csapat már javában dalol, táncol és kortyolja az ízletes fehérborokat. Jani bá ismét hozza a formáját és gitárjával teremt szinte lakodalmi hangulatot. Sajnos pogácsa a mi csapatunknak már nem jutott (ennyi emberre nem számítottak), de volt helyette zsíros kenyér hagymával.
Hat óra felé - amikor már kezd sötétedni - elindulunk lefelé a pincesorról. A Kéméndi-csorgónál (mely tényleg csak éppen csorog) állunk meg, hogy akinek szükséges, higíthassa a gyomrában megivott bort. Hát el kell mondjam így a borozás után ennek a forrásnak nem volt nagy sikere :)
A gitárszó és a zene most sem marad el, a csapat egész "úton hazafelé" csak énekel és énekel. A bor megtette hatását. A buszmegállóban is folytatódik a zenélés és várjuk a buszt, de az csak nem akar jönni. Késik, mondják egyre hangosabban. A csapat egy része nagyon nem bánja, addig is tovább lehet énekelni. Telik, múlik az idő, és egyre többen mondják, hogy ez már biztos nem is jön. Próbálom hívni a Pannon Volán minden létező telefonszámát, de nem veszik fel a telefont. (Lehet, hogy vasárnap este már nincs is senki a forgalmi irodában?!) Végül 35 perces késéssel megérkezik a járat, de nem az, aminek jönnie kellett volna, mert az még az indulás után megadta magát. Kár, mert így a Komlóaiak nem érték el Pécsett az előre betervezett csatlakozást. Szerencsére Komlóra gyakrabban jár busz, így a következővel már haza tudtak jutni. Azért úgy gondolom mindenki jól érezhette magát ezen a túrán. Köszönjük a szervezést Kállai Csillának és Mester Ferencnek.

Biki Endre Gábor

A túrán készült fotók, melyeket Biki Endre, Fehér Péter és Őri Zsuzsanna készített: