Koratavaszi virág lesre indultunk a Dél-Zselicbe. Almáskeresztúrról indulva terveztem egy 16 km.-es túrát: átmegyünk Gyűrűfűre, végigjárjuk a tanösvényt, aztán az Isten-kút és a László-forrás érintésével jövünk vissza a kiindulópontra. Bíztam az időjósokban, csak szombat délutánra ígérték az esőt, gondoltam, addigra az út nagy részén túl leszünk.

Sajnos már hajnalban szemerkélt, csak a nyugat felől megjelent a szivárvány láttán kezdtünk bizakodni.

Hogy biztosan lássunk szép virágokat, arról Heil József, az Almáskeresztúron élő 84 éves festőművész gondoskodott. Háromnegyed kilenckor várt bennünket a JOHE-galériában, szebbnél szebb kompozíciói között. Amikor kigyönyörködtük magunkat, meginvitált bennünket egy bemutatóra. Csillagjegy és foglalkozás alapján, és persze jó adag humor segítségével egyedi képeket készített nekünk. Bámulatosan egyszerű technikát fejlesztett ki: az felvitt festéket ujjával szétterítette, aztán egy radírral kitörölte a felesleget. Két kép között megpihent, ilyenkor csak mesélt. A nap beragyogta a műtermet, mi türelmesen hallgattuk.
Fél tizenegy lett, mire elbúcsúztunk. Azért örültünk, hogy nem ötvenen jöttünk a túrára.

A nap és a szél felszárította az utat, az enyhe emelkedőn gyorsan felértünk a tetőre. A túloldalon leereszkedve a 200 éves Bükk Apónál, a Szent László Tanösvény 10. táblájánál értük el Gyűrűfű ökofalut. Éppen az Erdei Iskolánál jártunk, amikor hazaértek a házigazdák. Beinvitáltak bennünket a portára, ebben a szép környezetben fogyasztottuk el az ebédünket.
Közben ismerkedtünk a falu életével. A 70-es években elnéptelenedett falut ma 8 család lakja. Szépek a porták, a közösségi ház is megújult külsővel várja a látogatókat.

Továbbindultunk az Isten-kút irányába. A völgyben medvehagymát találtunk, a domboldalon a szemünket legeltettük a gyönyörű virágszőnyegen. A forráshoz érve szomorúan láttuk, hogy az árnyat adó bükk megadta magát, szerencsére nem dőlt rá az építményre. Felfele haladtunk a vízfolyás mentén, egészen a völgyet lezáró vörös-homokkő szikláig. A Babás szerkövekkel rokon konglomerátumnak ez az egyik kibúvása a Dél-Zselicben. Hosszú emelkedőn kapaszkodtunk fel a tetőre, megkerestük az ilyenkor nyíló téltemető-telepet.
Néhány napja még gyönyörű napsütésben pompáztak a virágok, most becsukódtak, mire odaértünk. Talán csak a borult idő miatt nem nyíltak ki.

A László-forrás fölötti tetőről a fiatal akácoson keresztül ereszkedtünk le az Ezüsthárs tanösvényre. A látványos agyagfal mellett pihentünk egyet, ittunk a finom forrásvízből. A tanösvényen, majd a sárga sáv jelzésen haladva értünk le a faluba. A templom képével búcsúztunk el Almáskeresztúrtól. Hazafelé még megálltunk Mozsgón, benéztünk a Batthyányi-Biedermann kastély kertjébe. A pusztulásában is impozáns kápolna a legszebb ilyen épület lehetne a Zselicben, kár érte.

Szöveg, képek: Jónás István