Rossz idő nincs, csak rosszul öltözött turista!

Ma reggel a buszállomáson egy 5 fős bátor és mindenre elszánt csapat gyűlt össze. Kiderült: csupán rajtam áll, hogy megyünk-e vagy sem, így már nem volt kérdéses a dolog. Mecseknádasdon, miután leadtam az időjárás jelentést a következő busszal jövő túrának, jó kedvű csapatunk tovább bővült két sporttárssal.

Bemelegítésnek felkapaszkodtunk a gerincre, majd a távvezeték alatt megbizonyosodván Paks megfelelő felvillanyozottságáról, tovább baktattunk a még enyhén ködös időben. A háromhatári gerincen egy kis létragyakorlat után Cigánykútnak vettük az irányt. Közben még egy fiatal szarvasbikát is láttunk. Cigány kútnál tett röpke pihenőnk után Mészkemence felé fordultunk.
Erre csodáltuk meg utunk során az első illatos hunyorokat. Az Iskolaárok tetején keresztezvén a nap során az első jelezett utat (Mecseki Zöldtúra), leereszkedtünk Mészkemencére. A helyi fogadó bizottság leplezettlen örömmel száguldott elibénk két tacskó személyében. Meg kell jegyeznem: környék őrzői már egészen gyomrukig ható tapasztalttal bánnak a hátizsákos emberrel. Az egykori mészégető megnézése után tovább battyogtunk Tőkés-kúthoz, immáron a hét pár bakancs mellé kiegészülve 2x4 darab tappanccsal.
Héthársnál Rockenbauer Pálék egykori táborozására emlékezve szusszantunk egy kicsit és tovább mentünk Hesz-keresztig, közben természetesen tanakodva a Nyolchárs megfelelő létszámáról. Hesz Antal erdész sírjánál a keresztet kicsit feljavítva emlékeztünk.
Jágercsárdára menet két őzet ugrasztottunk meg, majd pedig gyönyörködhettünk kecses mozgásukban. Jágercsárdánál letértünk az elhanyagolt Erdész-forráshoz. Ez a páratlan hangulatú forrás és pihenőhely megérdemelné a rendszeres tisztítást. Kéktúrázók számára kiváló pihenő-, éjszakázó- és nem utolsósorban víznyerő hely is. A megfelelő számú nyalóka készlet ellenőrzése után megindultunk túránk utolsó szakaszára. Még utoljára egy kicsit csúszkálva és gyönyörködve a Grand- kanyonhoz hasonlított vízmosásokban, leérkeztünk túránk kiinduló falujába, hogy tegyünk még egy kört, de erről majd ,,következő filmünk tudósít".
Összességében hangulatilag, borralt forilag, időjárásilag és a visszajelzések alapján, látványilag is nagyon jól sikerült túra volt. A két, menetközben kialakult mottóval búcsúzom:

,,Bátraké a szerencse" és ,,Rossz idő nincs, csak rosszul öltözött turista!"

Kazal Márton