Megkezdtük az általunk elvállalt források idei első "tanulmányozását", állapot-felmérését.

Feleségemmel a tegnapi napon (Február 9.) követtük el az első látogatást a védnökségünk alatt álló három forráshoz.

 A kissé hideg időt kellemes hóesés tarkította, amikor elhagytuk a meleg autóbuszt a túra megkezdésekor a Várvölgy kihalt megállóhelyénél.

 Le (azaz fel és le :-)) sétáltunk a Barna-kőhöz, majd a túra "lényegét", a piros kör jelzést elérve elkezdtük a patakot keresztezni jó néhányszor a céljaink eléréséig. 

 A Sín-gödörben ahogy már említettük, a patakot folyamatosan átszelve érkeztünk el végre a túra első célpontjához, a Szederindás-kúthoz.

 Kellemes meglepetésünkre a forrás kielégítő, sőt igen jó állapotban volt. Az egyetlen észrevétel a fotóinkon is látható, sok mecseki forrást utolérő probléma volt: a víz (tudjuk, hogy régóta) új utat talált magának, a fáradságos munkával kiépített kifolyót és a jó állapotban lévő víz-felfogót kikerülve.

 Tovább mászva felfelé megtaláltuk a jobbról az út mentén folyó patakocska eredetét, a Gödör-forrást. Maga a forrás a leírásoknak és emlékeinknek megfelelően egy kövekkel körberakott elfolyás, a táblája néhány méterrel arrébb található. Ahhoz, hogy "használható" forrássá váljék, egy merítésre alkalmas mélyedés kialakítása lesz majd indokolt.

 A Csurgóhoz leereszkedve nem túl szép látvány fogadott bennünket. Azzal tisztában voltunk, hogy a 2-3 éve még megtalálható esőbeálló-nyomok sem lesznek már ott, de a viharok hathatós munkáját nem vettük figyelembe. Rengeteg kidőlt fa és az általuk okozott "tereprendezés" fogadott  minket.

 A volt pihenő helye mellett az erdészet egy táblát helyezett el, miszerint a "fák közé menni életveszélyes". Kissé érdekes volt értelmezni, mivel egész utunk során fák között haladtunk, de valószínű, hogy az ott ripityára törött fák darabjai között történő esetleges balesetekre akartak célozni.

 Felkerestük magát a forrást is, melyet természetesen a térkép sem jelöl pontosan. A Csurgó felett elhelyezkedő, a Gödör-forráshoz hasonló kialakítású kifolyás érdemes a további "vizsgálatra".

 Túránkat befejezve Zobákpusztán élvezhettük a hóesést a buszmegállóból. Amint kiértünk az erdőből, láttunk egy, a pécsi irányba haladó buszt, de persze nem sejtettük, hogy ez számunkra egy másfél órás várakozást, és egy komlói látogatást is rejt majd magában.

 Már a túra közben megtárgyaltuk, hogy a védnökségünk alatt álló forrásokat a lehetőségeinkhez képest minden évszakban legalább egyszer meg fogjuk látogatni.

 Sok sikert kívánunk a többi forrás-kedvelő barátunknak a mecseki vízvételi lehetőségek megismeréséhez és karbantartásához!

Üdvözlettel:

Valkai Júlia és Zsolt