2023.01.06. 22:30-kor indult túránk Pécs-Dömörkaputól 11 fővel.

Kellemes idő volt, nem volt az a januárra jellemző hideg. Utunkat végig a felhőmentes telihold fénye világította be. Lámpa némely ponton hasznos volt (sziklás patakátkelések), de az idő többségében anélkül, vagy csak piros fénnyel ment a csapat, mert az is bőven elég volt.
Apropó! Felmerült a kérdés, hogy miért is jó piros fénnyel gyalogolni. Röviden azért, mert amikor a szemünk végre hozzászokott a sötéthez, a piros fénnyel történő világítás nem rontja el az éjszakai látásunkat. A hosszú válaszba a szem működését és az elektromágneses hullámokat is bele kellene szőni.

Első megállónk a Kantavárhoz felkanyarodó út volt, ahol eldöntöttük, hogy majd esetleg nappal megnézzük. Elvégre az egy feltáratlan rom, még nappal se nyújt túl sok élményt, nem hogy éjszaka. Rögtön utána a Kantavári-forrás vizében olthatta szomját az, aki friss vízre vágyott. Rábay-fa, majd aszfaltút keresztezése következett, hogy végül leereszkedhessünk a Nagy-mély-Völgybe.

Mariska-forrásból folyt víz, de nem a kifolyócsövön. Ellenben a Kánya-forrás nem okozott csalódást. Szép hozammal jött a víz ki, még ha nem is mind a 3 csövéből. Itt Müller Jánossal elment a csapat egy része megnézni a kőfülkét. Majd csatlakoztak a többiekhez egy kis késő esti vacsorához. Ülőalkalmatosságul egy termetes kidőlt bükkfa szolgált. Innen patak mellett vezetett utunk, szebbnél szebb részeken. A fent említett patakátkelések is itt voltak. A patak feletti fa sétány tudatta velünk, hogy már közel a Kőlyuk. A barlang bejáratát megcsodáltuk, a Cserkész (Eta) -forrással egyetemben.

Újabb pihenő vette itt kezdetét. Innen jött a tavak melletti út. Mielőtt a tavak nem voltak ott, kővel kirakott út vezetett ott, minden időben szépen járható volt. Sajnos a tó építői ráhordták a földet (vagy elvitték a köveket?), így azóta jókora dagonya fogad minket ott többnyire. Erre reagálva a turistautat kijelölők fentebb, az erdőbe vitték az útról a piros sáv jelölést. A csapat egy része fent ment, egy része pedig lent a kerítés tövében.

A Kőlyuki betérőnél cseréltem Jánossal. Belőlem lett a söprű, belőle a vezető. Ugyanis volt egy rövid szakasz, amin erdőirtás volt a napokban, és azt János járta be legutóbb, nem én. Irtás után helyet cseréltünk, majd Sikondáig kanyargóztunk az immáron nem annyira pompás erdőben (fiatalabb, több helyen látni benne az ember keze nyomát). Sikondán szavazással eldöntöttük, hogy a közúton, vagy a Pihenőparkon át megyünk. Pihenőpark lett. Körtvélyesben megnéztük mikor jön az első busz.

Kellett volna várni rá több, mint fél órát. Úgy döntöttünk inkább folytatjuk utunkat Dávidföldön, Kökönyösön át a belváros irányába mindannyian. Innentől kezdve minden városrészben kicsatlakozott tőlünk 1-1 túrázó, mert hazaértek már. Pár fotó, elköszönések és ki-ki a maga útján haza.

Tökéletes éjszakai idő, jó hangulat és sártengertől mentes volt utunk. Vigyázott ránk a telihold. Remélem legközelebb is hasonlóan pozitív élményekkel tudunk gazdagodni!

Fényképek itt!

Szöveg, képek:  Ujfalusi Máté túravezető